Miklós Dalma
Miklós Dalma
Összefüggéseket keresek, naprakész maradok, kielégítem a kíváncsiságomat, mindeközben rajongok a művészetekért.

Minden eddiginél nyüzsgőbb adventi vásárral várnak a waldorfosok

Tavaly csak az online térben, idén azonban a valóságban is megnyitja kapuit a székelyudvarhelyi Kerekerdő Waldorf Iskola és Óvoda adventi bazárja november 26-án, Székelylengyelfalván....
Becsült olvasási idő: 9 perc 8 másodperc

Nagy Boglárka nem fél semmitől, mert a legnagyobb nehézségeken már túl van. Örökmozgó, szorgalmas méhecske, épp olyan, amilyet a hasán lévő testfestés is ábrázol. Pár évvel ezelőtt rosszindulatú, daganatos betegséggel diagnosztizálták, sokan lemondtak róla, csak a csodában lehetett bízni… Azóta átesett több kezelésen, műtéten, és csatlakozott egy kolozsvári egyesület, az Asociaţia Oameni Buni kezdeményezéséhez. Vele beszélgetve nem az volt a meglepő, amiket mondott, hanem ahogyan mondta: bizakodóan és életszeretettel mesélt, mindannak ellenére, hogy micsoda megpróbáltatásokon ment keresztül az elmúlt pár évben. 

Boglárka az első magyar onkológiai modell a megyéből, aki csatlakozott a kolozsvári egyesület (On)Cool Art elnevezésű, testfestéses programjához. A kezdeményezés során különböző személyes, élettel kapcsolatos szimbólumokat festenek azokra a páciensekre, akik felvették a harcot a rákkal. A projekt üzenete, hogy van élet a diagnózis után is, a rákot túl lehet élni.

A testre festett színes alkotásokról fotók készülnek, amelyeket egy-egy inspiráló idézettel, élettörténettel tesznek közzé a szervezet honlapján.  

Erősnek maradni

Bogi megrendítő története 2020-ban kezdődött, amikor kiderült, hogy negyedik stádiumú rákos beteg, három daganattal. Nem sokkal ezután átesett egy életmentő beavatkozáson, amelynek során eltávolították a gyomrát és mindkét petefészkét. Mint mondta, nagyon nehéz volt a normálisnak nevezhető életmódhoz visszatérni. Több nehézséggel találta szemben magát, ha csak a táplálkozásra gondolunk is, de összességében

átértékelődtek az életben maradás alapvető feltételei.

Jelenleg jó állapotban van, rendszeresen jár kezelésre Kolozsvárra, de mindez nem akadályozza meg abban, hogy mosolygós, életvidám és tetterős maradjon a mindennapokban. 

– A diagnózis után azt mondták nekem, hogy nem fogok sokáig élni. A negyedik stádiumban lévő betegek legtöbb hat hónapot élnek, de én még annyit sem fogok három óriás daganattal. A félelem mellett kicsit bennem volt az is, hogy erre rá fogok cáfolni.

Eltelt három hónap, és mondtam, hogy még itt vagyok.

Eltelt hat hónap, s egyre bátrabban tudtam mondani, hogy még mindig itt vagyok. Azóta eltelt már két és fél év, és tessék, beszélek, táplálkozom, dolgozom, élek. Az életem egyik legnagyobb megvalósítása, hogy életben tudtam maradni. 

Ugyancsak két évvel ezelőtt kezdődött a méhekkel való szoros kapcsolata,

amikor kipróbálta az apiterápiás Zümmögő ház jótékony hatását. A kis házikót Boglárka férje építette, aki tíz éve hobbi méhészként tevékenykedik, talán már hallottak róla, ez a Bíbor Méhészet Ivóban. Az apiterápia, más néven méhterápia során a méhecskék rezgése segít az immunrendszeri betegségek gyógyításában.

Ez a biorezgés ötvenszer nagyobb, mint az emberi test átlagos biorezonanciája. A rákos sejtek számára az alacsony rezgésszámmal rendelkező, gyenge immunrendszer az ideális környezet, amint nagyobb biorezonanciának vannak kitéve, azt már nem tudják elviselni, s lassan elkezdődik a szervezet öngyógyulási folyamata. Megépítése óta rengeteg rákos beteg felkereste már Zümmögő házikót, melyben két fekvőhely található, és amelyek négy-négy kaptáron helyezkednek el. Ezekbe a kaptárokba repülnek be a méhecskék. A páciens elhelyezkedik a fekvőhelyen, minél több ponton érintkezve a kaptárokkal, így

a test átveszi a kasban zümmögő méhek rezgését.

Az apiterápia szezonális, a Zümmögő kuckó május végétől augusztus végéig tart nyitva. A méhészek fontosnak tartják a rendszerességet, a gyógyulás érdekében minimum tíz alkalmat javasolnak. 

– Mindig kell lennie egy motivációnak, amiért az ember tovább akar élni. Az én életemben a legnagyobb motivációt a kislányom jelenti. Három és fél éves volt, amikor kiderült, hogy beteg vagyok.

Egyetlen dologban biztos voltam: nem akarom, hogy a kislányom anya nélkül nőjön fel.

