Temetőben Úgy járj a földön mint a temetőben halottak napján vigyázva lépj s imádság sarjadzzon lábad nyomán Látod a fáról lágyan leszitál az utolsó levél s gyűl az avar – remegő sóhaj – hantok tetején Ébred a lélek s az emlékezet kereszteken térdel szent olvasót szemelget a szél s szirmokat tépdel Úgy járj temetőn mint aki csendben otthonába lép be húzd le cipőd s mezítláb merülj az öröklétbe Sánduly Lajos
Fotó: Fülöp Attila