Az egy fedél alatt élő embereknek mindig el kell dönteniük, hogy hol húzzák meg a határokat, melyeket a másik egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetben léphet át. A barátság gyökereiről és az életöröm kereséséről szól Neil Simon legendás vígjátéka, a Furcsa pár, melyet október 22-én, pénteken mutatott be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház.

Amit a színpadon látunk, az mindig életszagú. Hatványozottan igaz ez a Neil Simon-vígjátékból készült, Furcsa pár című előadásra. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház legutóbb bemutatott darabja során – Lendvai Zoltán rendezésében – mindennapokból fűszerezett helyzeteket, bejáratott konfliktusokat, illetve ismerős megoldási lehetőségeket érzünk a levegőben.

Csak férfiak

Négy férfi kártyázik az asztalnál, és még egy, aki a sörökért, szendvicsekért felel. Meghallom a párbeszéd első mondatait, és máris azt érzem, hogy a saját otthonomban ülök, a nappalinkban. Átjöttek a haverok kártyázni. Ott sem zavarok, csak teszek-veszek a háttérben, csendben ülök, mint a nézőtéren, és várom az alkalmat, amikor kislisszolhatok. Ezúttal a „kanbuli” részese maradok, és hamarosan az együttélés, a baráti viszonyrendszerek és a félresikerült randevúk alaphelyzetei pörögnek le gyors egymásutánban előttem.

A kártyaparti tétjét valójában nem zsetonokban mérik, hanem baráti szívességekben: rögtön a laposztás után kiderül, hogy kitől lehet bűntudat nélkül kölcsönt kérni, mert tömve a pénztárcája (Roy); ki száll be csak azért, hogy a feleségén kívül más emberekkel is interakcióba lépjen (Vinnie); ki képes a csalásra is, hiszen barátság ide vagy oda, de a gyerektartást fizetni kell (Oscar). Nemsokára befut a baráti összejövetel hatodik tagja, Félix, aki a többiektől eltérően éli meg baráti szerepeit. Sosem látjuk őt pókerezni, ehelyett minduntalan magára vonja a figyelmet. Felesége válni akar, ezért a férfi öngyilkossági gondolatokat sző. Üdv a klubban, Félix, az összeverődött társaság tagjai közül senki sem ápol különösebben harmonikus kapcsolatot a nőkkel.

Ahogy az lenni szokott, az ellentétek ezúttal is vonzzák egymást, és hamarosan a rendetlen Oscart meg a rendmániás Félixet összeköltözteti a csalódás és a magány. Nem csak a jellemvonásaik okozzák a kettejük közti ellentétet, lelkiállapotuk is merőben különbözik: Oscar már a továbblépés fázisában tart, míg Félix a gyász és a nosztalgia partjain szenved. Ez a téboly felé tartó utazás melegágya. 

Félix megnyomja az újratervezés gombot, és magára ölti a feleség szerepét, irigylésre méltó konyhatündér válik belőle. Pótcselekvések sorozata következik: mos, főz, takarít, bevásárol,

ráadásul, alkalomadtán barátnői csevejt folytat telefonon az ex-feleségével…

Az általános együttélés felől közelítve a helyzetet, látható, hogy Oscar lubickol a kialakult szituációban, amit nevezhetnénk a kezdeti mézesheteknek. Az addig domináns káoszt felváltja a rend, tisztaság, otthonosság, plusz mindig van meleg étel és hideg a sör. A kezdeti lelkesedés nem tart örökké, jól láthatóan a baráti kapcsolatok esetében sem, az együttélés elkerülhetetlen mozzanata, amikor már nem lépten-nyomon a partner kedvében szeretnénk járni, hanem mindenki a maga igényeivel válik a legfontosabbá. Ez már a mézeshetek utáni házassági kép: Oscar fulladozik a sok ennivalóban, gyűlöli a porszívó hangját, szabadságra vágyik; eközben Félix kiéli a hipochondria összes változatát, és a házvezetői képességeit. Zavaros a kép, hogy 

akkor most melyikük a férfi, melyikük a nő. Bár valójában, teljesen mindegy, a darab lebontja a nemi szerepekhez társított sztereotípiákat, bármelyikük helyébe képzelhetem önmagam,

és amikor nevetek, egy kicsit magamon is nevetek.

