Nagy Noémi Kriszta
Nagy Noémi Kriszta
"Ugye vagyok, aki leszek, ugye leszek, ami marad?" Hiperkarma

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 5 perc 59 másodperc

Három piros betűsünnep van a naptáramban: karácsony, húsvét, Botorka Fesztivál. Ezzel talán el is mondtam mindent.

Megint jövök a kis Balánommal, de én szeretem ezt a helyet a bányavállalat romjaival, a kommunizmus lenyomataival, a tömbház ablakán kikandikáló lófejjel, a mánele diszkójával, a környező hegyeivel, a benne lakó emberekkel együtt. Balánbánya számomra szimbólum. Sokféle ember lakja, az ország minden tájáról keveredtek ide – ki önszántából, kit a múlt rendszer üldözött erre a vidékre –, és mentek el innen szerte a világba. Sokszínűsége talán annak is köszönhető, hogy megtaláljuk itt a legegyszerűbb gazdálkodókat, de a magasan képzett, ritka művelt embereket is. A dolgok nyitja talán az, hogy

mivel a város kicsi és felejthető, a balániak rákényszerültek, hogy félretegyék múltbéli sérelmeiket, mert a túléléshez és a fennmaradáshoz összefogásra és együttműködésre volt szükség.

És ez sokszor be is bizonyosodott, hisz számtalan híres embert és eseményt lehetne említeni, ami okot ad arra, hogy Balánbánya újra és újra „visszakerüljön a térképre”.

Valami hasonló szándék vezérelte Mihály Csabát is, amikor kipattant fejéből az ötlet: ha már létezik a városnak egy néptánccsoportja, az Ördögborda (akkor még Botorka), mely akkor már el-eljárogatott ide meg oda, fesztiválokra, rendezvényekre, táborokba, miért ne lehetne egy néptáncfesztivál is Balánbányán? Így lett aztán, hogy 1997-ben megtartották az első Botorka Fesztivált.

A szervező csapat 2021 decemberében számot adott az elmúlt huszonöt évről: elmondták, hogy biza, elég sok nehézségbe ütköztek az évek során. Aki szervezett már bármilyen rendezvényt, az tudja, mennyi bonyodalommal jár sok emberrel együttműködni, gondoskodni tömegekről, biztosítani elszállásolásukat, étkeztetésüket három éjjel, három nap, mindezt egy akkorka városban, mint Balánbánya, nem leányálom. Sokszor hangsúlyozta Csaba, hogy ha a város lakosai nem járultak volna hozzá valamilyen formában a rendezvényhez, akkor ez a sok fesztivál nem valósulhatott volna meg.

Az én „szemüvegemen” keresztül megpróbálom bemutatni, mitől olyan ez a fesztivál, hogy a piros betűs ünnepeim közé sorolom.

Botorka Nemzetközi Néptáncfesztivál, Balánbánya

Az évek során kialakult egy program, amely lényegesen nem változott: csütörtök délutánra vártuk a vendégeket, a meghívott néptáncegyüttesek érkezését. Az elszállásoltatásukat többféleképpen oldottuk meg: évekig a vendégek hetven százaléka családoknál szállt meg, a maradék harminc százalék meg a középiskola bentlakásában, vendégházakban, iskolák tornatermében stb. Mivel a Botorka Fesztiválra szinte minden évben rájárt a rúd időjárás szempontjából, ezért a pénteki programot mindig úgy kellett kitalálni, hogy legyen A és B terv is. A péntek rendhagyóan kirándulós nap:

a város körül számtalan látványosság és történelemi, földrajzi szempontból fontosnak számító hegy, domboldal van,

ezért minden évben más és más helyszínt választottunk a kirándulásra, amelyhez rendszerint kapcsoltunk valamilyen tematikus eseményt. Például 2009-ben a pásztorbükki történelmi eseményekkel kötöttük össze, itt gyilkolták meg ugyanis  Báthory Endre bíborost, Erdély fejedelmét 1599-ben. A fesztiválon részt vevő csapatok nem csak a gyönyörű tájat csodálhatták meg, hanem az erdélyi történelem egy apró szeletével is gazdagabbak lettek. 

Szombat délelőtt kerül sor a kultúrház előtti téren a gasztronómiai kiállításra, ami egyben a fesztiválozó csapatok bemutatkozása is, hiszen az utcán járók-kelők is bekapcsolódhatnak az eseménybe, megismerhetik a csapatok résztvevőit. A fesztiválra régóta járók már tudják, hogy a magyarországi Derecske standja előtt érdemes a leginkább megállni. Páratlan pálinkakollekciójukból – senki nem érti, hogyan csinálják – mintha soha nem fogynának ki. Az udvarhelyi kékiringósok asztala van mindig a legszebben megterítve, ott érdemes szelfizni, ha valaki a #botfeszt legjobb instasztorijára pályázik. S ha már túlvagy az instasztorin és a két kupica pálinkán, akkor jöhet egy teszt: állj szóba a felvidéki Nádas Néptáncegyüttes tagjaival, és ha nem „szúr” fület, hogy beszédjükben az „a” és az „á” hang máshol van, mint az általad megszokott, akkor biza erős (jó) volt a pálinka… De pánikra semmi ok, mert ha kicsit megtámaszkodnál, akkor biztos ott terem melletted egy szamosújvári kalákás, mosolygó arc. Évek óta úgy oldjuk meg a résztvevők szombat déli étkeztetését, hogy a város különböző „alakulatai” (egyházi kórus, tanári kar, balánbányai polgármesteri hivatal, csíkszentdomokosi polgármesteri hivatal stb.) bográcsost főznek. 

Szombat délután a gálaműsoron táncukban is bemutatják a csapatok, hogy honnan jöttek, amit rendszerint megelőz egy mise a templomban, majd a felvonulás a kultúrházba. A gálaműsor lejártával reggelig tart a táncház, vasárnap meg hazautazás a vendégeknek, nekünk takarítás, pakolás. Három éjjel és nappal kacagunk, mulatunk, sok jó ember megfordul Balánon, akiket mindig szeretettel visszavárunk. Vasárnap egy kicsit sírunk, ugyanakkor hálát is adunk, hogy ismét találkozhattunk.

Felcsíki vendégségben
2004-ben, amikor egy rendezvény lett a Vendégségben Felcsíkon és a Botorka Fesztivál, akkor láttuk talán a legtöbb fesztiválozót. A baláni Ördögborda Néptáncegyüttes állandó meghívottja volt a Vendégségben Budapesten rendezvénynek, és ott született az az ötlet, hogy ne csak Budapesten, hanem a Kárpát-medence minden régiójában legyen hasonló rendezvény. Így a Vendégségben Felcsíkon házigazdái mi lettünk. Az egész Csíki- és Gyergyói-medencét bejártuk akkor.

Botorka 25 – Nem csak egy szám, életérzés