Hargita megyében 2011-ben alakult meg a Mangalicatenyésztők Egyesülete, de nem sokra rá meg is szűnt a tevékenységük. Néhány éve újratervezés történt, ismét van remény arra, hogy törzskönyvezett állatokkal javítsák fel az állományt, és itthon is visszahozzák a köztudatba a világhírű sertésfajtát. Nemrég négy tenyészállattal bővült a székelyföldi mangalicaállomány.

A Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Egyesülete által kiírt pályázatra jelentkezett a Mangalicatenyésztők Egyesülete, ennek köszönhetően sikerült vásárolniuk négy tenyészkant. A magyarországi fajállatok egyesületi tagokhoz kerülnek Etédre, Székelypálfalvára, Gyergyószentmiklósra és Nyikómalomfalvára.

Sinka Arnold malomfalvi és Kolumbán Dávid csekefalvi tenyésztő kezdeményezésére, néhány éve újraalakult Székelyföldön a Mangalicatenyésztők Egyesülete, új tagokat is toboroztak, vezetőségváltás is történt. Így került az egyesület élére Kolumbán Dávid; Sinka Arnoldot alelnökké, Jakab Ernő állatorvost pedig titkárrá választották.

Az itthoniak jó kapcsolatot ápolnak a magyarországi Mangalicatenyésztők Országos Egyesületével és annak elnökével, Tóth Péterrel. Együttműködési megállapodást kötöttek, sokat tanulnak tőlük, hisz a magyarországiak már a kilencvenes évek elején megalapították az egyesületet, és nagy tapasztalatuk van a tenyésztésben – résztelezi Sinka Arnold, a mangalicatenyésztésért felelős falugazdász.

A magyarországi egyesület segítségével hozták be az országba néhány éve a törzskönyves szőke és vörös mangalicákat is.

– A magyar kormány Erdély-szinten elindította a falugazdász hálózatot. Székelyföldön a legtöbb falugazdászt foglalkoztató szervezet a Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesülete, amely a három magyar megye, Hargita, Kovászna és Maros tanácselnökének közreműködésével jött létre. Szakmai, szaktanácsadói hálózatként működik, szakemberek bevonásával. Én látom el a mangalicatenyésztéssel kapcsolatos teendőket. A hálózat számos szakterületet lefed, külön szakember foglalkozik a szarvasmarha-tenyésztéssel, tejkontrollal, területalapú támogatással, húsmarhával, kecskével, juhokkal, méhekkel stb.

Az én feladatom többek közt feltérképezni a mangalicaállományt a három székelyföldi megyében – vázolja a teendőket a szakember, aki úgy tudja, nem csak Magyarországon, nálunk is őshonos a mangalica.

Szüleitől hallotta, hogy gyerekkorukban sok helyen fellelhető volt a göndörszőrű disznó.

Jóval később jelent meg a báznai, vagy népies nevén a kendős disznó, ami aztán átvette a helyét.

– Vita tárgya ma is, hogy a mangalica koleszterinmentes vagy sem. A lényeg, hogy ha extenzív tartásban van, akkor kiváló minőségű húst kapunk, és nem mindegy, hogy a vágósúlyt három hónap vagy egy év alatt éri el. Minél lassabban növekszik, annál ízletesebb lesz. A mangalica húsa márványos, a szövetek közé beépül a zsír, ezért kiváló sonkának is, például ez a spanyol sonkák alapja – mondja Arnold.

A falugazdászok az elmúlt időszakban számos fórumot szerveztek a falvakban, megismertették a szervezetet, és arra buzdítják a gazdákat, hogy bármilyen kérdéssel forduljanak bizalommal a szakemberekhez.

– Célunk a minőségi állatállomány felépítése a törzskönyvezett állatok behozatalával. Ha mindez sikerül, akkor az értékesítés lenne a következő prioritás, piacra vinni vagy az állatot, vagy a feldolgozott terméket. Remélhetőleg rövid időn belül elkészül a székelypálfalvi vágópont, amelyre a Szilos Egyesület pályázat útján már megszerezte a pénzt, ugyanakkor nemrég Kápolnáson is létrehoztak egy kis vágóhidat. Egyelőre még nem tudjuk az igényeket kielégíteni,

elsősorban baráti körből kerülnek ki a vásárlók,

de nemrég a Segesvár melletti Réten településen értékesítettünk tíz állatot egy direkt mangalicákat feldolgozó vágóhídnak – mondta Sinka Arnold.

A mangalica őshonos magyar zsírsertés, testét göndör szőrköntös borítja. 1833-tól a szerb sumadia sertéssel történt a fajta nemesítése. A mangalica a 19. század közepétől a 20. század közepéig tartó időszakban, mintegy száz éven keresztül európai hírt és rangot jelentett a magyar sertéstenyésztésnek.