Nagy Noémi Kriszta
Nagy Noémi Kriszta
"Ugye vagyok, aki leszek, ugye leszek, ami marad?" Hiperkarma

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 10 perc 1 másodperc

Fiatal, gördeszkás, bolíviai lányok ősi, bennszülött öltözékben küzdenek a diszkrimináció ellen. Jellegzetes, bő szoknyáik önazonosságuk és függetlenségük jelképeivé válnak.

Nemrég bukkantam rájuk a National Geographic History and Culture rovatában. Először is szimpi volt nekem, hogy csajok gördeszkáznak, másrészt hogy ezt népviseletben teszik. Egy pillanatra elképzeltem, hogy mekkora lenne az,

ha a Patkót székely ruhás fiatal csajok lepnék el gördeszkákkal, rollerekkel és görkorikkal a lábukon. Azt hiszem, pislognánk mi is egyet rajta,

de a figyelmet mindenképp felhívnák magukra. Az ImillaSkate-es lányok is hasonló gondolatelven veszik magukra jellegzetes bő szoknyájukat, a pollerát, amely egyfajta figyelemfelkeltési célt szolgál, amolyan békés tüntetés a viselése.

Több síkja van ennek a figyelemfelkeltésnek: először is hagyományaik őrzésének fontosságát promoválják, másrészt próbálnak kilépni abból a zárt „rendszerből”, a megbélyegzés alól, amit még a spanyol fennhatóság ideje alatt róttak a kecsua és ajmara népcsoportra. Hadd tegyek itt egy kitérőt Bolívia kapcsán. Jó néhány szégyenfolt létezik az emberiség történetében, mint például amikor a nagy „hódítások”, az Újvilág felfedezésének égisze alatt tömegesen irtották az őslakosokat, egész törzseket tüntettek el a föld színéről. Az ajmara és kecsua törzsek maradtak fenn a legnagyobb számban…

Érdekesség! Kecsua, magyar: két jó barát...
A kecsua és az ajmara is ragozó nyelv, akárcsak a legtöbb amerikai indián nyelv, és nincsen bennük nyelvtani nem sem. Az kecsua igék ragozásának logikája is eléggé hasonlít a magyar nyelv ragozására, és az egyeztetés nélküli melléknevek a főnevek előtt állnak. A kecsuában is nagyon sok esete van a főneveknek, szám szerint tizenkilenc – a magyar nyelv tizennyolc esetéhez képest.

Én sok párhuzamot látni vélek köztük és köztünk. Egyrészt abban hasonlítunk, hogy egyre „menőbb” nálunkfelé is a gyökerekhez való visszatérés. De van egyéb is. Hasonlatos kicsit a hatalmi elnyomás és megbélyegzés is, ha csak Mária Terézia idejére gondolok, például a madéfalvi veszedelemre… vagy akár arra, hogy jelenleg is küzdünk azért, hogy az országban a kisebbségi jogok érvényesülhessenek, létezhessünk kérdés nélkül… 

No, de térjünk vissza az ImillaSkate-lányokra, akik az egyik kedvenc gördeszkás helyükön gyakorolnak, egy lejtős úton Cochabamba külvárosában. Az utat őshonos fák szegélyezik, és közel van a mezőgazdasági területekhez, ahol sok őslakos dolgozik.

A színes pollera az identitás szimbóluma a bolíviai vidéken, de ez a terjedelmes, hagyományos szoknya, amelyet az őslakos ajmara és kecsua nők viseltek, a diszkrimináció tárgyát képezte. Most egy csapat női sportoló – gördeszkaversenyeken – visszahozta őket a köztudatba, hogy megünnepeljék a choliták (hegyvidéki nők vagy „civilizált indián”) kulturális örökségét. „A pollera nagyon értékes számomra. Büszkén viselem” – mondja Deysi Tacuri López, a 2018-ban Cochabambában, Bolívia harmadik legnagyobb városában alapított ImillaSkate egyik tagja.

