Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 1 perc 52 másodperc

Izgalmas verses-zenés előadáson vehetett részt a nagyérdemű péntek este a Jámbor Tehénben. Farkas Wellmann Endre a kortárs irodalmunkban elhanyagolt műfajt, a szerepverset hozta el szülővárosába a kárpátaljai verséneklő költővel, Marcsák Gergellyel.

A Könyv Éve programhoz kapcsolódott a székelyudvarhelyi Művelődési Ház szervezte adventi programsorozat második állomása december 3-án. Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas szerző, A római disznó monológja című

verseskötetében ​a kortárs irodalmunkban elhanyagolt műfajt, az előadásra is kiválóan alkalmas, nagy ívű szerepversek világát jelenítette meg

az udvarhelyi közönségnek. A szerző szerint a jó vers születése ritka kiváltság, a továbbírásnak azon módjával pedig, hogy miként él, növekszik és kap új értelmet magában a szerzőben a költemény, még ritkábban találkozunk. Márpedig A római disznó pódiumműsorának szövegkönyve ékes példa erre. 

Farkas Wellmann Endre korunk még koncentráltabb, töményebb kritikáját fogalmazza meg ezzel a versválogatással.

Az igazmondás, a józan ész most, képletesen szólva, tort ül az égő Róma, hanyatló világunk, keresztény civilizációnk felett,

amely, ki tudja, hol (talán éppen Pál apostol igéinél?), végletesen kisiklott, és rossz irányba tart.

Rendhagyó előadást láthattunk, több volt ez az olykor megszokott, unalmas beszélgetésekké silányuló, hétköznapi könyvbemutatónál: a jelenlévők a költő és zenésztársa tolmácsolásában valódi színházi produkció részesei lehettek, amely egy percig sem lankasztotta figyelmüket. Maga a költő keltette életre a szavakat, adott súlyt és hangsúlyt minden kifejezésnek, az ő szűrőjén keresztül élhette át a közönség a lényeget, ami amúgy talán mindenki olvasatában mást és mást jelentene. 

A császárrá lett költő