Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 4 perc 48 másodperc

Hetven évet tölt december 18-án Böszörményi Zoltán író, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, az Irodalmi Jelen folyóirat alapító főszerkesztője.

– Viszonylag későn, ötvenéves korod után tértél vissza az üzleti életből az irodalomhoz. Kitartó és következetes munkádnak köszönhetően idén húszéves az Irodalmi Jelen. Milyen nehézségekkel szembesültél az elején, és milyen most a helyzet az erdélyi, illetve a magyarországi irodalomban?

– A hetven év nem érdem, kiváltság, hanem a Jóisten bőkezű adománya. Visszatérni az irodalomba jó mulatság, mondhatnám férfimunka volt, nem hasonlított egy vasárnap délutáni sétára a csendes, napsütötte Duna-parton. Az irodalom nagy alázatot és rengeteg munkát igényel. Ugyanakkor számtalan csalódást, keserűséget és fájdalmat okoz. Benne van a pakliban, hogy nemcsak a szakma, de az olvasók egy rétege is könyörtelen, amikor az írásművet elbírálja. A szakmabeliek legtöbbször úgy ítélnek, hogy nem olvasnak, de bírálni bírálnak, többnyire hallomásból, vagy előítéletesek az alkotóval szemben. Az olvasók egy rétege vagy felületesen olvas, és úgy mond véleményt, vagy képtelen a mű befogadására, tehát nem olvassa végig a kötetet, mégis negatív a megítélése. Nem könnyebb irodalmi lapot szerkeszteni sem, mert meg kell találni azt a hullámhosszt, amelyen a mindenkori olvasó érdeklődését felkeltve, párbeszédet tud folytatni vele.

Én csak egy magyar irodalmat ismerek, ebben nyilván megtalálható az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági, a kárpátaljai alkotók egyéni hangja is.

Az egységes magyar irodalom teljesítménye manapság semmivel sem gyengébb, mint az előző korszakoké. Vannak hullámvölgyei és bércei. A mai olvasó is igen sokrétű és színes irodalmi kínálatból válogathat.        

Az elmúlt, mozgalmas és eseménydús húsz évben számtalan verseskönyved, regényed jelent meg több nyelven, jócskán bepótoltad a kései indulásodból származó lemaradást. Legutóbbi regényed, a Darabokra tépve igazi sikerkönyv lett. Miben rejlik a sikere?

– A sikerre pontos recept nincs. Dublinban 2016-ban jelent meg Az éj puha teste című regényem angol változata, a The Club at Eddy’s Bar. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam az Amazonon, és a Good Reads portálon májusban a hónap könyve volt, a BBC sztárriportere, Janice Forsyth készített velem egyenes adásban interjút.

Fogyott a könyv, de a nagy könyvkereskedések nem forgalmazták. A Darabokra tépve című regényemmel jobban jártam.

A Libri szépen terjesztette, a Líra és Lant boltjaiban a hátsó polcokra rakták, nem volt látható az üzletben. Mégis több mint ezerhatszáz példány elkelt. Udvarhelyen a Gutenberg Könyvesboltban még kapható négy darab. A regény cselekménye Torontóban játszódik 2019-ben, március és október között. Egyik főszereplője Tóth Éva ingatlanügynök, aki kanadai angol regényíró férjét megtanította a magyar nyelvre. Barátaik egyike pszichológusnő, akinek férje ügyvéd. Életvitelük, konfliktusaik, tapasztalataik színes mozaikdarabkákból állnak össze, melyek közül a magyar nemzet 1920-ban és 1944-ben bekövetkezett sorstragédiája világlik ki.

A figyelmes olvasó tovább kutatható információhalmazban részesül az érdekfeszítő cselekményfordulatokon kívül. Szerintem ezt a regényt száz év múlva is olvasni fogják. 

– Az Irodalmi Jelen kezdetektől több ezer írónak biztosított publikálási felületet, rengeteg fiatal tehetséget mutatott fel. Azóta felnőtt egy nemzedék. Ők hogyan látják a lapot?

– Az Irodalmi Jelen megalakulásától elsősorban a fiatal alkotókat célozta meg. Állandó Debüt rovatunkban hónapról hónapra jelennek meg verseik, prózáik, esszéik.

Tavaly a középiskolásoknak kiírt pályázatra több száz írás érkezett.

A szerkesztőség tagjaiból álló zsűrinek nehéz volt kiválasztania a nyerteseket a sok remek pályamunka közül. Ha valaki rákattint a www.irodalmijelen.hu-ra, maga is meggyőződhet erről. 

– Nemrég a Magyar PEN Club elnökévé választottak. A megtiszteltetésen túl milyen feladatokkal jár ez a titulus?

– A tavaly novemberben tragikusan elhunyt Szőcs Géza után kaptam meg ezt a megbízatást a tagságtól. Géza kilenc évig volt a PEN klub elnöke. A Janus Pannonius Költészeti Díj megalapításával ő emelte újra világhírre a magyar írószervezetet. Halálával ezt a küldetést most a Petőfi Irodalmi Múzeum veszi át. Rám az a feladat hárul, hogy újjászervezzem a klubot, új hazai és nemzetközi stratégiát dolgozzak ki. A még dúló járványhelyzet sok mindenben megakadályoz, de remélem, jövő tavasszal teljes erővel hozzáfoghatok kitűzött céljaink megvalósításához.   

Böszörményi Zoltán: A hetven év nem érdem és kiváltság