Deysi

a pollera viselésében nemcsak kulturális kifejezési lehetőséget lát, hanem a felhatalmazás egy formáját is.

Az ENSZ Latin-Amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottsága szerint Bolíviában a legmagasabb az őslakosok száma a régióban, magyarán az ország lakosságának több mint fele őslakos származású. Közéjük tartoznak az ImillaSkate lányai is, rokonaik egy része ma is pollerát visel.

„A mujeres de polleras (a pollerát viselők) bármire képesek”

– véli a huszonhét éves Deysi, aki segíteni kíván a bolíviai gördeszka népszerűsítésében, és több lehetőséget próbál teremteni a következő generáció számára, hogy megismerhessék gyökereiket. A pollera viselését hiteles és egyedi önkifejezési formának tekinti. Ő és csapattársai hosszú órákat töltenek a mozgások gyakorlásával az Ollantay parkban, amely a város két olyan helyének egyike, ahol rámpák és más, a sporthoz tervezett építmények találhatók.

Az ImillaSkate-et Daniela Santiváñez és két barátja alapította. Daniela gyermekkorában bátyjának köszönhetően tanult meg deszkázni: „akkor ritkán lehetett látni lányokat gördeszkán”.

A gördeszkázás körülbelül két évtizede létezik Bolíviában, de eddig nem volt a cochabambai sportban női példa.

Dani, ahogy barátai hívják, rájött, hogy nem ő az egyetlen nő, aki szenvedélyesen rajong a sportért: „Egy nap arról beszélgettem a lányokkal, hogy miért is jönnek össze a fiúk deszkázni – a lányok meg miért nem csinálják ezt?”

Név és jelentés

Az imilla szó fiatal lányt jelent ajmara és kecsua nyelven, a két, Bolíviában legtöbbek által beszélt nyelven. Az alapítók elkezdtek együtt gyakorolni, ami versenyekhez, majd további tagok csatlakozásához vezetett.

Az elmúlt három év során az ImillaSkate kilenc deszkázóra nőtt. Aktív tagnak lenni azt jelenti, hogy minden héten időt szakítanak a gyakorlásra, hogy részt vehessenek versenyeken, és ugyanazokat az elveket vallhassák a különböző csoportok és hagyományok elfogadtatásában. Bár a kollektíva székhelye Cochabambában van, Bolívián kívül is széles rajongótábort szereztek maguknak a közösségi médiában: több mint 5000 követővel az Instagramon, és több mint 7000-el a Facebookon. YouTube-csatornájukon egyes videóik többezer megtekintést érnek el. Daniela pontosítja, hogy a szoknyát csak versenyeken vagy bemutatókon hordják, nem feltétlenül utcai ruhaként:

„Tüntetésként tesszük, a befogadásért való kiáltásként.”

Ezeknek a sportolóknak a gördeszka ideális eszköz a változáshoz. „A gördeszkázás mindenféle embert összehoz” – mondja Daniela. „Ez egy közösség, és ezt használjuk ki, hogy kedvesebb hellyé tegyük a világot. Mi úgy döntöttünk, hogy meg akarjuk ismerni a kultúránkat és identitásunkat” – teszi hozzá Deysi.

A pollera eredete

Viselését még a gyarmatosítók rendelték el a 16. századi spanyol hódítás idején, hogy könnyebben megkülönböztethessék a bennszülött lakosságot, a helyi, hegyvidéki éghajlathoz adaptálva a spanyolországi szegényebb paraszti rétegek által hordott ruházatot.

A bő, színes szoknya végül a hagyományos andoki viselet részévé vált, amelyet leggyakrabban a cholas-hoz, vagyis az őshonos hegyvidéki nőkhöz kapcsolnak. A spanyol eredetű pollerát őseik mintás blúzokkal, helyi ékszerekkel és sapkákkal egészítették ki, a gördeszkás imillák pedig saját ízlésüknek megfelelően, maguk módosítják a ruhadarabot.

