Elöljárók házi papucsban – A polgármester is ember! Sorozatunkban körkérdéseinkkel udvarhelyszéki polgármestereket keresünk fel, bekopogunk hozzájuk, hogy egy kicsit más megvilágításban is bemutassuk őket. Ecce homo! Bokor Botond fenyédi polgármester nyitja a sort, őt kérdeztük.

– Hogyan emlékszik, milyen gyermek volt?

– Ha édesanyámat kérdeznénk, akkor a világ legjobb és legügyesebb gyermeke voltam. Valójában egy energikus, kíváncsi és akkor is vezető típus, szerencsére a gyerekcsínyek kivételével semmilyen nagy hülyeséget nem csináltam, és elmondhatom, hogy érdekes, szép gyerekkorom volt.

– Akkoriban milyen pályát képzelt el, és ahhoz képest milyen a polgármesterség?

– Egy serdülőkorú fiatalnak sok elképzelése van, sok minden szeretne lenni, aztán ehhez képest mindig másképp alakul az élet: művészeti iskolába jártam,

művész szerettem volna lenni, majd érdekes fordulatot vett az életem: testnevelő tanári egyetemre iratkoztam be. Végül az sem jött össze, annak ellenére, hogy elvégeztem az egyetemet.

Ezt követően a jogi egyetemet is elvégeztem, jogásznak készültem, de végül magánvállalkozó voltam egészen addig, amíg 2008-ban nem jelöltettem magam a polgármesteri tisztségre. Azóta végzem ezt a munkát.

A polgármesterség egészen más, mint ahogyan elképzeltem, és talán a választópolgárok sem látnak bele teljesen, nekik is más elképzelésük van erről a szakmáról. Akkoriban azt hittem, hogy egyedül a polgármester személyén múlik, hogy változtatni tud-e a község életén, szebbé, jobbá tudja-e tenni az itt élők életét. Már az elején szembesültem vele, hogy semmilyen anyagi forrása nincs az önkormányzatnak, de amikor már sikerült pénzt szereznünk, még akkor sem volt egyszerű ezt-azt kivitelezni. Szembesülnöm kellett a bürokráciával, a rossz törvényekkel, tehát elég keskeny az út a cél felé, hogy se bürokráciába, se illegalitásba ne ütközzünk.

– Vezetőként mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– Az egyik legnagyobb kihívásom, hogy ezekben a zavaros időkben, nehéz körülmények között is tudjuk ezt a munkát becsületesen végezni, úgy, hogy ne legyen támadófelület. Sajnos valósággal levadásznak minket, sokszor akkor is, amikor semmi okuk nincs, de jogukban áll ellenőrzi, akadályozni, büntetni. Elég nehéz ilyen körülmények között eredményeket felmutatni becsülettel, tisztelettel.

Mindezek ellenére, hála istennek, nagyon sok megvalósításunk van, és ezt szeretném a továbbiakban is. Nagyon sok változtatásra lenne szükség az adminisztrációban, törvénykezésben, de talán majd egyszer ez is változik.

– Hogyan vannak otthon leosztva a szerepek?

– A párommal úgy egyeztünk, hogy a nagy dolgokban én döntök, a kisebbekben pedig ő, de ebben az évben még nagy dolgok nem történtek. Hál’ istennek nincsen semmilyen problémánk a családban, szépen meg tudunk beszélni mindent, és úgy osztani le a szerepeket, hogy egymásnak segítsünk.

– Mi az a tevékenység, ami megnyugtatja, amivel lazít?

– Több minden megnyugtat, kezdve a sporttól – amire sajnos egyre kevesebb időm van – az olvasásig, tanulásig.

A régi dolgok szerelmese, tisztelője vagyok, mindent szeretek, ami antikvitással, történelemmel kapcsolatos. Az utóbbi években az oldtimer autók varázsoltak el,

de a történelmet is elég aktívan tanulmányozom szabadidőmben. Ugyanakkor az is megnyugtat, amikor a gyermekeimmel együtt lehetek.

– Mi az, amire kevés idő jut, de többet kellene vele foglalkozni?

– Amire tényleg kevés idő jut, a szeretteim és saját magam, és ezen változtatnom kell minél hamarabb. Igen, magunkkal is kell törődnünk, hisz ha a szakaszvezető nincs jól, leterhelt, problémája van, akkor az őt követőknek sem jó.

– Mi az a három pozitívum és három negatívum, ami jellemzi önt?

– Pozitívumként kiemelném az együttérzést, segítőkészséget, és polgármesterként a tenni akarást. Negatívum lehet a harag, a megfelelési kényszer és a türelmetlenség. Akár otthon, akár a hivatalban mindent rögtön, azonnal szeretnék megoldani. Dolgozom azon, hogy ezeken tudatosan változtassak.

– Milyen az igazi barát?

– Aki azt kívánja neked, amit saját magának. Örvend a sikereidnek, támogat és megmondja, ha úgy látja, nem jó úton haladsz, amiért nem haragszol, hanem hálás vagy. Nagyon gyakori a baráti társaságokban az irigység, ha valakinek jobban megy a sora, áldozatos munkával elér valamit, irigyelni kezdik. Talán mindenki meg tudja számolni az egyik kezén az igazi barátait.

– Hogyan reagál, ha valaki kritikát fogalmaz meg önről?

– A kritika tanulható, tanítják is, és nem mindegy, hogy ki, mikor, miről mit mond. Nagyon sokan szólnak bele olyasmibe, fogalmaznak meg kritikát, amihez nem értenek, nem ismerik belülről az ügyet. A kritika abban az esetben rossz, ha valaki csak ezért mond vagy ír be egy tapintatlan kommentet, hogy bántson. Ezt nem tartom korrektnek, mert ez mindenkinek kárt okoz, hosszú távon pedig csak ront az emberi kapcsolatokon.

Fontos, hogy aki visszajelzést fogalmaz meg, ismerje az ügyet, a tárgyát a történetnek, és ismerje az embert is, akit kritizál.

A kritika, a visszajelzés, ha őszinte, építő jellegű is lehet. Hálás vagyok az ilyesfajta kritikáért, elfogadom és figyelembe is veszem, mert akár kreatívvá is tehet, sokkal jobb végeredménye lehet egy-egy történetnek. Polgármesterként a mai napig tanulom, hogy a mocskolódást és a tapintatlan kommenteket ne engedjem be az életembe. Nem cipelem magammal, nem reagálok rá, és főleg: nem viszem haza a családba.

Nem mondom, hogy ha az embert bántják, nem esik rosszul, hisz érző lények vagyunk, de igyekszem minél kevesebbet foglalkozni ezzel a rossz érzéssel,

és menni tovább a kijelölt úton, mert a tettek, megvalósítások úgyis többet mondanak, mint a szavak.

– Milyen egy jó nap?

– Egy ideje úgy gondolom, hogy minden nap jó nap, csakis tőlünk függ, hogy az lesz-e vagy sem. Ha hálásak tudunk lenni sok mindenért, amikor felkelünk és kinézünk az ablakon, ha örülni tudunk a napsütésnek, de a szélnek, esőnek is –, ami szintén fontos és hasznos. A média is rásegít, hogy az embereket búskomor állapotba, félelembe, tudatlanságba gyömöszölje a rendszerre hivatkozva, és nem vesszük észre a szépet a mindennapjainkban. Pedig ha figyelnénk, csendesebbek lennénk egy picit, akkor észrevennénk, hogy sokkal több a szép, a jó, mint a rossz, és utóbbi valójában nem is létezik, csak túlnyomórészt elhitetik velünk. Tehát minden nap szép és jó, minden napért hálás tudok lenni.