Szombaton délben, Szentegyházán adják át a Bálint András Alapítvány kuratóriumának tagjai az idei Bálint András-emlékdíjat. A kitüntetettek között van a székelyudvarhelyi Magyari Tekla újságíró, tévériporter is, ugyanakkor a Marosvásárhelyi Rádió két munkatársát, Boér Károlyt és Sármási-Bocskai Jánost is díjazzák.

„Nagyon szerencsés vagyok, amiért olyan területen dolgozom, ahol folyamatosan, szinte napi szinten kapok visszajelzéseket a munkáimra, nem minden ágazat dolgozóinak van ilyen szerencséje a visszajelzésekkel. Ilyen műfaj a mienk, vannak versenyek, díjak, elismerések, de tudjuk, másnap is dolgozni kell, nagy alázattal, lelkesedéssel – bár, ha az embernek a hobbija a munkája, szinte nem is érzi munkának, fáradozásnak. Talán így lehet sikereket is elérni, mint egy játékba szerelmesen belefeledkezve. De – teszem hozzá – a televíziós újságíró munkám csapatmunka, legalább akkora részt vállal az operatőr-vágó kollégám, Simó Csaba is egy-egy produkciónkból. Így a sikereink közös sikerek, az elismerések is »közös gyermekek«.

Megtisztelő, hogy valakik úgy ítélték, talán én is megértem arra, hogy a nagybetűs Kollégák nyomdokaiba lépjek”

– fogalmazott Magyari Tekla, amikor arról kérdeztük, hogyan érintette a kitüntetés híre.

1995-től, minden év decemberében a csíkszeredai Bálint András Alapítvány emlékdíjjal tünteti ki azokat a székelyföldi, vagy innen elszármazott újságírókat, szerkesztőket, a publicisztika felé elmozduló írókat és költőket, akikről úgy gondolja, hogy tehetséggel, felelősséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel szolgálták és képviselték a régió magyarságának érdekeit.

Bálint András (1943–1994), a Hargita, később a Hargita Népe napilap egykori szerkesztője, főmunkatársa mindig azt szorgalmazta, hogy az újságíró legyen szemfüles, felkészült, ismerje a terepet, az írása legyen szép és igaz, kerek és tartalmas, közérthető és gondolatébresztő. Így dolgozott a kommunista diktatúra idején mindvégig, amikor a tényleges valóról szóló és igazi üzenetet a sorok között írták, de kitartása a rendszerváltás utáni években, az akkori mostoha körülmények ellenére is megmaradt, kitartóan dolgozott, mígnem 1994 karácsonyán, egy végzetes szívinfarktus következtében, váratlanul elhunyt.

A Bálint András-emlékdíjat családja és tisztelői alapították azzal a szándékkal, hogy az elkötelezett újságírók irányába küldjenek üzenetet: az érdemes munkáért köszönet és megbecsülés jár, hiszen abban az időben, a rendszerváltás reményéhez közel, közíróink, újságíróink munkájukat a legtöbbször fizetség nélkül, vagy megalázóan kevés juttatásért végezték. És ez a helyzet napjainkra sem változott látványosat, sőt elmondható, hogy a koronavírus-járvány és a nyomában jelentkező gazdasági-társadalmi problémák újabb kihívásokat támasztanak eléjük.