Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 11 perc 12 másodperc

Tíz bátor és kíváncsi nő próbálta ki az elmúlt napokban a Balla Tiba által kifejlesztett jeges terápiát az erdő közepén lévő, Kalonda-tető alatti tisztáson. Az ötnapos elvonulásra nem az erőfitogtatás miatt, hanem zömével gyógyulni jöttek a lányok, asszonyok.

Farkaslaka fölött, a Kalonda alatt foltokban olvadni kezdett már a hó, de éjszaka még mindig kemény mínuszok uralkodnak a fenyőerdővel körülölelt tisztáson, ahol idén már több jeges elvonulást is szervezett az Urusos-Nagymedve Gyógy- és Elvonuló Központ megálmodója, Balla Tiba. A magyarországi Warrior Tribe fiúcsapata után most hölgyek – öten a környékről és öten Magyarországról – lakták be öt napig a hangulatos jurtát, hogy határaikat feszegetve meggyőződjenek a hideg és a jeges víz gyógyító hatásairól, ami, akármilyen hihetetlen, női problémákra is megoldást nyújt.

Táborzáró előtti napon látogatom meg a tábor vidám lakóit, akik épp ebéd utáni pihenőt tartanak a jurtában.

Hatalmas tapasztalás van mögöttük, emésztik az itt töltött napok eseményeit, élményeit, hisz nem mindennapi megpróbáltatásokon vannak túl. Érkezésük másnapjának reggelét fürdődresszre vetkőzve, félórás szertartással kezdték, majd mezítlábasan a hideg szélben, havazásban sétáltak, mielőtt csobbantak a jeges merülőben. A kint tartózkodás nagyjából másfél órát tartott. Délutánonként egyéni merülést is beiktattak saját határaik feszegetésére, hogy ki meddig bírja a jeges vízben. Akkora jégtömbök voltak a merülőben, hogy valósággal utat kellett törniük a testüknek. Az öt nap során a nagyjából két kilométerre lévő vízeséshez és patakhoz is elsétáltak a tábor résztvevői, ahol szintén megmártóztak vagy beleültek a jeges vízbe.

A test beindítja a belső kazánt

Balla Tiba saját tapasztalatai alapján arról győződött meg, hogy a szeánszok előtt semmiféle, izmokat terhelő mozgást nem kell végezni, egyszóval nem kell bemelegíteni. Egyetlen szabály van: a vízben el kell érni a nyugodt légzést, és teljesen ellazult testtel, ernyedten kell ülni addig, amíg be nem kapcsol a belső hő.

Ha összegörcsölve ellenállunk a hidegnek, küzdelem lesz az egész. Ha beindul az energiánk, attól kezdve nem fázunk. Szerinte

a testünk okosabb, intelligensebb, mint mi magunk. Ezért merülés előtt, közben és utána úgy kell lélegezni, ahogy ő kéri.

Higgadtan engedni, hogy csak annyit mozogjon, amennyit magától szeretne. „Ha ezt megértjük, és van bátorságunk megbízni benne, hagyni, hogy tegye a dolgát, akkor nagy felismerésekben lesz részünk. Azt gondoljuk, hogy a jeges merülés előtt a légzés, a mozgástechnikák segítik a testet. Ezek csak mankók, és kellenek az elmének, mert fontos a kontroll, viszont a test e szerint fog működni. Mikor kijössz a vízből, megint mozognod és lélegezned kell, mert különben fázol. Ez küzdelem. Az elme fázik és fél, a test nem” – osztja meg tanításait Tiba.

Ha hagyjuk a testünket úgy működni, ahogy meg van teremtve, megtapasztalhatjuk, hogy minden külső hatásra magától reagál, korrigál, újraindít, ez esetben beindítja a belső kazánt és befűt a testbe. Nyáron a kánikula, télen a súlyos fagy a természet természetes része, nyáron beindul a természetes hűtés, télen pedig a fűtés. Persze csak akkor, ha nyugodt, mindentől mentes elmével engedjük neki.

Amit eddig a testről tanítottak, semmi sem igaz!

Többen megfázva, náthásan érkeztek a táborba, de harmadnapra gyógyszer nélkül meggyógyultak. Nem próbatételként állnak hozzá, hanem mindenki azért jött, hogy testi, lelki vagy mentális problémájára gyógyírt találjon.