Szeretném látni, ahogy a lányom férjhez megy, nagymama akarok lenni, az élet örömeit mind-mind meg akarom tapasztalni. Vizuális típus vagyok, ezért hiszek abban, hogy amit a lelki szemeim előtt meg tudok teremteni, azt életre is tudom kelteni. A képzeletem által hívom elő azt az életet, amit még élni szeretnék, mesélte. Mindehhez szükséges az a lelki csendesség is, amelyet a gyógyulás során sajátított el. A belső nyugalmat hosszú távon igyekszik megtartani, hiszen ha ő jól van, akkor a családja is jól érzi magát.  

Egy élet színei

Az (On)Cool Art kezdeményezés először 2019-ben mutatta meg az onkológiai modelljein keresztül, hogy a test különböző műtétek és kezelések után is lehet gyönyörű. Az egészséges egyének általában rengeteg kivetnivalót találnak a saját kinézetükben, de egy súlyos betegség és műtét után teljesen megváltozik a magukról alkotott énképük. Bogi elmondta, hogy az

életben maradás megszépíti a beavatkozások hegeit és traumáit. 

– A rám festett méhecske a férjemet szimbolizálja, azt a védelmet és szeretetet, amit tőle kaptam a nehéz időszakban. Ő volt az egyetlen, aki valóban hitt abban, hogy képes vagyok a felépülésre. Egyetlen percig sem kezelt betegként, nem is volt kérdés számára, hogy talpra tudok állni. Ezért a méhecskét és a gyógyulásomat neki köszönhetem – árulta el.

A testére rajzolt kép kiegészül még két kis pillangóval, amelyek Bogi két kislányára utalnak, illetve egy virágcsokorral, amely az élet szépségét hivatott képviselni. 

A rák megtanít átértékelni a dolgokat

A súlyos diagnózis után már nagyon sokan tisztában voltak azzal, hogy Bogi élet és halál mezsgyéjén küzd. Hosszú ideig nem vállalta fel nyilvánosan a gyógyulása történetét, csupán a testfestési akciót követően osztotta meg tapasztalatait. Facebook-posztok formájában tárta a világ elé a történetét, hogy ezzel másokon is segíthessen. A közösségi oldalak miatt sok negatív hatás éri, ennek ellenére megértéssel válaszol azoknak, akik bizalommal fordulnak hozzá. Mint mondta, kultúránkban a végzetes betegségeket hallgatás és titkolózás övezi.

A legtöbb ember elzárkózik a rákos betegek elől, nem kérdeznek, s nem is beszélnek szívesen a témáról.

Az Asociaţia Oameni Bunihoz csatlakozva, Bogi előtt egy teljesen új világ nyílt meg: a szervezet tevékenysége nem arról szól, hogy a páciensek a találkozók ideje alatt telesírnak néhány zsebkendőt, hanem épp ellenkezőleg, próbálják az élet pozitív dolgait felkutatni a mindennapokban. Az egyesület optimista szemléletet képvisel, illetve egy biztonságos és barátságos környezetet alakít ki azoknak, akik a rákos megbetegedés miatt nem tudnak közösségi életet élni. Bogi az ideje jelentős részében marketing szakemberként dolgozik, de amikor csak teheti, segíti az kolozsváriak tevékenységeit is. A szervezet abban bízik, hogy

első magyar modellként kaput nyit a magyar és a román betegek között,

akik nyitottan és segítőkészen tudnak majd egymáshoz viszonyulni.   

– Alaposan átgondoltam, hogy milyen ára van annak, ha megosztom a személyes sztorimat másokkal. Tudtam, hogy nagyon sokan meg fognak keresni, s lesznek köztük „energiavámpírok” is. Sokféle ember veszi fel velem a kapcsolatot, sajnos olyanok is akadnak, akik pszichés problémákkal küzdenek. Nekik nem tudok segíteni, sőt, ha átlépnek bizonyos határokat, kénytelen vagyok bekapcsolni egy szűrőt, illetve kizárni őket, mert romboló hatással vannak a saját állapotomra – részletezte.

A megoldások emberének tartja magát, ezért elsősorban tapasztalatai alapján beszélget el azokkal, akik tanácstalanok, nem tudják, merre induljanak el a diagnózis után, kihez forduljanak, hogyan tájékozódjanak a kemoterápiás kezeléssel kapcsolatban, vagy miként készüljenek fel egy műtéti beavatkozásra. 

Boglárka története 

inspiráló, kitartása és tettereje példaértékű. A pozitív hozzáállás mellett rámutat arra, hogy alkalomadtán teljesen helyénvaló szomorúnak lenni, esetleg félni a ránk váró nehézségektől. A szomorúságot meg kell élni, a könnyeket szabadjára kell engedni, a félelmeket szavakba kell önteni.

 Ha oka van rá, mindenki sírjon, amennyi jól esik… De ha ez mind megvolt, akkor szedje össze magát, az életszeretetét, és vegye észre, hogy családjának és barátainak szükségük van rá.

A jelenre koncentrálni annyi, mint rábólintani az életre. Így nagyobb eséllyel valósítható meg az a gyógyulás felé vezető út, amit képzeletben már előre elterveztünk. Az út többnyire veszteségekkel jár, de közben arra kell gondolni, amit cserébe kapunk majd – boldog pillanatokat, nagyszerű dolgokat, amelyeket az élet még tartogat. Ez nagyon nehéz, de egyszer mindenki rá fog jönni arra, hogy sokkal több erő van benne, mint valaha is hitte volna. Csak így lehet végigcsinálni. Vagy csak így érdemes. 

Fotó: theFRANCISC /Asociatia Oameni Buni

A legnagyobb megvalósítás életben maradni