A humor mellett a darab másik erőssége, az az alkotói egymásra hangolódás, ami Barabás Árpád és Dunkler Róbert között valósul meg. Kiváló játszótársak: a közös jelenetekben szárnyalnak, egyenként pedig ragyognak a szerepükben. Feltűnik, hogy a karaktereik imádják önmagukat, ez Dunkler Róbert játékát teátrálisabbá, a Barabás Árpádét földhözragadtabbá teszi, ami helyenként túl nyers, és már-már kiéleződni látszik Oscar nárcizmusa. Felesleges azon gondolkodnom, hogy melyik szimpatikusabb karakter, hiszen pont azt látom a színpadon, ami az emberi kapcsolatok kézikönyvében meg van írva: 

az együttélés kompromisszumok egymásutánja, ha úgy tetszik, a szeretet és gyűlölet kettőse.

Miközben a furcsa párocska körül tombol a vihar, nem kerüli el a figyelmemet, hogy a darab minősége ennél többön is múlik. Például azon, ahogyan Jakab Tamás sheriffként váltogatja a rezignált családfő és az elismerésre szomjas vezető hangjait; vagy ahogyan Esti Norbert mint papucsférj többet eszik, mint beszél, de egyetlen lehetőséget sem mulaszt el, hogy kihasználja a többieknek járó heccelődéseket; vagy amilyen módon Tóth Árpád megformálja mindközül a legintellektuálisabb karaktert, emiatt kakukktojás is, többször látjuk a csapattól leválva, a frusztrált könyvelő szorongásait mulatságossá formálva; vagy ahogyan Szűcs-Olcsváry Gellért megmarad a maga titokzatosságában, róla igazán elhiszem, hogy csak a póker iránti szenvedélye miatt van jelen a színpadon.

Amikor már majdnem úgy tűnik, hogy a maga módján műköködhet a szokatlan együttélés, akkor megjelenik két nő, Cecily (Albert Orsolya) és Gwendolyne (László Kata), a furcsa párocskának pedig újabb próbatételt kell kiállnia. A két színésznő szerencsésen megtalálta karekterét a csinos ruhákban, a brit akcentusban, amire még rálapátoltak egy adag harsány életvidámságot is. Inkább számítanál részükről egyfajta angol modorosságra, de ehelyett felületes szórakozást kapunk. Az eltúlzott játék helyénvalónak mondható, ha elhisszük róluk, hogy Cecily és Gwendolyne így kompenzálnak a boldogtalan válást követő állapotért.

Változik a nők miatt a helyzet

Amint berobbannak a másik nem képviselői, a férfiaknál felborul a harmónia. Oscar az őrület határán áll. A férfiközösségben elkezdenek gúnyolódni rajta, ez alapjaiban sérti a büszkeségét, és már csak hab a tortán, hogy Félix a nőzésben is hátráltatja. Oda az önbizalom, a sikerélményekkel együtt – ilyen ez a fránya együttélés. A pár erősebbik tagja küzd ez ellen, és jön az igazi arculcsapás. Költözz el! – legalább akkorát csattan a mondat a színpadon, mint a linguini tészta a falon.

A Furcsa pár könnyed komédia a társulat 2021–22-es évadában, egy kellemes estét ígérő előadás, vastag  realizmusba öltöztetve. Nem bajban, hanem lakva ismerszik meg a jó barát, pontosan akkor, amikor a szerelmi párharcokhoz hasonlóan, sírással vagy pohártöréssel végződik egy-egy veszekedés.

Fotó: Kelemen Kinga