Zsuzsa szerint, amit eddig tanítottak a testről, semmi nem igaz. „Olyan sokszor kell itt lenned magaddal a jelenben, hogy minden átértelmeződik, átértékelődik” – mondja.

Mimó szerint úgy szocializáltak bennünket, hogy minden esetben védekezzünk a hideg ellen. „Amikor a karunk például libabőrös lesz, de még csak nem is fázunk, már azonnal felveszünk magunkra valamit, és ezzel hazacsapjuk az immunrendszert. Spirituális szempontból pedig lehasítjuk a természet hidegebb felét és kikiáltjuk rossznak. A teljesség felét elutasítjuk, ellenállunk neki és csodálkozunk, ha a test elkezd másképp kompenzálni, például betegséggel. Most nagyon figyeltem, hogyan kezdi a testem tartani az egyensúlyt. A fázásnak nagyon erős terápiás hatása van, rengeteg feszültség kiremeg a testből.

Direkt jól esett, hogy érjem el azt a határt, amikor már eleget fáztam.

A testünk hűtő- és fűtőrendszere szunnyad, poshad, mert külső eszközökkel visszafojtjuk, nem hagyjuk, hogy természetes körülmények között végezze dolgát. Nem kell sok idő visszatalálni ehhez, négy nap alatt annyira hozzászoktattuk a testünket a hideghez, hogy vizes fürdőruhában két kilométert tettünk meg, és nem fáztunk. Szeretném a hideget is visszaintegrálni az életembe, jól megélni, összebarátkozni vele. Az elmúlt tizenkét évben minden évben két hetet rettenetesen beteg, náthás voltam, a hideg idő közeledtével valósággal már pánikoltam, hogy meg fogok ismét fázni. Most teljesen átértékeltem a fázást. Miért ne fázzunk? Attól nem betegszünk meg!” – mondja. Hisz, ha elhiszed, hogy felfázol a hideg vízben, már be is teljesült a jóslatod.

„Szeretném megcáfolni, hogy megfázással egy hetet pihenni kell”

Zsuzsa erős megfázással érkezett a jurtába, nem is akart eljönni, hogy ne terjessze a betegséget. „Azért döntöttem végül az ittlétem mellett, mert a lányok arról biztosítottak, őket nem zavarja, Tiba pedig gyógyulást ígért. Egyáltalán nem volt semmi garancia arra, hogy meggyógyulok ennyi idő alatt. Viszont tudtam, hogy a természetben mindig jobban érzem magam, gondoltam, majd nézem a fákat és bent ülök a jó melegben. De már az első nap másfél órát kint voltam, merültem is, este viszont nagyon remegtem, éjszaka azt hittem, elpusztulok. Másnap újra próbálkoztam, és akkor, a hóban üldögélve kattant be: amit Tiba mond, nem csak szöveg, hanem ez pont azt jelenti, amit mond. Attól a perctől megint merültem, és két nap alatt elmúlt a megfázásom, ami otthon minimum egy hét, természetesen gyógyszerekkel együtt” – osztja meg tapasztalatait Zsuzsa. Hozzáteszi: szeretné megcáfolni, hogy komoly megfázással egy hétig aludni kell, bogyókat kell szedni.

„Reggel ötkor belementem a jeges merülőbe, de előtte még fejszével össze kellett törni a jeget.

Aztán felmentünk a patakhoz, a vízeséshez, üldögéltem benne és nem fáztam. Amit éreztem, nem tudom elmondani, olyan érzés, amikor megérzed a természet gyógyító erejét. Valószínű ez így elmondva teljesen hihetetlen, én sem hinném el.” Zsuzsa

azt a tapasztalatot szeretné a környezetében elterjeszteni, hogy ne öltöztessük folyton a gyermeket, ne mondjuk neki örökké, hogy öltözzön fel, mert megfázik. Mert ez nem igaz! A gyermekek jókedvűen játszanak, szaladgálnak, a szülők meg képesek utánuk rohangálni egy sállal, sapkával, kesztyűvel.

