Három család összeszövetkezett, akik nem akartak túl messzire menni, túl sokat autózni, de fürdőzést annál inkább. Hat felnőttet és öt gyereket Nyíregyházára szállított hát a családi autó egy hétfői napon. Mit adott eme észak-alföldi város? Mit vett el, ha van ilyen? Van, de árnyalt a kép, melyben szép házak, utcák, furcsa emberek és állatok, meg napi buszozás és kacskaringós csúszdázások szépen kiegészítették egymást. 

Ez a hely bizony Erdélyhez is tartozott egykor, és igen régi múltra tekint vissza. A 13. században említik először a helység nevét, Károlyi Ferenc földbirtokos kedvező kiváltságokat ígért az idetelepülőknek, tehát gyorsan növekedett a lakossága a városnak, mely a 18. században mezővárosi rangot kapott.

Napjainkban több mint százhúszezren lakják, ez köszönhető fejlődő mezőgazdaságának és iparának. Az például látszik, hogy nem egy a sok szegény-szerény kelet-alföldi városok közül, nem véletlenül a második legjelentősebb település ebben a térségben Debrecen után. Állítólag a kulturális élet jelentős itt, és ami a kikapcsolódási lehetőségeket illeti, van aquapark és sóstó, meg európai hírű állatkert, nem véletlenül szúrtuk ki épp Nyíregyházát. Érkezésünk első perceiben azért nem tudtunk örülni annyira e sok jó tulajdonságnak, mert nem csak úgy belecsöppenünk a jóba… 

Uram, majd jövőre…!

A szálláskeresés eléggé zsákutca volt, ugyanis későre jött a döntés, későre álltunk neki a keresgélésnek. Eleve egy kulcsosházat kerestünk, hogy együtt legyünk off programban is, legyen kert a gyermekek miatt, de pár héttel az indulás előtt mindenütt teltház volt. Uram, majd jövőre hátha több szerencséjük lesz! – hangzott a telefonból egy-egy joviális válasz. Kaptunk végül egy Európa névre keresztelt hotelt, mely a belvárosban, a főút mellett áll. Több mint ötven szoba, de itt is csak öt éjszakára tudtak biztosítani helyet a tizenegy ember számára. A szállodában működött étterem, alatta meg lepusztult garázsok, másik oldalon lottózó, dohánybolt, fogadóiroda.

Lottózó és fogadóiroda minden sarkon van, eléggé sokatmondó.

Maga a szálláshely elfogadható, kérdés, milyen szobát kapsz, mert volt olyan érzésem, hogy az állampolgárság besorol valahová… Voltak modernebb, antik és szegény kelet-európaiaknak szóló „a` jól van úgy nekik” típusú szobák. Itt minden nap más ára volt a kávénak, 500, 550, 600 forint, nem tudtuk eldönteni, miért. 

Minden esetre örültünk, hogy van tető a fejünk fölött, a fürdőszoba legalább ütötte a szintet, és közel voltunk buszmegállóhoz, bevásárlóközponthoz, sétálóutcához. 

Jó volt ez a nyaralás, jól elfáradtunk…

…mert az nem is lenne nyaralás, ha pihentebben érkeznél haza, mint amikor elmentél pihenni. Érezzük, hogy csináltunk valamit. Autót nem használtunk, inkább beolvadtunk és buszoztunk. Ez kellemes volt, a gyermekek szerették. Az aquaparkig, állatkertig alig húsz perc az utazás, minden egy vonalon van, a Sóstógyógyfürdőre távolabbról tekintettünk rá, inkább az élményfürdőzés volt a lényeg, főleg a 6–14-es korosztályba tartozó gyermekekkel. Kinti és fedett medencékben úszkálni, kék-sárga-zöld csúszdán lecsúszni, melegből hidegbe, hidegből meleg vízbe csobbanni, jakuzziban dőzsölni, napozni, olvasni, enni, sört inni, hát kell ennél több?! Hát kellett volna egy jó terasz a szállodához, kellett volna mondjuk több idő egymással, felnőttekül, kellett volna idő csak ülni, és nem csinálni semmit.

