Azokra a magyar forradalmárokra emlékeztek Székelyudvarhelyen, a Márton Áron téren, akik 174 évvel ezelőtt életükkel fizettek álmukért. Egy olyan Magyarországért, amelyben a testvériség, szabadság, egyenlőség nem csak jelszavak, hanem mindennapi valóság.
Dunkler Róbert és Fincziski Andrea, a Tomcsa Sándor Színház művészei konferálásával vette kezdetét a 174 évvel ezelőtti magyar forradalom és szabadságharcra való emlékezés. A Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszáregylet felvonulását és jelentésadását megelőzően a húszéves Székelyföldi Stúdió filmjét vetítették le a Márton Áron téren, amely összefoglalta az elmúlt két évtized udvarhelyi március 15-i ünnepségeket. Az emlékezés és tisztelgés virágait az oroszhegyi fúvószenekar kíséretében, György Sándor vezényletével helyezték el Székelyudvarhely elöljárói, a vendégek és a helyi intézmények vezetői, majd a város tíz kórusának háromszáz tagja énekelte el a magyar himnuszt a Patkóban, Kovács László karnagy vezényletével.
Történelmi egyházaink közös imáját, áldását és ünnepi gondolatait hallgathattuk meg Mátyás Károly római katolikus főesperes, Pitó Zsolt református lelkipásztor és Simó Sándor unitárius esperes tolmácsolásában. Mátyás Károly főesperes kiemelte: jelen állapotunkban forradalmi eltökéltséggel és határozottsággal döntenünk kell Isten mellett vagy Isten ellen. „Amikor ma két tűz között, félelemben élünk, egyik oldalon a világjárvány véget nem érő hulláma fenyeget, másik oldalon, a szomszédos országban értelmetlenül pusztító, ártatlan emberek és gyermekek életét kioltó háború tombol, akkor a pápával együtt én is belekiáltom a világba: Le a fegyverekkel! Le a démonokkal!
Aki háborút provokál, az elfelejti az emberiséget, az nem ember!”
– jelentette ki.
II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk bús énekét Kincses Gyöngy Erzsébet, Dávid Anna és Györgyi Hajnal Csillag énekelte el.
Béke, szabadság és egyetértés! – ezt kívánta 174 évvel ezelőtt a magyar nemzet és ezt kívánja ma is, fogalmazott. „A mai napon a mellettünk dúló, háborús állapotoktól nem tekinthet el a világ, főként a világ magyarsága. Március 15-e mindenkor a nemzeti egység megtartását kérő imanap is volt. Az otthonmaradást vagy menekülést választó embertársaink segélykiáltása idáig hallszik, és arra késztet bennünket, hogy velük együtt fohászkodjunk a békéért. Ez a megemlékezés a legalkalmasabb pillanat arra, hogy értékként éljük meg a békét, szabadságunkat és véget vessünk a széthúzásnak. Egységre van szükségünk minden téren, mert ez vezet el a huszári köszönés őszinte fogalmaihoz, az erőhöz és a tisztességhez” – monda Gálfi Árpád polgármester.
Az ünnepségen beszédet mondott Géczy Krisztián, a testvérváros Törökbálint alpolgármestere és Farkas Balázs első beosztott konzul.
Fotók: Fülöp Attila
