Miklós Dalma
Miklós Dalma
Összefüggéseket keresek, naprakész maradok, kielégítem a kíváncsiságomat, mindeközben rajongok a művészetekért.

Minden eddiginél nyüzsgőbb adventi vásárral várnak a waldorfosok

Tavaly csak az online térben, idén azonban a valóságban is megnyitja kapuit a székelyudvarhelyi Kerekerdő Waldorf Iskola és Óvoda adventi bazárja november 26-án, Székelylengyelfalván....
Becsült olvasási idő: 7 perc 24 másodperc

Nagyvárad nevét hallva a Partium fővárosa jut eszünkbe, majd megelevenedik az idilli Körös-parti Párizs, történelmi részről Szent István püspöksége, Szent László király középkori legendája, irodalmi vonatkozásban pedig kapásból Ady Endre költészete és a Holnap irodalmi társaság rövid, de annál meghatározóbb mozgalma ugrik be. A pezsgő kulturális élet netovábbja, miszerint Várad – Bécs, Berlin, Barcelona és Budapest mellett – Európa egyik szecessziós csodája. A szerencsés véletlen műve, hogy épp a szecesszió világnapján, június 10-én utaztam a városba, s csatlakozhattam az art nouveau ünnepi forgatagához.  

Ismét aktuálissá vált a 21. században a szecessziós ornamentika, fokozatosan visszatér a stílushoz kötődő díszítés igénye. A szecesszió régmúlt korszaka felértékelődik, sőt, lassan-lassan teljesen visszatér a Pece-parti Párizs hangulata Nagyváradra. Habár három évig éltem ott, továbbra is úgy érzem, Váradból sosem láthatok vagy ismerhetek meg annyit, ami elégnek minősülne. Oly sok színe, árnyalata és rétege van, amit nagyon hosszú ideig tartana felfedezni. Már az ismeretség első pillanatában lenyűgözött a multikulturalitás, magával ragadott a kávéházi miliő, egyszóval, irodalmárként

nem is választhattam volna testhez illőbb várost a kulturális elmélyüléshez, esetenként kalandozáshoz.

Olvasmányaim alapján kialakult egy kép a századfordulón híressé vált szellemi pezsgés központjáról, majd a várossal való ismeretségem újabb szintre lépett, amikor a literatúra mellett érdeklődéssel fordultam más művészetek irányába is. Váradot nem kellett kétszer kérni, szinte azonnal felfedte előttem a szecessziós városképet, s egy olyan időutazásra röpített, aminek talán még most sem értem a végére. Mint említettem, a francia elnevezéssel illetett art nouveau ismét a figyelem középpontjába került, sőt, úgy tartják, hogy napjainkban az egyik legszerethetőbb művészeti irányzat, legalábbis a lelkes műkedvelők számára. Hogy vajon miért, azt csakis egy nagyváradi szecessziós  séta alkalmából tudhatjuk meg… 

Amit a szecesszióról tudni érdemes

Az art nouveau vagy új művészet a középosztály által elindított, rendkívül dekoratív alkotói kezdeményezés volt, amely a 19. és 20. század fordulóján honosodott meg Európában, illetve az Amerikai Egyesült Államokban. Az irányzat a maga idejében gyökeresen szakított a hagyományokkal, így egy olyan modern kulturális törekvéssé alakult, amely újraformálta az alkotás addigi, konzervatív arculatát.

A modernitás valódi kozmopolita projektje mindenféle formában, léptékben és földrajzi területen közkedveltté vált, az építészettől a belsőépítészeten át, a díszítőelemektől a divatig és a grafikai tervezésig mindenre hatást gyakorolt. 

A 20. század fordulójának lenyűgöző művészeti irányzata,

a szecesszió világnapját immár minden évben június 10-én ünnepeljük. A kezdeményezésnek magyar vonatkozása is van – 1914-ben ezen a napon hunyt el Lechner Ödön építész, akárcsak a katalán Antoni Gaudi 1926-ban.

