Barabás Blanka
Barabás Blanka
Mindennapi betevőnket add meg nékünk ma.

Minden eddiginél nyüzsgőbb adventi vásárral várnak a waldorfosok

Tavaly csak az online térben, idén azonban a valóságban is megnyitja kapuit a székelyudvarhelyi Kerekerdő Waldorf Iskola és Óvoda adventi bazárja november 26-án, Székelylengyelfalván....
Becsült olvasási idő: 3 perc 48 másodperc

Mintha végig erre a győzelemre hajtottak volna a VSK Székelyudvarhely kézilabdázói, melyet tegnap este a Nagyváradi VSK fölött arattak. A Bölények Ligájának kilencedik fordulójában tízgólos előnyt hoztak össze a fiúk idehaza, hátrahagyva ezzel az utolsó helyet. Kábé ez a cél, de azért nem betonozták be ezzel magukat az utolsó előtti helyre a tabellán, azonban a csapatnak ebből kell muníciót szereznie addig, míg kell, amíg lehet.  

Nagyon hamar elhúztak a fiúk, érezni lehetett a vasárnapi meccsnapon, hogy nagy őrültségnek kell itt történnie, hogy elveszítsék ezt a mérkőzést. A Dedu–Csibi–Ferenczi–Putnoky–Milosevici tengely nagyon jól működött, s bár Ramos is a kezdő sorban volt, ő most nem nagyon jutott labdához. Feliciano Couveiro viszont helyette is lőtt… Irtó jól esett, hogy bár időnként pihentetni kellett a fősodor embereit, ahányszor belépett valaki, Fekete Róbert, Hadnagy Lóránt, Katona Tamás, illetve Angelo Tăuțean, remek villanásaik voltak mindüknek, pontot tudtak szerezni. Az milyen szuper volt, mikor támadásnál Fekete a válla mögött passzolt Angelónak, ő meg résen tudott lenni, s hezitálás nélkül pattintotta a hálóba a labdát! A 38. perctől egyre nőtt a két gárda között a különbség, gyakorlatilag hétről tízig, s az 57. perctől ez már nem is változott. Szép volt, fiúk, tényleg.   

Két aranyköpés jutott aztán eszembe, hogy ez a győzelem, talál, mint kujak a szemre, illetve vastyúk is talál szeget. Utóbbi azoknak, akiknek bejön a L’art pour l’art: ismerem én a szép magyar szólást is, de ez mennyivel jobban passzol az örömhöz. Na mármost – ugye – az a kérdés, hogy ebből a diadalból hogyan lehet az erőt koncentrálni a következő mérkőzésre, kondicionálni és hasznosítani. Mert

nem holmi kétgólos különbséget produkált a csapat, az se lenne rossz, hanem messze túllőtt a lovon,

hogy immár maradjak lárpúrlártos hangvételnél. A győzelem során keletkező adrenalint, endorfint, dopamint, illetve önbizalmat és erőt nem tudom, hogyan lehetne mondjuk kapszulába zárni, s alkalomadtán előrántani, amikor Sipos Lóránt edző legényei a pályára mennek, de én mindenképp ezen törném az agyam. Persze én bízom bennük, okosak, kitalálják, miként legyenek eredményesek. 

Hadd mondok el még egy jó dolgot, ösztönzésnek szánom, bárkinek is: bő tíz évvel ezelőtt eszembe jutott (fenét, végig ott volt, csak elnyomtam), hogy én tudtam valamikor tornázni, hiányzik ez nekem, és újrakezdem. Meg is beszéltem az akkori igazgatóval, hogy bejárok a sportcsarnokba, mondjuk, csütörtökönként reggel, mielőtt még elkezdődnek az edzések, lesz egy órám, tornázhatok, fejre is állhatok, csak baleset ne érjen. Így is történt, egy évig jártam oda, a fejem nem törtem be, a lábam nem ficamítottam ki. De: egy órával indulás előtt mindent lejátszottam fejben, minden gyakorlatot elejétől a végéig. Hova teszem a kezem a padlón, a lábam, hogy kell megtartanom magam satöbbi, mert azt olvastam egyszer valahol, s ez nagyjából igaz is számos sportra, hogy

mindaddig képes vagy rá, amíg pontosan tudod, mit kell tenned,

míg tudod, hogy az a művelet miből áll össze, mi az algoritmus. Amíg le tudod játszani fejben.

Na tehát, immár a recept kész, menni kell és csinálni! 

VSK Székelyudvarhely – Nagyváradi VSK 37–27
Hazaiak gólszerzői: Aron Dedu 7, Putnoky Szabolcs és Csibi Hunor 6-6, Feliciano Couveiro 5, Vuk Milosevics és Ferenczi Botond 3, Angelo Tăuțean, Fekete Róbert és Hadnagy Lóránt 2-2, Katona Tamás 1. Kapuban: Varó Lajos, Orbán Szilárd 

Kiemelt képen: Varó Lajos /fotó: Fülöp Attila

Ez tízgólos különbség, helló!