Megnyitották Nagy György szobrász, grafikusművész Ilyen az élet, tubicám című kiállítását a Haáz Rezső Múzeum Kossuth Lajos utcai képtárában. A néhány alkotás híján a teljes életművet felmutató tárlat átfogó képet ad a székelyudvarhelyi alkotó kedvelt témáiról és motívumairól.

Fábián Katalin népdalénekessel hangolódhatott a műkedvelő közönség csütörtök délután a Haáz Rezső Múzeum legújabb tárlatának megnyitójára. Miklós Zoltán igazgató köszöntőjében elmondta, hosszú évek teltek már el az utolsó alkalom óta, amikor Nagy György munkáit kiállításon láthattuk a városban. A művész ritkán került a figyelem középpontjába, ennek ellenére több csoportos, illetve egyéni kiállításon is részt vett, például a Művelődési Házban vagy a Városi Könyvtárban.

A múzeum állandó törekvése felkarolni azokat a művészeket, akik Udvarhelyen éltek, alkottak és hozzájárultak a képzőművészet kibontakozásához. A képtárban lehetőséget teremtenek számukra, hogy megmutathassák magukat a közönség előtt. 

Nagy György a Beszterce megyei Sajószentandráson született 1928-ban. Egyetemi évei után érkezett Udvarhelyre, többnyire a barátai miatt, jó kapcsolatban állt ugyanis Maszelka Jánossal, Krafft Lászlóval, Sepsi Lajossal és Székely Józseffel is. Részt vett a helyi kulturális életben, sőt, alkotói periódusának nagy részét a városban vagy annak környékén töltötte. Zetelakán rajztanárként dolgozott, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában szintén oktatott. 

Az Ilyen az élet, tubicám összeállítás darabjait magánszemélyek és intézmények ajánlották fel, így például a Szombatfalvi Református Öregotthon, a homoródszentmártoni Román Viktor Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor is hozzájárult a tárlat létrejöttéhez.

A képtárban a felajánlott alkotásoknak csak egy része tekinthető meg, a teljes gyűjtemény ugyanis nem fért el

a két teremben, de a digitális adatbázisban mindegyiket elérhetővé teszik. A kiállítottak között látható minden évből, a legkorábbi munkáktól a 2000-es évekig egy-egy reprezentatív mű. 

Kelemen Albert művészettörténész méltatta a tárlatot, ő korábban már foglalkozott Nagy György művészetével, aki amellett, hogy az udvarhelyi főtéren található szökőkút Aratónő alakjának megformálója, joggal nevezhető a lóábrázolás nagymesterének. Életművében a ló szerepe korai indíttatású, személyes élmények és olvasmányok ihlették e nemes állat sokféle ábrázolását. A szobrász, grafikusművész elmondta, gyermekkorából

élesen emlékszik arra, hogy családjának mindig volt saját lova. Sok időt töltött a lovak megfigyelésével.

Így nem meglepő, hogy rajzain is az egyik leggyakrabban megjelenített figura a ló, többféle változatban, különféle nézőpontból és formában – az életerős csikótól és a harcos lótól egészen a megfáradt négylábú képéig. 

Nagy György alkotói időszaka a két világháború között indult, a második világháború után bontakozott ki, és tart a modernitás koráig. A művészettörténész hozzátette, kevés monumentális alkotása ismert, inkább a kisméretű alkotásokat részesítette előnyben. Kivétel nélkül figuratívak a rajzok, a székely falu világát mutatják be, középpontban a munkát vagy az ünnepi mulatságot felelevenítő emberalakokkal, a tájábrázolás háttérbe szorul. A tárlat nem alkotói korszakok alapján, hanem a témaválasztás és a jellegzetes motívumok mentén vizsgálandó. A külső teremben láthatók a falusi karaktereket megjelenítő képek, néhány kocsmai jelenet, női aktok, gyermekét ölelő anya ábrázolása. A belső teremben a táncoló székelyek, valamint a Csodaszarvas rajza, néhány ókori görög motívumot idéző alkotás, illetve a ló látható mindenféle formában. Ugyancsak itt látható az a kép, amelyben a szakma Tompa László Lófürösztés című költeményének megformálását véli felfedezni.

A kiállítás június 21-ig tekinthető meg. 

Fotó: Fülöp Attila