Az elmúlt hetekben vita tárgyát képezte, hogy szükség van-e újabb szobor állítására Székelyudvarhelyen, és ha igen, milyen formában kellene megjeleníttetni bizonyos személyiségeket. A kortárs képzőművészek, szakmabeliek úgy vélik, modern, köztéri alkotásokra kellene összpontosítani, az idősebb generáció pedig az egyszerű ábrázolást tartja szimpatikusnak. Túl a formán viszont, hol vannak a nők, akikről szobrokat lehetne mintázni?

Sokan azt is nehezményezik, hogy Udvarhelyen nincs semmiféle koncepció szobrok terén, a mindenkori városvezetés válogatás nélkül adott ki engedélyeket erre a célra, a köztéri szobrok közül kevés személy kötődik a városhoz.

A témán gondolkodva feltűnt viszont, hogy Udvarhelyen egyetlen női személyiséget ábrázoló szobor sincs.

– Udvarhely mindig is középszerű városka volt, próbált felzárkózni irodalomban, kultúrában, divatban, viselkedésmódban a nagyvárosokhoz, Budapesthez, próbálta majmolni őket, mégis megmaradt középszerű, kispolgári városnak, kispolgári mentalitással. Iskolaváros lévén, talán az oktatásban kellene keresni azt a pedagógusnőt, aki kiemelkedő tevékenységet folytatott. Valószínűleg voltak jó szakemberek a nők között is, de nem feltétlenül olyan kiemelkedőek, hogy érdemes lenne szoborban megörökíteni – mondta megkeresésünkre Róth András Lajos történész, amikor arról kérdeztük, van-e tudomása olyan, Udvarhelyhez köthető, híres-neves nőről, akit érdemes lenne például szoborba önteni.

– Ha az egész székelységben gondolkodunk, talán lehetne találni megfelelő nőalakot, de leszűkítve a városra, elég nehéz.

Például Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum udvarán zágoni Szentkereszty Stefániának állítottak szobrot, aki festő, intézményalapító, alapítványi hölgy volt, a közjó érdekében kifejtett munkássága révén a székelyek nagyasszonya címet érdemelte ki – tette hozzá. – Az udvarhelyi iskolákban is eladdig férfiak tanítottak, amíg 1927-ben átkerül ide a tanítóképző, és akkor jelennek meg a női tanerők, akik között bizonyára vannak kiemelkedőek, tudnék is néhány nevet sorolni, de nem feltétlenül kellene nekik szobrot emelni, pláne köztéren – mondta a történész.

A Transindex hírportál 2020-ban tett közzé egy listát, amire szavazni is lehetett, hogy Erdélyben kiknek kellene szobrot állítani. Nekik is feltűnt, hogy alig találunk köztéren olyan szobrot, amely romániai nőknek állítana emléket. Talán ezért, a felsorolt személyek java nő, a listán szerepel többek közt Balázs Jolán, Berde Mária, Cs. Gyimesi Éva, De Gerando Antonina, Hervay Gizella, Polcz Alaine, Sass Flóra, Szilvássy Karola és Varga Katalin.

Berze Imre szobrászművész szerint az ilyen szobrok közösségi felkérések, alkalmazott szobrászati megoldások alapján születnek.

– Szóba került a legutóbbi, köztéri alkotásokat véleményező szaktestület gyűlésen, hogy egyetlen nőről készült szobrunk sincs Udvarhelyen.

Lehetne készíteni, sőt, kell is, de most nem ez a prioritás.

Eléggé telítődve van a város portrészobrászat terén, közel harminc köztéri alkotás van. Ez az igény a közösség részéről természetes, ezzel önmagában nincsen gond, de kellene egy másfajta témafelvetés is,

másképpen kellene megközelíteni a köztéri szobrászatot.

Jellemző Udvarhelyen, hogy ha portréról van szó, többnyire a tér, ahová helyezik, sokadrendűvé lesz, holott ez pontosan olyan fontossággal bír, mint maga a szobor. Mi nem ellenzünk, hanem javaslunk. Ezért nagy a felelőssége a szobrásznak, hogy milyen egyetemes értékek mentén készít el egy kültéri alkotást – mondta Berze Imre. A szobrászművész három, női alakot ábrázoló szoborról tud: a városi parkban a Székely József által alkotott ülő női aktról, aztán a központban a szökőkút körüli allegorikus szobrok között lévő arató nőről, illetve az Attila utcában egy ház homlokzatán lévő, gyönyörű domborműről, amelynek egyik alakja egy hölgy.

Kiemelt képünk: Aphrodité a párizsi Louvre múzeumból