Megnyitották a száztíz éve született Benczédi Sándor szobrászművész munkássága előtt tisztelgő kiállítást a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A vesébe látó művész című tárlat részét képezi többek között néhány olyan alkotás, amely Székelyudvarhelyen mindeddig még nem volt látható.

A tarcsafalvi szobrász munkássága előtt tisztelegve, születésének száztizedik évfordulójára gyűjtötte össze, majd rendezte kiállításra Lőrincz Ildikó művészettörténész Benczédi Sándor alkotásait.

Legutóbb 2011-ben volt hasonló tárlat a városban, amely a képzőművész által készített portrékat mutatta be, az ideit a vidám, humoros plasztikáinak szentelték. Benczédit legtöbben terrakottáiról ismerik, ezúttal azonban az égetett agyag szobrokon kívül megtekinthetők önarcképei, fába vésett alkotásai, cementből vagy kőből öntött kompozíciói, bronzszobrai, de egy festmény és egy ceruzarajz is fellelhető a gyűjteményben.

Magánszemélyek, gyűjtők segítették a tárlat létrejöttét, és a Képtárban megnézhető az a dokumentumfilm is, amelyet a művész kisebbik fia, Benczédi József filmrendező-operatőr készített édesapjáról. A csütörtöki megnyitón Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója köszöntötte az érdeklődőket, majd Lőrincz Ildikó méltatta a kiállítást: a plasztikák az alkotó által tapasztalt népi bölcsességek lenyomatai, így nem meglepő, hogy a változó tematikák mellett állandóan visszatért a humoros, szatirikus helyzetképek ábrázolásához. A kiállítás darabjai

a hétköznapi lét hűséges agyagszobrai,

a néző általuk közelebb jut az egyszerű lelki folyamatokhoz. A szobrász addig gyúrta az agyagot, amíg szuszogni nem kezdett, ezért az óriás törpék és a törpe óriások mind Benczédi életszeretetéről árulkodnak – hangzott el a megnyitón. Ugyanitt Sorbán Enikő népdalénekes pikáns népdalokkal fűszerezte a hangulatot, befejezésként pedig az alkotó lánya, Benczédi Ilona szólt az egybegyűltekhez.

A Svédországban élő szobrászművész negyven éve nem látta csokorba gyűjtve édesapja munkáit. Mint mondta, nagyon megható élmény számára végignézni az udvarhelyi kiállítást, amelyet

gyönyörűen, jól átgondolt koncepció alapján rendeztek meg.

Felidézte azt a huszonöt évvel ezelőtti napot, amikor elhunyt az édesapja, és meghatottan beszélte el annak a befejezetlen munkának a történetét, amelyre később a szobrászműhelyben rábukkant.

Úgy véli, édesapja az alkotást meglepetésnek szánta, nyolcvanhat évesen modellek és fényképek nélkül mintázta meg a lánya és párja portréját. „Ilyen memóriát én még nem láttam, sajnálom, hogy nem volt alkalmam megköszönni” – mondta a művész lánya a megnyitón. A kiállítás november 16-áig látogatható, hétköznapokon 9 és 16 óra között.

Fotó: Fülöp Attila