Éppen harangoztak délre, amikor beléptem az Antal család kapuján Dobóban. Eljöttem interjút készíteni a búbos kenyerek sütőjével, a Három Hegy Ifjúsági Egyesület egyik legrégebbi tagjával, a környék infósával, a háromgyermekes családapával. Gergő éjszakai fáradalmait piheni, amikor bekopogok hozzájuk, felesége szerint pont most jött el az idő az ébredésre.

Miközben az édesanya elmegy a gyermekekért az óvodába, lekuporodunk az ágyra, hogy számba vegyük a közös dolgainkat Gergővel. Más szakmában kerülik az ilyen helyzeteket, amibe most kerültem, komámról kellene úgy írni, hogy az olvasó is mindent megértsen. Komám nem egy bőbeszédű ember, a feltett kérdéseim nagy részére már előre sejtem a válaszokat, jól ismerjük egymást.

Közösségi ember

Mostanság elég önző világban élünk, nehezen érvényesülnek a közösségi érdekek az egyéniek mellett. Kisebb településeken igazi kihívás cselekvő embereket állítani egy kezdeményezés mögé, motiválttá tenni őket. Több mint tíz éve alakult meg a Három Hegy Ifjúsági Egyesület, azóta Gergő minden program aktív résztvevője, támogatója.

– Nem szeretek szervezkedni, de ha van csapat, akkor szívesen kiveszem a részemet mindenből. Hozzám leginkább a színdarabok, táncok állnak a közel, ilyen jellegű kezdeményezésekben érzem jól magam, de tetszett nagyon a családos nap, vagy az iskolások motiváló programja is, amelyekben aktívabban részt vállaltam – mondja a dobói fiatalember.

Sokat faggatta Giza mámáját

Gergő az egyik nagy szenvedélye sok más mellett a családfakutatás. Már hatodikos kora óta kutatja az őseit, akkor egy házi feladat hozta meg a kedvét.

– Szász Ferenc Zsolt tanár kiadta feladatnak, hogy mindenki készítse el a családfáját, érdeklődjön otthon, kik voltak a felmenői. Éreztem, hogy ez engem nagyon érdekel,

sokat faggatam Péter mámámot, minél többet szerettem volna megtudni a szüleiről, nagyszüleiről

– emlékszik vissza a kezdetekre.

Beszélgetéseink alkalmával gyakran szóba került máskor, hogy családjuk kifejezetten Vágásból és Dobóból származik, amire nagyon büszkék. Most megkérdeztem tőle, hogy az éjszakába nyúló kutatás szolgált-e meglepetéssel számára.

– Elég előítéletesek vagyunk, ezt tapasztaltam: a miénk a legjobb, a mi falunk a legszebb, mi vagyunk a legügyesebbek.

Érdekes volt, amikor eljutottam a székelymagyarosi Gorókhoz vagy a bögözi Péterekhez, nem gondoltam volna, hogy közöm van ezekhez a településekhez. De arra sem, hogy őseim között találok több reformátust, unitáriust.

Megtanított tisztelni és értékelni másokat a családfakutatás, arra, hogy sokfélék vagyunk, s ez így jó – sorolja beszélgetőtársam.

Ezer állattal érkezett meg a pásztor

Az Antal család emlékezete szerint valamikor Vágásból nősült egyikük Dobóba, azóta honosak a településen. Női ágon rokonság áll fenn a Sztojkákkal, Gergő egyik felmenője az elbeszélések szerint ezer darab juhval érkezett Vágásba, az 1830-as években született Juli mamát megtalálta az anyakönyvben.

– Apáról fiúra szálló foglalkozás nálunk a juhászkodás, régóta űzik ezt a mesterséget az őseim. Még a három falu eredetmondája is a pásztorról, annak három fiáról szól, ezt csak érdekességképpen jegyzem meg. Apámnak nem három, hanem négy fia volt, közülük egyik sem folytatja ezt a szakmát. Én vagyok a legkisebb, úgy tartották a többiek, hogy nekem mindent szabad, én vagyok az aranyat tojó – mondja mosolyogva.

Gergő veteránnak számít a helyi pékségben, ő a kemencében sült búbos kenyér sütésének tapasztalt mestere, 2006-óta kisebb megszakításokkal pékként dolgozik.

– Középiskolába jártam, már akkor kenyeret szeleteltem.

Körülbelül azóta vagyok pék, mióta megismertem közelebbről a feleségemet.

Csak az a helyzet, hogy az egyik azóta sem hagy aludni, kicsit elfárasztott az éjszakázás, nem úgy bírom magam, mint fiatalabb koromban – számol be a háromgyermekes családapa. Tavaly megszületett a legény a leányok után, gyarapodott az Antal család.

Elég jól gyártom a kifogásokat, azzal nincsen baj

Ha írtunk a pékről, akkor írni kell az informatikusról és a zöldsétermesztőről is. Gergő elkezdett egy egyetemi képzést Marosvásárhelyen, amit hamar otthagyott.

– A mostani fejemmel már maradnék, túl hamar leléptem, a könnyebb utat választottam. Valamiért mindig érdekelt a számítógépek világa, a környéken én vagyok az infós, gyakran hívnak gépeket rendbe rakni, telepíteni. Már kicsi koromban bajlódtam a villanyvezetékekkel, élveztem szétszedni a dolgokat, hogy utána csináljak belőle valamit működőképeset.

Hogy hogyan képzelni el magát tíz év múlva? Azt mondja, kiegyensúlyozott, kipihent és boldog ember szeretne lenni. Jó lenne egy kicsi vállalkozást működtetni, jobban elmélyülni, többet foglalkozni a zöldségtermesztéssel, villanyszereléssel vagy az informatikával. S sokat tanulni.

Megjelent A falu hangja című, Bögöz községi lapan, 2021 júliusában