Mert azt a szülők nagyon jól tudják, hogy ha elmégy a strandra, az nem azt jelenti, hogy feldobod magad egy nyugágyra, oszt akkor szállsz le róla, amikor már vörösre süttetted magad,

vagy mikor megéheztél. Hív a gyermek, menni kell. Ez minden, csak nem pihenés. Mondjuk, nem épp a futószalagról válogatod ki a hibás gombokat, de na.

Van azért lenyúlás itt is. Ugyanazt a terméket öt perc eltéréssel különböző áron veheted meg. A vendéglátásban dolgozók fásultak vagy szintén fáradtak, kivétel is van. A fiatalokban több volt a lekesedés, figyelmesség.

Mindent átitat a politika, ez a buszon jól tettenérhető. A szegénységet az embereken mérheted le, avagy a beszédükön. A kínálaton és a viselkedésen. Szó se róla, voltunk olyan helyen, ahol nagyon kedvesek és előzékenyek voltak. Az állatpark negyven fokban nem olyan kellemes, de az online megvásárolt jeggyel nem kellett az 50 méteres sort kiállni, sirülhettél be egy másik ajtón. Itt lejárhatod a lábad térdig, cápától, hüllőktől, elefántoktól fókákig minden van, sőt, jegesmedve is, ott jön-megy a kerítés mellett a negyven fokban. De azért szép. 

Szimpatikus, hogy nagyon sokan kerékpároznak, ez a járdán történik, egy embert láttam csupán az úttesten közlekedni kétkerekűn.

Bérelhető elektromos rollerrel tele a város, amikor eljutottál a célpontba, egyszerűen leparkolod ott, mindenütt találni pár járgányt. 

Mindenütt van családi jegy, az aquaparknál is, állatkertben is, attól függően változik az ár, hogy hány fős a család. Nem mondanám, hogy drágább bármi, mint nálunk, igaz, nem tankoltunk Magyarországon… Ettől függetlenül többet költöttünk, mintha egy bulgáriai all inclusive nyaralásra fizettünk volna be. 

Csak egy szóra…

Van valami feszültség az emberekben, lappangó düh. Ha megfigyeled a beszélgetéseket, és nem a turistákét, kibújik a szög a zsákból. Elégedetlenek. 

Utolsó nap sétálunk hazafelé a moziból, a járdát nem foglaljuk el hárman, mellettem van még bő egy méter. Arra kapom fel a fejem, hogy szemből valami elektromos járművön közlekedő nő tele torokból ordítja felém harminc méterről: Húzódj arrébb a k..va anyádat b..meg, nem látod, hogy jövök!?

Kicsit kár, hogy alapvetően békés vagyok, s nem a Barry nevű sorozathős,

mert akkor biztos minimum egy picit lökök a nőn, hogy bedőljön a dísznövényzet közé. Egy darabig még beszéljük az esetet, és csodálkozunk, hogy honnan ilyen mértékű spontán gyűlölet. 

Elnéztem a házakat, a sok szép pasztellszínű épületet, se egy rózsaszín, se egy narancssárga nem zavar be az összképbe, a hárssal szegélyezett, csendes utcák hivogatóak, minden olyan emberi léptékű, a modernek is ehhez igazodnak. Jókat szórakoztam a cégéreken, a neveken, nem emlékszem, hogy mozaikszavas cégnevet láttam volna, ehelyett a

Beülős (gyrosos), a Bélyegzőgyár, a Continental Aréna mellett a Contidental (fogorvosi rendelő),

a Rutin autósiskola, a Cekker ABC. Tetszik, hogy a Daruzás az daruzás (és nem valami semmitmondó betűszó), a meleget.hu klíma nagykereskedés, a Gázmúzeum pedig a Hazai gázszolgáltatás múltját bemutató múzeum – csak épp nem tudom, hogy ironikusan kell-e értelmezni, de több mint ötletes.