Bianka is megfázva érkezett, a „havibaj” is épp ekkor érte utol, és amint fogalmaz, az elméje minden szinten ellenkezett, hogy idejöjjön. „Első nap én is szenvedtem, nem aludtam semmit éjszaka, és aztán a merülések után egyre jobban kezdtem érezni magam. Asztmás vagyok, vagy voltam, az első este még használnom kellett a sprayt, de utána nem volt szükségem rá. A merülések és Tiba kezelései után újra tudok mély levegőt venni. Az első merülések után nagyon remegtem, de ez napról napra csökkent, ma már egyáltalán nem volt remegés bennem, mintha nyáron a tengerparton sétálnék” – meséli élményeit.

Gabi évek óta akut húgyhólyaggyulladással küzdött, legutóbb elég hamar visszaesett: december elején kezdődött és január elején a gyógyszeres kezelés ellenére ismét fájdalmai voltak. „Visszamentem a nőgyógyászhoz, urológushoz, borzalmas utat jártam be. Megismertem Tibát, és az első három kezelés után már elmúlt a fájdalmam, majd a kezelések után javasolta, hogy jöjjek el a jeges terápiára. El sem tudtam képzelni, hogy hidegre üljek vagy álljak, de azt végképp nem, hogy a hideg fog segíteni rajtam. Ültem a hóban, merültem, élvezem, nem fázom, nincs reszketés. Megpróbálom otthon is ezt megtartani, elhagyni a gyógyszereket. Egy biztos: aki idejött az én testemben, nem az megy haza. Fantasztikus csapat volt, segítettük egymást, és többen azt valljuk, hogy ilyenben eddig nem volt részünk” – mondja Gabi.

Megtapasztalni a végtelen örömöt

Tiba azt javasolja, emlékeztetőül jöhet otthon egy-egy hideg zuhany, de nem feltétlen akkor, amikor jólesik, hanem mondjuk reggel, munkába indulás előtt. A gyógyulás fontos része az is, ha a jeges elvonulás résztvevői visszagondolnak az itt töltött eseményekre, élményekre, nevetésekre és újra bekapcsol, aktiválódik a testben a program. Senki ne engedje meg magának, hogy bárki, vagy bármi kizökkentse egyensúlyából.

Verát nem a jeges víz gondolata riasztotta, de amikor konkrétan szembesült a befagyott dézsával, akkor kezdett el félni. „Érdekes tapasztalat volt, hogy hogyan tudom magam lenyugtatni, hisz nagyon hevesen reagált a szervezetem. Jó volt a felismerés, hogy le tudom magam nyugtatni, csendesíteni, és az is jó volt, hogy ugyan hideg volt kint, de nem fáztam, hanem csak érzékeltem a hideget. A legutóbbi merülést már vártam, mert akkora boldogságérzet, belső öröm jár át, amit újra és újra szeretnék megélni. Már nem ziháltam,

a testem is alkalmazkodott a körülményekhez, nagyon hamar előidéztem a nyugodtságot, és utána tapasztaltam meg igazán ezt az egységet, a végtelen örömöt. Erősen felszabadító élmény”

– véli.

Viki szerint mégsem az a lényeg, hogy jeges vízben ültek és hóban sétáltak mezítláb, hisz ezek csak módszerek, hanem az a fontos, hogy ezek a lélekhez vezettek el. „Az extrém körülmények valóban megmozgatják az embert a testen keresztül. Én nagy felismerésekkel megyek haza, egyrészt lelki dolgokkal. A testünk annyira intelligens, bölcs, mindent tud, csak engedni kell, hogy megmutassa a tudását, teret adni neki. Ha bármi kizökkentene a normalitásból, a test azonnal jelez, a gyomrunk begörcsöl, elsápadun, stb. Érdemes erre figyelni, és hallgatni rá, észrevenni, hogy nem a test fázik, hanem az elme. Ha bárkinek az a mantra jut eszébe a hidegben, amit a szüleink, nagyszüleink belénk sulykoltak, hogy meg fogsz fázni, próbálja meg átírni magában. Gondoljunk csak bele, hány ilyen mantrát őrzünk?! Jó minta, az élet egyéb területeire is át tudjuk ültetni ezt a tapasztalást. Azt üzenem mindenkinek, hogy ha nem is próbálja ki a jeges elvonulást, gondoljon egy picit másképp a hidegre. Ha kimegy télen kabát nélkül, engedje meg a hidegnek, hogy ott legyen vele. Nem fogja megbánni” – összegzi a táborban tapasztaltakat Viki.

Fotók: Kolozsi Robi

A hideg nem ördögtől való – Nem a tested fázik, hanem az elméd!