A francia szó kapcsán először is eszembe jut Marseille, Párizs, az Eiffel-torony, Amélie, a sajtok, csigák, a bagett stb. De ha társul hozzá az is, hogy zene, már hallom is a La Vie en Rose-t, vagy Debussyt a fülemben, látom magam előtt Saint-Saëns Sámson és Delila című operáját, vagy éppen a Notre Dame-i toronyőr musicalt.

Kamarazeneestre invitálja az udvarhelyieket a Székelyföldi Filharmónia november 30-án. Első hallásra talán nem szűkíti le eléggé a kört a cím: Francia zenei mozaik – a francia szó zenével kombózva előbb juttatja eszünkbe a sanzonokat és Edith Piaf hangját. Mivel komolyzenéről beszélünk, tudnunk kell, hogy ez nem az a műfaj, noha

a komponisták, akiknek darabjait hallani fogjunk, többnyire huszadik századiak.

A komolyzenében – de nem csak –, igencsak érezhető a világháborúk lenyomata, azok hangulata, ezért talán egy másik korszak zenéje, mint például a romantikusoké, könnyebben „emészthető”.

Kedden este a Szent István Teremben Francis Poulenc, Maurice Ravel, César Franck és Édouard Destenay művei csendülnek fel Haáz Bence (oboa, angolkürt), Deák Sándor (klarinét) és Czumbil Bernadette (zongora) előadásában.

Egy-egy előadásra, koncertre, hangversenyre nem árt felkészülni a zeneszerzők munkásságából, hiszen

minden korszaknak megvannak a maga sajátosságai – ezáltal érthetőbbé válhat számunkra a zene,

amit hallunk. Ehhez nem is szükséges, hogy valaki „felkent zenész” legyen, ezért is igyekeztem olyan érdekességeket összeszedni a zeneszerzőkről, amik felkelthetik az olvasó figyelmét.

Francis Poulenc (1899–1963)

Az első világháború után lett a Francia hatok (Les Six) egyik zeneszerzője, alkotott minden nagyobb műfajban: írt műdalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari műveket. Saját megfogalmazása szerint a hatok egyik közös vonása: „az elmosódottság helyett a melódiához és az ellenponthoz, a pontossághoz, az egyszerűséghez való visszatérés”.

Főbb művei:
Operák: Tiresias keblei (Les mamelles de Tirésias), A karmeliták beszélgetései (Les Dialogues des Carmélites), Az emberi hang (La voix humaine)
Egyházi művek: Litániák a Fekete Madonnához (Litanies à la Vierge Noire), Stabat mater, Gloria
Balett: A szarvasünők (Les biches)

Maurice Ravel (1875–1937)

Igen korán kialakult sajátos stílusa, amit később egyesek Debussy plagizálásának tartottak, pedig muzsikájának eredeti jellegzetességei már akkor kialakultak, amikor még nem ismerte Debussy munkásságát. 1901-től próbálkozott a Római Díj elnyerésével, 1902-ben bemutatott F-dúr vonósnégyesével még Debussy bámulatát is kivívta, de a bizottság minden alkalommal másnak ítélte a díjat, annak ellenére, hogy ebben az időszakban Ravel már ismert és elismert zeneszerző volt. Később, 1905-ben eltiltották a további jelentkezéstől, mert elérte a harmincéves korhatárt, ez pedig olyan közösségi botrányhoz vezetett, hogy a konzervatórium igazgatójának le kellett mondania emiatt.

Főbb művei és a hozzájuk kapcsolódó érdekességek:
Legnépszerűbb műve a Bolero (táncjáték), a Lúdanyó meséi című szvitjét és a Pavane egy infánsnő halálára című művét is eredetileg zongorára írta, utóbbinak zenekari átdolgozása is megszületett 1910-re. Nem sokkal később a fő művének tartott Daphnis és Chloé című balett – Ravel „koreografált szimfónia”-ként említi – megkomponálására is sor került. 1925-ben megírja A gyermek és a varázslatok. Lírai fantázia két részben című operáját.

César Franck (1822–1890)

Modulálni! Folyton modulálni! – ez volt tanítványaihoz intézett leggyakoribb instrukciója. Franck modulációs stílusa műveinek legismertebb jegye. Zenéjéhez a kulcs emberi természetében keresendő. Hangulatai mély és komoly vallásos érzelmeket sugároznak, gyakran örömteli, boldog vagy misztikus felhanggal, de soha sem könnyedén vagy humorosan. Műveire jellemző egyfajta ciklikus forma, ilyen módon alkot egységet több tételből, melyben a mű fő témái egy kezdőmotívumból fejlődnek ki. A zenei főtémák, bár végig kapcsolódnak egymáshoz, egy végső vonulatban kapnak összefoglalást. Gyakran komplex, kontrapunktikus zenéje harmonikus nyelvezetet használ, mellyel a késő romantika prototípusa lett.

Franck zeneszerzői híre egy kisebb kompozíciócsoportján alapszik: különösen a d-moll szimfónia, a Szimfonikus variációk, a Prelűd, korál és fúga szólózongorára, az A-dúr szonáta hegedűre és zongorára és az f-moll zongorakvintett. Ennek a műnek köszönhető a francia szimfonikus tradíció sokéves hanyatlás utáni megújulása. Legismertebb rövid darabjainak egyike a Panis Angelicus motetta, melyet eredetileg tenorszólóra írt orgona és vonós segédlettel, de megírta ennek több verzióját is, további énekhang- és zeneszerszám-kombinációkra.

Édouard Destenay (1850–1924)

Algírban katona családban született. A La Flèche-i katonai börtön tanulójaként az 1870-es francia–német háború idején bevonult az északi hadseregbe. 1883-tól csatlakozott a katonai közigazgatáshoz, és feltalált egy sajátos hadi kenyeret. Katonai pályafutásával egy időben Destenay zeneszerzést tanult Claudius Blancnál, és 1903–1914 között a zenének szentelte magát. A Salon des Musicians Français egyik alapítója, mintegy negyven opusz szerzője. Művei között szerepel egy Romantikus szimfónia zongorára és zenekarra, a Le Christ oratórium, egy dalszöveg-trilógia szólókra, kórusokra és zenekarra, számos dallam, kamarazene, egy kórus és fúga két zongorára, valamint több műfaji részlet.

Destenay különösen kiemelkedett a kamarazene területén, a műfajban több figyelemre méltó művet köszönhetünk neki: Esz-dúr kvintett két hegedűre, brácsára, csellóra és zongorára, op. 11 Esz-dúr kvintett két hegedűre, brácsára, csellóra, hárfára (vagy zongorára), op. 12 h-moll Trió oboára, klarinétra és zongorára, op. 27 a-moll Trió hegedűre, csellóra és zongorára, op. 34 g-moll kvartett hegedűre, brácsára, csellóra és zongorára, op. 38 Szonáta csellóra és zongorára.

A kamarazenei est kedden 18 órától kezdődik, az előadásra regisztrálni a 0745–031452-es telefonszámon sms-ben szükséges. Bérletes előadás, jegyek a helyszínen válthatók.

A következő koncert december 3-án, pénteken a Codex Régizene Együttes hangversenye.

Az aktuális járványügyi szabályok betartása kötelező. A hatályos rendelkezések értelmében a hangversenyekre a tizenkét éven felüli személyek kizárólag az alábbi, névre szóló dokumentumok valamelyikének felmutatásával léphetnek be:

– kóddal ellátott oltási igazolás (lehetőleg telefonra letöltve)

– igazolás a fertőzésen való átesésről 

Kiemelt képünk illusztráció: pexels.com