Miklós Dalma
Miklós Dalma
Összefüggéseket keresek, naprakész maradok, kielégítem a kíváncsiságomat, mindeközben rajongok a művészetekért.

Ami kreatív, de nem ad el, lófenét sem ér!

Add el magad! – felhívás és feladat is egyben, ugyebár. Meg hogy hol pontozzuk, az sem mindegy, mutatott rá Geszti Péter, de értékesítés tekintetében...
Becsült olvasási idő: 11 perc 32 másodperc

Újból Székelyudvarhelyen koncertezik a Sárik Péter Trió. Legutóbb a Klasszikus majális alkalmából hallhattuk őket kicsit sem hétköznapi felállásban, ugyanis a Székelyföldi Filharmónia közreműködésével adtak elő dzsesszesített Beethoven-darabokat. A sikeres zenekar erdélyi turnéjának harmadik megállóján az X Bartók című lemezét mutatja be pénteken a városháza Szent István Termében.

A Sárik Péter Trió nem kimondottan a klasszikus zene rajongóihoz szól, de nem is csak a dzsessz kedvelőit vonzza be a koncertjeire. Zenéjük korosztálytól és zenei ízléstől függetlenül mindenkit rabul ejt – ezt bizonyította május elsejei koncertjük is. Idén ünnepelték fennállásuk tizenötödik évét, és eddig egyetlen tagcsere történt a trió életében. A mostani felállásban, azaz Sárik Péter, Fonay Tibor és Gálfi Attila művészekkel már kilenc éve működik a zenekar. Megalakulásukat tekintve a hármas felállás egy előre megfontolt terv része volt, Péter ugyanis azt vallja, hogy

trióban a legegyszerűbb kötetlenül együtt muzsikálni. Minél több tagja van egy zenekarnak, annál több dolgot kell előre rögzíteni.

A tervet, hogy önállóan és vendégekkel együtt is sokszor színpadra lépjenek, sikeresen megvalósították. Jelenleg nyolc különböző műsoruk fut párhuzamosan, így rengeteget zenélnek, és úgy tűnik, előadásukban a dzsessz sosem válik unalmassá.

A trió tagjai nagyon szeretik a klasszikus zenét, de elsősorban a dzsessz iránt köteleződtek el, így hosszú ideig nem is volt alkalmuk klasszikus muzsikát játszani. Nem hagyták azonban veszni az ügyet, megteremtették maguknak a lehetőséget – számos komolyzenei művet gondoltak újra dzsesszes formában. A zenekar tagjai szerint csodás érzés a remekműveket úgy előadni, hogy

 nem kell hangról hangra követni a kottát, ehelyett beletehetik saját érzéseiket, gondolataikat és improvizálhatnak.

Hasonló hangulatot tapasztalhattunk a korábbi, Beethoven-feldolgozásokat bemutató koncerten, június 3-án, azaz holnap újra ők bűvölik el az udvarhelyi közönséget. A trió ezúttal Bartók Béla néhány szerzeményének újragondolt változatát játssza. Az erdélyi turnéról és az X Bartók lemezről Sárik Pétert kérdeztük, sőt ízelítőül elárult néhány dolgot abból is, mi vár ránk a pénteki koncerten.

– Hogyan és mikor találtad meg magadnak a zongorát és ezt a műfajt, a dzsesszt, ami meghatározza a munkásságodat?

– Az élet dobta mindkettőt, ők találtak meg engem. A zongorát még kisgyermekként választottam, de semmi tudatosság nem volt benne, csak úgy megtetszett. Most nagyon örülök, hogy akkor így alakult, mert számomra a zongora a tökéletes hangszer és a dzsessz a tökéletes műfaj. Az összes zenei stílus közül ez hagy leginkább szabadon alkotni, pont annyi szabály, kötöttség van benne, amennyi számomra még elviselhető.

– Hogyan viszonyul a zenekar Bartók Béla munkásságához? A zeneszerző milyen kapcsolatban állt a korabeli dzsesszel?

– Mint általában minden dzsessz-zenész, mi is nagyon szeretjük Bartókot. A mester muzsikája tele van dzsesszes elemekkel, és a modern dzsessz rengeteget merített a bartóki világból. Ismerős a triónak is, szinte rokon ez a hangzás.

Bartóknak vegyes volt a viszonya a műfajjal, az a dzsessz, amit saját korában a kávéházakban vagy a mulatókban hallott, kicsit sem ejtette rabul. Viszont nagyra becsülte a stílus népzenei eredetét, hisz ő is erre alapozta a művészetét. Ha egy kicsit tovább élhetett volna, akkor meghallotta volna a neki tetsző dzsesszt. Érdekesség, hogy Benny Goodman világhírű dzsesszklarinétos felkérésre megírta a Kontrasztok című darabját, tehát közvetlen találkozása is volt az amerikai dzsessz élvonalával. 

