Becsült olvasási idő: 6 perc 8 másodperc
Kovács Eszter
Amikor dolgozom, akkor írok, máskor – szabadidőmben – olvasok, főzök, koncertre, színházba járok, és a lehető legtöbb időt igyekszem kis családommal tölteni.

Csata Ágnes – akinek helye van az operaházban

Csata Ágnes a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tizenkettedikes tanulója, kiváló énekes, aki az elmúlt években számos nemzeti versenyen részesült már elismerésben. Legutóbb az...
Becsült olvasási idő: 3 perc 57 másodperc

Tavaly, a járványhelyzet miatt elmaradt, így idén már sokan várták a székelyudvarhelyi kortárs színházi találkozót. Sikerét azonban nem a kihagyásnak köszönheti, hisz már évek óta teltházas a dráMA. A tizenkettedik kiadásához érkezett fesztivál létjogosultságáról beszéltünk Nagy Pállal, a Tomcsa Sándor Színház igazgatójával. 

– Sok rendezvényről kiderült világjárvány idején, hogy akkor sem hiányoltuk nagyon, ha elmaradt. Ennek tükrében hogy látod: miért kell egy kisváros színházának fesztiválszervezést felvállalnia? 

– Nem kell, de nem árt. Ha már van egy színházunk, akkor annak nem csak az a szerepe, hogy minőségi kultúrát szolgáltasson, vigye a jó hírét a városnak, hanem legyen nyitott, és igyekezzen minél változatosabb, értékesebb előadásokat meghívni, megmutatni az udvarhelyi nézőknek. Egy ilyen kis fesztivál is tud jó közönséget és közösséget kovácsolni.

Fotó: Szabó Károly

Most egy év kimaradás után még inkább szükség volt rá, hisz az elmúlt másfél év kiéheztette az embereket a találkozásokra, a színházra is. Ezért nem kell és nem is szabad feladni, még ha a körülmények nem is ideálisak.

– Az idei dráMA központi témája a közös emlékezet volt. Ezt ti hogyan értelmezitek?

– A kiválogatott előadások témái adták az ötletet a kollégáknak, mert kiderült, legtöbbjük az emlékekről, múltról szól, és így adta magát, hogy e köré építsük fel az arculatát az idei találkozónak. 

A közös emlékezet mindenkinek mást és mást jelenthet, a gyerekkortól, a kommunista diktatúrától kezdve a közeli múltig,

de a lényeg, hogy ha hamarabb nem is, az elmúlt években a színházban kereszteződtek a színészek, a közönség, a szervezők, s immár az idei dráMA is a közös emlékezeteink közé sorolódik.

– Mi a legnagyobb kihívása a dráMA megszervezésének?

– Általában a szükséges anyagi forrás előteremtése a legnehezebb, mert sok a bizonytalan tényező a pályázati világban.

Idén a járvány okozta bizonytalanság is nehezítette a szervezést, ezért a szokásosnál nehezebben tudtuk a végső programot összeállítani. 

– A fesztivál hátterében zajlik a dráMÁzat is. Milyen volt a pályázat fejlődéstörténete? A jövőben milyen formában folytatjátok?

– Idén ötödször hirdettünk eredményt, és – ha minden jól megy – decemberben megjelenik az ötödik dráMÁzat-kötet, benne a legjobb drámákkal. A pályázat fejlődése szempontjából azt lehet elmondani, hogy az elsőre több mint kétszáz pályamű érkezett be, ami jelezte, hogy hiánypótló kezdeményezésbe fogtunk.

Fotó: Tomcsa Sándor Színház

Aztán ez a szám az utóbbi években szépen stabilizálódott, bővítettük a kategóriákat, így már román nyelvű drámapályázatot is hirdetünk, ami változatosabbá, gazdagabbá teszi a „termést”. Ugyanilyen formában szeretnénk folytatni, hogy kétévente meghirdetjük, és a legjobb drámákat a nagyváradi Szigligeti Színház és mi színre is visszük. A köteteket eljuttatjuk a magyar nyelvű társulatoknak, remélve, hogy ezzel is hozzájárulunk a kortárs drámák népszerűsítéséhez, lehetőséget adunk a szerzőknek, hogy műveik színpadra kerülhessenek, ami egy erős motiváció.

– Hogy látod, öt és tíz év múlva hol tart majd a dráMA? 

– Azt gondolom, nagyjából kiforrott a találkozó végső formája, még szakmai téren akarunk ráerősíteni, és esetleg bevezetünk néhány újabb típusú díjazást, hogy még inkább ösztönözzük a részt vevő társulatokat.

Kiemelt képen: Nagy Pál /fotó: Tomcsa Sándor Színház

dráMA: közönséget és közösséget kovácsol