Új idény elébe néz Székelyudvarhely felnőtt férfi kézilabdacsapata. A helyi önkormányzat által átvett és a Székelyudvarhelyi Városi Sportklubba (VSK) átigazolt együttes a másodosztályban kezdi meg a pontvadászatot. A hírek szerint a szakmai stáb és a keret túltette magát az elmúlt időszak csalódásain, és ezúttal biztos anyagi háttérrel, motiváltan vág neki a bajnoki küzdelmeknek.

Nehéz és zűrös időszak végére került pont azzal, hogy a Szejke SK csapatát átvette az udvarhelyi önkormányzat, és Székelyudvarhelyi VSK néven elindította az országos felnőtt férfi kézilabda-bajnokság másodosztályában. Keserédes helyzet, hiszen a Szejke kiharcolta az első osztályban való szereplés jogát, ám az ehhez szükséges anyagi keret biztosítása már kivitelezhetetlen feladatnak bizonyult. Ami viszont vigaszra adhat okot, hogy ezúton Udvarhelynek van egy biztos anyagi háttérrel rendelkező, másodosztályos csapata, amely fiatal, helyi tehetségeknek is biztosít játéklehetőséget. 

A vélemények természetesen megoszlanak, akad, akinek jó így, mások szerint viszont Udvarhely ennél többet érdemel. A véleménykülönbség a városháza sajtótájékoztatóján is megnyilvánult,

amikor Gálfi Árpád polgármester ígéretet tett, hogy minden követ megmozgat az élvonalban szükséges pénzösszeg előteremtéséhez, Pálfi Kinga alpolgármester viszont inkább abban látja a csapat küldetését, hogy a másodosztályos szerepléssel „felszínre hozza a fiatal, udvarhelyi tehetségeket, és működésben tartsa őket.” Legalábbis addig, amíg ki nem növik a csapatot, és át nem igazolnak egy olyan klubhoz, ahol lehetőség van a szintlépésre.

„Összetett ez a dolog”

Komporály Attila régi-új csapatkapitány szerint nem könnyű megemészteni, hogy bár kiharcolod, hogy ott légy az élvonalban, sajnos az anyagi körülmények nem teszik lehetővé, hogy az első osztályban szerepelhess. „Személy szerint iszonyúan rosszul éltem meg a múlt idényt. Nekem tényleg az volt az egyik álmom, hogy ha már újrakezdem a kézilabdát, egy évet udvarhelyi színekben játsszak az élvonalban. Van egy olyan érzés bennem, hogy ez a vonat már elment, és többet nem nyílik erre lehetőségem” – nyilatkozta. Komporály most már inkább arra összpontosítana, hogy tudását átadja a felnövő generációnak, amire az élvonalban egyébként nem lett volna lehetősége.

„Összetett ez a dolog, mert az első osztályban már nem tudsz lehetőséget adni a fiatal tehetségeknek, ott már nem férnek be a keretbe. Jelenleg viszont több fiatal játékosunk is van, és akad olyan alig tizenhét éves kézilabdázó, aki jelenleg stabil kezdőjátékos és jól is teljesít” – fogalmazott a csapatkapitány.

Pénzkérdés: ördögi kör

Egy másodosztályos idény költségvetése nagyjából 1,4 millió lejt igényel, az első osztályos szerepléshez ennek duplájára lenne szükség. Mester Zoltán, a Székelyudvarhelyi Városi Sportklub igazgatója úgy fogalmazott, hogy a feljutásról csak akkor szeretnének beszélni, ha biztosított az ehhez szükséges anyagi háttér.

Komporály Attilának meggyőződése, hogy 

egy élvonalbeli csapat sokkal könnyebben talál olyan befektetőt vagy támogatót, amely felkarolja őt. „Érthető módon a másodosztály nem feltétlenül vonzó a támogatók számára,

hiszen ha már csinálsz valamit, azt csináld a legmagasabb szinten. Ha erre alapozva elindulsz az élvonalban, és néhány hónap után kiderül, hogy nincs elég pénz a folytatásra, ráadásul abba is kell hagynod, hát ennél rosszabb forgatókönyvet el sem lehet képzelni” – ecsetelte a Bölények Ligájában való indulás kockázatait Komporály Attila.