– Mennyi ideig dolgoztatok az X Bartók című lemezen? 

– Több mint egy évig készültünk erre a lemezre. Mielőtt elkezdtem a munkát, meghallgattam Bartók teljes életművét, majd kiválasztottam azokat a darabokat, amelyek elindítottak bennem valamit vagy megragadták a fantáziámat. Emellett elolvastam minden könyvet, megnéztem minden filmet a zeneszerzőről. A konkrét munkafolyamat a számítógép mellett zajlott. Feljátszottam a zongora, a bőgő és a dob szólamait azért, hogy élethű mintákat hallhassak a készülő feldolgozásokból. Amikor ezzel elkészültem, akkor jött a próbaterem, hívtam a srácokat, akikkel véglegessé formáltuk a darabokat. Persze, ekkor már ők is hozzátették a saját ötleteiket.

A műsor gyakorlatilag a koncerteken érik be. Négy évvel a lemez megjelenése után már lubickolunk a dallamokban,

hisz sikerült eggyé válni ezekkel.

– Miben más ez a Beethoven-feldolgozásokhoz képest?

– Leginkább abban különbözik, hogy Bartók magyar volt, Beethoven pedig nem. Az előbbi rokon, az utóbbi csak ismerős. Hatalmas különbség. Mindkettőt nagyon szeretjük, de más a hozzájuk, illetve a zenéjükhöz fűződő viszony.

Bartók zenéje sokkal mélyebb, talán olyan, mintha a véremben, a csontjaimban, a génjeimben lenne. 

– Vannak bevált technikák, amelyeket minden klasszikus mű feldolgozásánál használsz?

– Nincs egy recept, nincsenek bevált fogások, de van néhány alapvetés, amire minden feldolgozásnál odafigyelek. A legfontosabb, hogy mindig próbálom megfejteni, mire gondolt a szerző, majd ehhez tartani magam. A tragikus művekből nem formálok vidámat, de fordítva sem. Csak akkor dolgozom egy darabbal, ha van egy olyan ötlet, ami emelni tud az eredeti művön – modernebbé, színesebbé, esetleg érthetőbbé tudja tenni, tehát hozzá tudok adni valami plusz értéket. Amikor egy szerző életművével dolgozom, akkor megpróbálom a lehető legjobban megismerni mint embert. Elengedhetetlen, hogy érzelmileg is kapcsolódjak hozzá, mert akkor a zenéjét szintén jobban be tudom fogadni. Ez Bartóknál nagyon egyszerű volt, hisz Budapesten és Erdélyben is a nyomában járunk. A srácokkal elmentünk a budai otthonába, megnéztük a róla szóló kiállítást, mászkáltunk a bútorai, a használati tárgyai között, egyszóval minden porcikánkkal magunkba szívtuk Bartókot. A turné alatt el fogunk látogatni Bucsumba is, mert látni szeretnénk, hogy hol gyűjtötte a Bucsumi tánc című darabjának témáját. A felsoroltak adják az inspirációt a feldolgozások elkészítéséhez, illetve a hiteles előadásához.

– Van kedvenc darabod a Bartók-lemezről? 

– Hűha, nehezet kérdezel, mert alig van olyan, ami nem kedvenc. Azt hiszem, a fiúk nevében is mondhatom, hogy

szerelmesek vagyunk a lemez teljes anyagába.

Hiába játsszuk már sokadszorra, mégsem válik unalmassá, de ha választanom kellene, akkor a Bucsumi táncot, az 1. etűdöt és az 1. román táncot mondanám, mert nagyon erős, karakteres és különleges darabok.

– A Bartók-lemez 2020-ban Fonogram-díjat kapott. Mit jelent ez a tizenötéves trió sikertörténetében?

– A Bartók-lemezt 2020-ban jutalmazták Fonogram-díjjal, illetve Az év hazai jazz albuma elismeréssel. A triónak ez már a második Fonogram-díja, mondanom sem kell, óriási szakmai elismerést jelent. 

– A pénteki koncert ismét meg fogja haladni a klasszikus zenei hangzást, illetve lebontja a hagyományos értelemben vett komolyzenei koncertekről alkotott elképzeléseket. Viszont most nem lesz mögöttetek a Székelyföldi Filharmónia. Ezúttal mire számíthat a közönség? 

– Sokkal kötetlenebbül tudunk játszani hárman, mint a vonósokkal, hisz kevésbé köt a kottához való hűség. Bármelyik pillanatban felrúghatjuk a begyakorolt formákat, s ezt gyakran meg is tesszük. A trión belül ismerjük egymás minden rezdülését. Sokszor el sem hinné a közönség, hogy improvizálunk, mert olyan nagy közöttünk az összhang, mintha mindent előre, hangról hangra begyakoroltunk volna. Tehát egy vérbeli, vagány dzsesszkoncertre számíthatnak, amely közelebb viszi őket Bartók zenéjéhez.

