Tavaly, a járványhelyzet miatt elmaradt, így idén már sokan várták a székelyudvarhelyi kortárs színházi találkozót. Sikerét azonban nem a kihagyásnak köszönheti, hisz már évek óta teltházas a dráMA. A tizenkettedik kiadásához érkezett fesztivál létjogosultságáról beszéltünk Nagy Pállal, a Tomcsa Sándor Színház igazgatójával.
– Sok rendezvényről kiderült világjárvány idején, hogy akkor sem hiányoltuk nagyon, ha elmaradt. Ennek tükrében hogy látod: miért kell egy kisváros színházának fesztiválszervezést felvállalnia?
– Nem kell, de nem árt. Ha már van egy színházunk, akkor annak nem csak az a szerepe, hogy minőségi kultúrát szolgáltasson, vigye a jó hírét a városnak, hanem legyen nyitott, és igyekezzen minél változatosabb, értékesebb előadásokat meghívni, megmutatni az udvarhelyi nézőknek. Egy ilyen kis fesztivál is tud jó közönséget és közösséget kovácsolni.
Most egy év kimaradás után még inkább szükség volt rá, hisz az elmúlt másfél év kiéheztette az embereket a találkozásokra, a színházra is. Ezért nem kell és nem is szabad feladni, még ha a körülmények nem is ideálisak.
– Az idei dráMA központi témája a közös emlékezet volt. Ezt ti hogyan értelmezitek?
– A kiválogatott előadások témái adták az ötletet a kollégáknak, mert kiderült, legtöbbjük az emlékekről, múltról szól, és így adta magát, hogy e köré építsük fel az arculatát az idei találkozónak.
A közös emlékezet mindenkinek mást és mást jelenthet, a gyerekkortól, a kommunista diktatúrától kezdve a közeli múltig,
de a lényeg, hogy ha hamarabb nem is, az elmúlt években a színházban kereszteződtek a színészek, a közönség, a szervezők, s immár az idei dráMA is a közös emlékezeteink közé sorolódik.
– Mi a legnagyobb kihívása a dráMA megszervezésének?
– Általában a szükséges anyagi forrás előteremtése a legnehezebb, mert sok a bizonytalan tényező a pályázati világban.
Idén a járvány okozta bizonytalanság is nehezítette a szervezést, ezért a szokásosnál nehezebben tudtuk a végső programot összeállítani.
– A fesztivál hátterében zajlik a dráMÁzat is. Milyen volt a pályázat fejlődéstörténete? A jövőben milyen formában folytatjátok?
– Idén ötödször hirdettünk eredményt, és – ha minden jól megy – decemberben megjelenik az ötödik dráMÁzat-kötet, benne a legjobb drámákkal. A pályázat fejlődése szempontjából azt lehet elmondani, hogy az elsőre több mint kétszáz pályamű érkezett be, ami jelezte, hogy hiánypótló kezdeményezésbe fogtunk.
Aztán ez a szám az utóbbi években szépen stabilizálódott, bővítettük a kategóriákat, így már román nyelvű drámapályázatot is hirdetünk, ami változatosabbá, gazdagabbá teszi a „termést”. Ugyanilyen formában szeretnénk folytatni, hogy kétévente meghirdetjük, és a legjobb drámákat a nagyváradi Szigligeti Színház és mi színre is visszük. A köteteket eljuttatjuk a magyar nyelvű társulatoknak, remélve, hogy ezzel is hozzájárulunk a kortárs drámák népszerűsítéséhez, lehetőséget adunk a szerzőknek, hogy műveik színpadra kerülhessenek, ami egy erős motiváció.
– Hogy látod, öt és tíz év múlva hol tart majd a dráMA?
– Azt gondolom, nagyjából kiforrott a találkozó végső formája, még szakmai téren akarunk ráerősíteni, és esetleg bevezetünk néhány újabb típusú díjazást, hogy még inkább ösztönözzük a részt vevő társulatokat.
Kiemelt képen: Nagy Pál /fotó: Tomcsa Sándor Színház