„A köztudatban a pollera a vidékhez kapcsolódik, a tudatlan emberekhez. Azt akarjuk, hogy az emberek megértsék, nincs semmi baj a pollera viselésével, a gyökereinkben van.

Ha valamire, akkor erre büszkének kell lennünk…” – vélekedik Daniela. 

Az alapítók terve, hogy a szoknyákat önkifejezésük részeként használják, megkövetelve a deszkás lányoktól, hogy maguk is megismerkedjenek a ruhadarabbal, mivel sokan elvesztették a kapcsolatot a hagyománnyal. A csoport tagjai jószerével azt sem tudták, hol lehet beszerezni a pollerát, ezért nagymamáikhoz fordultak segítségért. Nem mindenki rajongott az ötletért, mivel attól tartottak, hogy megbélyegzik őket. Luisa Zurita még egy „mujer de pollera” leszármazottjaként is küszködött, hogy megértesse családjával a régi-új gardrób hátterét. Csak miután meghívták egy helyi televízió gördeszkás műsorába, adta áldását a nagymama Zuritára – és kedvenc pollerájára. „Nálunk csak a dédanyám volt mujer de pollera, így megnehezítette, hogy vegyek magam is egyet” – mondja. „Több lány is kapott pollerát az anyjától, a nagynéniktől és a nagymamáktól. Eleinte kicsit szomorúak voltunk, mert ezek a szoknyák régiek és drágák, féltünk, hogy foltosak lesznek vagy elszakadnak. Amikor megjelentünk a Mercado del Cerritón, Cochabamba legnagyobb szabadtéri használtruhapiacán, mindenki meglepődött azon, hogy ilyen ruhákat keresünk, hisz fiatalok vagyunk és városiak. Az emberek nem értették, miért akarunk így öltözni” – mondja Daniela. „De megpróbáljuk elmagyarázni, hogy ez segít megérteni anyáinkat, nagynénjeinket és nagyanyáinkat” – teszi hozzá Deysi.

Harcok a gyökerekért 
Az amerikai indián nyelvek közül csak a közelmúltban sikerült kivívni néhánynak a hivatalos nyelvi státuszt. A 1972-es perui oktatásügyi reform a 60-as évek társadalmi reformjaiból nőtte ki magát, és a kecsua 1975-ös hivatalos nyelvvé emelését eredményezte. Az 1979-es alkotmány azonban speciális zónákra korlátozta a hivatalos használatát, mivel az csak a lakosság 13%-ának anyanyelve. Bolíviában 2006-ban került hatalomra Evo Morales ajmara származású elnök. Az ő felügyelte alatt készített új bolíviai alkotmány 2009-ben lépett életbe, és harminchat indián nyelvet nevez meg hivatalosként a spanyol mellett. A legjobb kulturális helyzetben azonban talán a Paraguayban hivatalos guarani nyelv van az összes közül. 

„A pollerákat rendezvényeken és kulturális kiállításokon viselik, a nők egyre erősebbek, de ez egy folyamatban lévő munka – mondja Deysi. – Kislánykoromban meg sem fordult a fejemben, hogy a lányok deszkázni fognak. Sőt, ezért hagytam abba néhány évre, most az ImillaSkate-tel hálózatot építettünk ki. Egyre több lányt látni gördeszkázni.” Az ImillaSkate tagjai úgy látják, változás van a városukban, a csoport több tagja még Bolívia belsejébe is elutazott, hogy egy rövid dokumentumfilmet rögzítsen. A szeptemberben a közösségi médiában megjelent, hatperces filmben színes szoknyáikkal deszkáznak ipari övezetekben, vidéki területeken, parkokban és más helyszíneken. „Célunk a gördeszkázás népszerűsítése és ösztönzése, a sportág kiterjesztése és egyben új terek megnyitása – mondja Deysi. – Ugyanakkor szeretnénk üzenni is: ne feledkezzünk meg a gyökereinkről.”

Forrás: National Geographic, History and Culture

Fotók: ImillaSkate Oficial, Facebook-oldal

Bolíviai deszkások, szevasztok!