A témákat fegyelmezetten, tisztelettel, de persze dzsesszesen adjuk elő, majd a legjobb értelemben elszabadul a pokol, ilyenkor a legkevésbé az fontos, hogy mi van a kottába írva. Bármi előfordulhat, soha nem játszunk el egy művet kétszer ugyanúgy.

– Többször zenéltetek már az udvarhelyi közönségnek, ebből azt feltételezem, hogy szívesen léptek fel a városban, illetve szeretitek a közönséget. Milyen az udvarhelyi hallgatóság?

– Bizony, ebből minden igaz, amit felsoroltál. Udvarhelyre jönni olyan, mint hazajönni, ezért nem tudok objektív véleményt mondani az udvarhelyi közönségről. Amikor koncert közben kinézek rátok, akkor barátokat, kedves ismerősöket látok. Néha olyan, mintha egy nagy családi partin zenélnék. Udvarhelyen szakértő közönség van, az elmúlt évtizedekben a fél világ fellépett a városban, mindent is hallottatok, sőt, tökéletesen érzitek, hogy melyik produkció jó és melyik gyengécske.

– A színpadon összpontosítani kell arra, hogy az első hang vagy akkord hogyan szólal meg, mert képes meghatározni az egész koncert hangulatát. Mit gondolsz erről? Hogyan hangolódsz koncert előtt a művekre?

– Milyen jó kérdés! Igen, nagyon fontos az első hang, az első akkord. Ha az rendben van, akkor jó lendülettel indul a koncert. Mondhatni, hogy tapasztalt, öreg rókák vagyunk, ezért odafigyelünk emellett arra is, hogy pozitív állapotban lépjünk színpadra. Amikor mi jól érezzük magunkat, lazák és energikusak vagyunk, a hangulat gyorsan átragad a közönségre. Különösebb speciális koncert előtti ráhangolódás nincs. Felkészültek vagyunk, de nincsenek allűrök, mesterkéltség vagy rossz értelemben vett művészkedés.

– Melyik volt a legemlékezetesebb udvarhelyi koncert?

– Egyértelműen a 2013-as, Pély Barnával közös duó-koncertünk a G-ben. Őrületes buli volt, soha nem fogom elfelejteni.

– Meddig tart a Bartók-turné? Melyek a megállói?

– Tizenöt napot leszünk Erdélyben, tizenkét koncertet adunk. Időrendben Nagyváradon kezdődött június 1-jén, Marosvásárhelyen folytatódott 2-án, most következik Udvarhely, majd Csíkszereda, Pürkerec, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Câmpina, Brassó, Déva, Nagykároly, végül Szatmárnémeti lesznek a koncertek helyszínei.

– Idén hány koncertet adtatok már összesen? Mivel készültök még a nyár további részében?

– Már közel ötven koncertnél járunk. Sokat zenéltünk otthon, bemutattuk a budapesti Bartók Tavasz fesztiválon a Kékszakáll dzsesszfeldolgozásunkat, koncerteztünk Udvarhelyen, de voltunk Kazahsztánban is. A nyáron visszajövünk a Csíki Jazzre és az Egyfesztre, augusztusban Hollandiába utazunk, szeptemberben pedig Illényi Katicával fogunk játszani New Yorkban. Na, azt nagyon várom már!

– Ki lenne a következő klasszikus zeneszerző, akinek a műveit dzsesszel ötvöznétek?

– Maradunk Bartóknál, mert a munkássága a szívünk közepe. Nem tudom, hogy lesz-e következő klasszikus zeneszerző, talán sok volt a feldolgozásokból. Készülünk egy saját dalokból álló lemezzel, illetve Luiza Zannal, Falusi Mariannal és Gyárfás Istvánnal is szeretnénk egy új lemezt. Ez már a bőség zavara!

– Egy művész folyamatos fejlődésben van, és soha nem lehet elégedett önmagával. Igaz ez a dzsessz-zenészre is?

– Persze, nincs megállás – gyakorolni, próbálni, fejlődni kell. Ez egy gyönyörű, de egyben nagyon nehéz pálya. Rengeteget ad, közben rabságban tart, mert sok áldozatot követel a zenésztől. Az áldozatokat nem érzem, mert imádom azt, amit csinálok!

A Sárik Péter Trió 19 órakor kezdődő koncertjére jegyet váltani a Művelődési Ház pénztárában lehet hétköznapokon 11–14 és 15–17 óra között, avagy foglalni a 0741–070604-es telefonszámon. A koncerten Sárik Péter zongorán, Fonay Tibor bőgőn, Gálfi Attila dobon játszik.

Aki a jó muzsikát szereti… Sárik Péter Trió, X Bartók, mindannyiunknak