Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 5 perc 19 másodperc

Öt férfi és négy női székely ruhára pályázott a megyei tanácsnál a Székelymagyarosban működő Leső-hegy Egyesület. A Bögöz községhez tartozó, kicsiny településen élők próbálják felrázni a szunnyadó közösséget.

A fenti célból életre keltett székelymagyarosi egyesület a mindössze 135 lélekszámú település fölött magasodó Leső-hegyről kapta a nevét.

– Mivel kevesen vagyunk, nem tudunk külön célcsoportoknak programokat szervezni, ezért teljes közösségben gondolkodunk. Rendezvényeinkkel megpróbáljuk megszólítani az egész faluközösséget. Az egyesület is ilyen indíttatásból jött létre: az alapító tagok 2018-ban karácsonyi vásárt szerveztek, ami olyan jól sikerült, hogy szerettek volna hivatalos formát adni a tevékenységnek, és bevonni még több embert.

2019-ben megalakult tehát a Leső-hegy Egyesület, amelynek a tevékenysége a koronavírusvírus-járvány miatt szünetelt egy darabig, de így is próbáltunk szervezkedni: kirándulásokat, majálist, nőnapot és idősek napját is tartottunk a településen, utóbbit Kelemen Zoltán református tiszteletes vállalta – mondta el a közösségért tenni akaró Bardóczi Beáta.

Az egyesület tevékenysége valójában idéntől indult be: a megyei tanácsnál népviseletre pályáztak, a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványnál pedig a ProActive Rural elnevezésű programra. Ez utóbbit a cselekvő vidéki közösségek számára hirdették meg, és a községközponttól távol eső, kisebb falvak jelentkezhettek. Tizenhárom település közül ötöt választottak ki, a jelentkezőknek pedig képzéseket tartottak arról, hogyan rázzák fel településüket, hogyan szervezzenek csapatépítő programokat.

– Főként közösségépítő programokra fókuszálunk,

arra tanítanak a képzéseken is, hogy hogyan tudunk aktívabbá tenni egy kisebb közösséget,

milyen programokat szervezhetünk, hogyan szólítsuk meg a fiatal és idős lakókat, honnan tudunk forrásokat szerezni a programok finanszírozására – osztotta meg a program lényegét Beáta.

A falu egyik legnagyobb eseményét, az idén szabadtéren megszervezendő karácsonyi vásárt minden évben december 12-én tartják, melyre ez alkalommal a község minden településéről hívtak szervezeteket, bevonták a kézművességgel foglalkozó személyeket. A kirakodóvásár mellett a programot verses-zenés előadások, felnőtt és gyerekkórusok fellépése színesíti, amiket a tiszteletes asszony és a pedagógusok tanítanak be. 

Székelymagyarosban évekkel ezelőtt megszűnt az oktatás, a gyerekek Agyagfalvára és Bögözbe járnak óvodába, iskolába. A kultúrház is felújításra szorul, 

a bögözi önkormányzat hamarosan megpályázza a teljes körű felújítást.

A népviselet nemzeti hovatartozásunkat is megmutatja

Hivatalosan is átadták ma a megyei tanács pályázatán elnyert pénzből készült népviseleti ruhadarabokat, melyeket régi fényképek alapján a nagygalambfalvi Kányádi Ilona készített. Ez csak a kezdet, véli Beáta, hisz ezzel is ösztönözni szeretnék a fiatalokat, hátha kedvet kapnak, hogy többször magukra öltsék a székely ruhát.

Bartos Tünde, Székelymagyarosban élő néprajzos is közbenjárt, hogy korabeli fényképek alapján készíttessék el a hagyományos viseletet.

– Régi, negyvenes évekbeli fényképekről inspirálódtunk. A

Haáz Rezső-féle rajzokat is figyelembe vettük, a stílusjegyekre, a csík vastagságára, a mellények hátán lévő tulipánmintákra is figyeltünk.

A régi fényképek egyikén nagyapám testvére látható viseletben, harisnyája zsinórozása helyi jellegzetesség, a női ruháknál nagymamám konfirmáló képét vettük alapul. Van egy régi, több mint százéves székely ruhám, egy fekete, asszonyruha, és ennek a díszítését, a szőttes anyagát is megnéztük.

Régen az anyag szövése hímes volt, utóbbi időben az egyszerűbb, sima szövésű terjedt el. A hagyományos kötényeket nem hímezték, ez is újkeletű. Általában a fekete bársonydíszítésű piros viselet terjedt el, de

idősebb korban a fekete, a zöld és a kék is jellemző volt.

Épp a hétvégén kaptam vissza azt a székely ruhámat is, amit négyéves koromban varrattak a szüleim – újságolta Tünde, akinek öt rend székelyruha van a tulajdonában. Hozzátette: az ünnepre hangolódás kapcsán elgondolkodhatunk, hogy mit jelentett őseinknek ünneplőbe öltözni, és mit jelent ma a népviselet.

– A viseletnek napjainkban már más jelentése van, nem akármikor hordjuk, ünnepnapokon öltjük magunkra, vagy akkor, amikor hovatartozásunkat meg akarjuk mutatni – mondta Tünde.

A népviselet vásárlásának ötlete onnan eredt, hogy a faluban sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy egy-két alkalomra teljes viseletet készíttessenek, ezért pályázták meg. S ha már megvan, szerveznek hozzá eseményeket.

– Magyaros egyik különleges eseménye a jégverésre való emlékezés július 20-án, ennek tiszteletére öltözünk majd ünneplőbe, de nemzeti ünnepeinken, egyéb eseményeken is felvesszük majd a székely ruhát – mondta Bardóczi Beáta, az egyesület önkéntese.

A viselet mellé eseményeket rendelnek Székelymagyarosban