Kim John Payne ausztrál származású pedagógus és pszichológus fiatalon délkelet-ázsiai menekülttáborokban poszttraumás gyermekeket gyógyított. Később Nagy-Britanniában lett családsegítő, ahol megdöbbenésére a jóléti társadalomban élő, középosztálybeli fiataloknál ugyanazokat a tüneteket kezdte észlelni, mint amiket a komoly traumákat átélt gyermekeknél látott. Mivel nem értette a jelenséget, utánajárt, és rájött: azok az apró stresszhatások, amik jelen világunkban folyamatosan érik gyermekeinket, ugyanolyan tüneteket produkálnak, mint például a háborús traumák átélése.
Payne megfigyelései szerint az egyszerűbb életmód, az élet több területére kiterjedő egyszerűsítés boldogabbá teheti gyermekeinket, és ez a módszer segíthet megoldani a magatartásbeli problémákat is. Tapasztalataiból könyvet írt, mely alapján bárki élhetőbb, tartalmasabb, szebb gyermekkort biztosíthat lányainak, fiainak.
A módszerről Faragó Ági egyszerűbb gyermekkor tanácsadót kérdeztük.
– Mit jelent az, hogy egyszerűbb gyermekkor? Hogyan jött a tanácsadás az életedbe?
– Természetesen én is a könyvet olvastam először, és annyira megragadott, hogy elvégeztem egy, az író és csapata által indított képzést. Ez online történt, angolul, alapvetően egy csoportvezetési vázat tanítottak nekünk. Ha az ember elolvassa ezt a bizonyos könyvet, s tetszik neki az útmutatás, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá a megvalósításhoz, akkor segítségére lehet az egyszerűbb gyermekkor tanácsadó.
Egy traumatizált gyermek bizalmatlan, túlzottan kontrolláló, ragaszkodik a furcsa rituálékhoz, és kiborul az új dolgoktól. Ezt okozhatják háborúban átélt szörnyűségek, de a mindennapi stressz is. Nem az egészséges stresszre gondolok, amit nyilván nem lehet, és nem is szabad kiszűrni, hiszen arra mentálisan szüksége van minden gyermeknek, hanem azokra az ingerekre, amik teljesen feleslegesek.
Kim John Payne négy területre szűkíti a problémát: az első a fizikai környezet. Elsődlegesen az tartozik ide, hogy
mennyi és milyen játék található otthon, de nagyon fontos a ruhák mennyisége is, vagy hogy milyen illatok, fények, hangok vannak a gyermek környezetében.
A másik szempont a ritmus. Mennyire kiszámítható az életünk, mennyire van megszokott, nyugodt folyása a napunknak? A gyermekeknek nagyon fontos az ismétlődés, hiszen annyira változékony a mai világ, hogy jó, ha van kapaszkodójuk.
Aztán ott van még az időrend: mennyi program zsúfolódik össze egy napba, marad-e idő a szabad játékra, ami a legfontosabb a gyerekek fejlődése szempontjából? És végül a felnőtt világ kiszűrése, ahogy ő nevezi, ez igazából az információknak és a képernyő jelenlétének a megszűrése. Utóbbiról már rengeteg helyen lehet olvasni, nem is térnék ki rá. Ha az információdömping sokszor a felnőtteket is megterheli, mit élhetnek át a gyerekek? Amint elkezdjük ezeket kiszűrni, bámulatos változást észlelhetünk rajtuk. És magunkon is.
– Milyen módon folyik a tanácsadás?
– Elsősorban csoportban zajlik, ami azért kedvező, mert a szülők is meg tudják osztani egymással tapasztalataikat, problémájukat. A csoportban alkalomról alkalomra a könyv fejezeteit vesszük végig, vissza-visszatérve témákra. De ha valakit kifejezetten csak egy probléma megoldása érdekel, akkor kérhet egyszeri tanácsadást is.
A mostani, legutóbbi csoportomat októberben indítottam, a covid-járvány miatt értelemszerűen online térben folyik a tevékenység. Eddigi tanácsadó munkámhoz képest annyi a változás, hogy a mostani Szimplán Anya-tanfolyamot kiegészítettem önismereti és anyasághoz, nőiséghez kapcsolódó kérdésekkel. Menet közben ugyanis kiderült számomra, hogy erre legalább akkora igény van, mint az egyszerűbb gyermekkor tanácsadásra. Emellett egy másik önismereti módszerrel is foglalkozom, az AnaLog módszerrel, ami szerint a gyerekkori mintáink kioldása segíthet abban, hogy a jelenlegi problémáinkkal szembenézzünk. Ez az egész egyszerűbb gyermekkor téma arra is jó belépő egyébként, hogy az ember tudatosabban kezdjen foglalkozni a szülőségével.
Próbálom segíteni az anyákat, hogy ők is tudjanak nyugodtabbá válni, lelassulni, nemcsak a gyermekeik.
Ehhez pedig az kell, hogy tudjanak engedni abból a szülői elváráshalmazból, amit maguk számára támasztanak. Nem kell minden feltételnek mindig megfelelni, nem kell minden pillanatban „jobb” szülőnek lenni.
– Mik a visszajelzések? Mit látni, mennyire működik a módszer?
– Mondok egy kézzelfogható, rögtön értelmezhető eredményt: a koronavírus-járvány előtt még előfordult, hogy elmentem egy családhoz rendet rakni a játékok között. Ez a rend egyrészt a mennyiség csökkentésére is vonatkozik, de az ideális játék definiálására is. Ilyenkor az anyukával egy halomba pakolunk mindent. Nyilván ő az, aki dönt a játékok sorsa felől, mert ő tudja, mivel játszanak a gyerekei, vagy mik a kedvenceik – kedvenc játékot például sosem szabad kidobni –, én meg információkkal, tapasztalatokkal segítem. Szóval amikor megvolt a rendrakás és hazaértek a gyerekek, nagyon megörültek! A szülők pedig onnan kezdve látták a tevékenységükön, hogy attól, hogy kevesebb tárgy lett körülöttük, sokkal kreatívabb, szabadabb lett a játékuk. Összességében véve az egyszerűbb gyermekkor módszer alkalmazásával azt látni: az egész családi élet kiegyensúlyozottabb lesz, valahogy lelassulnak, nyugodtabbak a szülők is, ezáltal könnyebben megtalálják a hangot gyermekeikkel és saját magukkal.