2013 óta rendíthetetlenül csodálkozunk rá mindenre, ami a szecesszió, a Jugendstil vagy art nouveau néven ismert irányzat ernyője alatt jött létre, és amely a maga idejében a képzőművészetben és az építészetben egyaránt közkedveltnek számított. A tiszta szépség és az élénk színhasználat mellett a jellegzetes növényi vagy geometrikus ornamentikával máig a természethez való közelséget képviseli. Gondoljunk csak a bécsi szecesszió vezéregyéniségére, Gustav Klimtre és festményeire. A vásznakon sziporkázik az arany, vibrál a kék, a női test körvonalai pedig indaként hullámzanak. Magyar területen kiemelkedő Zsolnay Vilmos keramikusművész és nagyiparos, aki tökéletesítette a színváltó mázakat, illetve az épületdíszítő kerámiákat és a fagyálló kőcserép, a pirogránit elkészítését.

Ahol időtálló a szecesszió

Az irányzat elkötelezettjei, a stílus csodálói, tisztelői, vagy csak a kíváncsibb műkedvelői évről évre meglátogatják a szecessziós művészet nemzetközi napján Nagyváradot, az art nouveau otthonát.

Várad az egyetlen romániai város, amely része a brüsszeli székhelyű Art Nouveau Networknak.

Tagja egy olyan európai hálózatának, amely kapcsolatot teremt a jelentős szecessziós örökséggel rendelkező városok között. Váradon rengeteg szecessziós stílusban emelt és díszített épület található, ezeket felkeresve, kivételes építészeti látványban részesülhetünk. Egy szecessziós séta során érdemes megtekinteni a Fekete Sas palotát, az egykori EMKE-kávéházat, a Darvas–La Roche-házat, de látványos az Apolló-, a Stern-, a Moskovits Miksa- és a Füchsl-palota is. 

Idén a világnap alkalmából a helyi önkormányzat négynapos programsorozatot szervezett. Tizenöt reklámpannót helyeztek el a központban, amelyek az irányzat különféle nyomtatványait mutatták be. Vezetett séták, kiállításmegnyitó, innovatív építőművészeti bemutató, klasszikus zenei koncert, utcaszínházi performanszok és a már hagyománnyá vált filmvetítés is szerepelt a programban. A világnaphoz minden évben nemzetközi szinten egy kijelölt témát társítanak – idén a kor különféle nyomtatványainak bemutatása állt a középpontban. 

Az új művészet európai központjai kimondottan a témához kapcsolódó programjaikkal csatlakozhatnak a világnapi mozgalomhoz. Az ünnep hazai helyszínén, Váradon a színvonalas kulturális eseményeket különleges szecessziós látványelemekkel egészítették ki a vetítések során. 

Miért kell az irányzatnak világnap?

A szecesszió nemzetközi ünnepe lehetőséget kínál egy olyan művészeti forma felfedezésére, amelyről azt hihetnénk, hogy már nincs hatással a jelenkori képzőművészetre. Ez a legkevésbé sem igaz, hisz a szecesszió eleven, virágzik, s alakítja a mai kor ízlését. Mégis a világnap elsődleges feladata az összetartozás érzésének megteremtése, hiszen összehozza a művészeket a művészekkel, esetleg műkedvelőkkel, függetlenül attól, hogy melyik városban élnek. A nagyváradi programsorozat rengeteg érdeklődőt csábít a városba, hogy együtt csodálkozzanak rá az irányzat színpompás, játékos építészeti elemeire. Az épületek megmagyarázhatatlan bensőségességet sugároznak. Formáikkal azt üzenik, hogy

az új művészet széles körben képes otthonosságot, egyben egzotikusságot teremteni.

Talán a kettősség miatt állunk ma is értetlenül egy-egy alkotás előtt – a stílus megfoghatatlansága azonban nem elrettent, csak még inkább kíváncsivá tesz. Ráadásul a kortárs művészetek vonalai mentén hasadozó kulturális nevezők közül a szecesszióban soha nem csalódunk.

A Váradon megtartott világnapi rendezvény méltán nevezhető összművészeti mozgalomnak, ugyanis a szecessziós műemlék épületeken kívül a színház, a zene, a tánc és a képzőművészet szintén helyet kapott a programkínálatban. 

A világnap értéket képvisel, s hogy éppen e jeles napon sodort az élet a város központjába, arra emlékeztet, hogy a szecessziót és Nagyváradot lehetetlen nem szeretni. 

Ha felfedeznéd a szecesszió titkait, Barcelona előtt Váradra kell menned