Sok a pénz, de a néző is

Jelen pillanatban a kézilabda a legjobban támogatott sport Székelyudvarhelyen, de egyben a legnagyobb tömegeket vonzó sportág is. Komporály Attila fájlalja, hogy az udvarhelyi sportéletnek nincs egy zászlóshajója, egy olyan csapata, amely az élvonalban szerepel és képes megtölteni egy stadion vagy sportcsarnok lelátóit, miközben a másodosztályban játszó kézilabdások a legrosszabb esetben is össze tudják hozni a félházat. „Talán a futsal tudná ismét megtölteni a lelátókat, de ahhoz minimum bajnokesélyes csapattal kéne harcba indulnia. Másrészt a teremfocira hetven-nyolcvan százalékban férfiak mennek, hozzánk fele-fele arányban jönnek nők és férfiak. Az SZKC idejében egy-egy bajnoki mérkőzés családi eseménynek számított, amelynek időpontjára még véletlenül sem szerveztek más programot – magyarázta a csapatkapitány.

Győzni akarnak

Kiderült már, hogy a csapat némi változáson ment át, de játékereje nagyjából ugyanolyan, mint az elmúlt idényben volt. A kérdés, hogy a régi-új edző, Sipos Lóránt mennyire tudja motiválni a játékosait. „Ezek a játékosok mind csalódtak.

Nehéz év van mögöttük, mindent beleadtak annak reményében, hogy szintet lépnek, elértek egy eredményt, de a folytatás sajnos nem jött össze. Most mindent elölről kezdeni és ugyanazt kérni tőlük, mint a múlt idényben, talán kicsit megmosolyogtató” – vélekedik az edző. Elmondta, hogy akik maradtak, ki könnyebben, ki nehezebben, de túltették magukat ezen. A fiatalabbakat viselte meg a legkevésbé, ők játszani szeretnének, és mennek előre. Amivel mind az edző, mind pedig a csapatkapitány is egyetért, hogy

a motivációval nem lesz gond: nem számít, hogy első vagy másodosztály, hogy lesz-e feljutás vagy sem, a játékosok minden meccsen úgy fognak kimenni a pályára, hogy győztesen jöhessenek le onnan.

A feljutás tehát nem álom, megvalósítható, ezt már többször is bebizonyították. A kézilabda megvan, az anyagi, gazdasági háttérről meg kiderül, hogy mennyire stabil – mondta Sipos.

Fiatalok ugródeszkája

A másodosztályban való szereplés remek lehetőséget nyújt a fiatal, feltörekvő tehetségeknek, hogy megmutassák magukat, rutint szerezzenek, fejlesszék tudásukat. Ennek hátulütője, hogy a tehetségesebbek előbb-utóbb eligazolnak, és máshol keresik a boldogulást. „Ha az itteni közösség és támogatók segítségével nem tudjuk megteremteni a következő lépcsőfokot, akkor ezek a játékosok elmennek oda, ahol megadatik nekik ez a lehetőség. Én kívánom, hogy minél több olyan játékosunk legyen, akik kinövik ezt a helyet és továbblépnek. El kell őket engedni, örülni kell a sikerüknek. Lesz ugyan egy kis keserű szájíz is, de sebaj, majd talán jön a következő tehetség” – magyarázta az edző.

Biztos anyagi háttér

Nem volt könnyű idénye a csapatnak, a Szejkénél folyamatosan késtek a fizetések, egyhavi bérrel még most is tartoznak a játékosoknak, azonban a csapat átvételével a jövőben ez már nem kellene, hogy gondot jelentsen. „Ilyen szempontból edzett a csapat” – mondta Sipos Lóránt, aki szerint ez egyelőre annyira új helyzet, amire a játékosok még egy csöppet szkeptikusan néznek. „Azzal, hogy átkerültünk az önkormányzathoz, és hogy stabil gazdasági háttérre kaptunk ígéretet, merem remélni, hogy egy-két fizetés időbeni utalásával a szorongást, a gyanakvást el fogják felejteni a játékosok. Így semmi másra nem kell gondolniuk, csak arra, hogy kézilabdázzunk, hogy jobbak legyünk mind egyénileg, mind csapatban – tette hozzá az edző.