Szombaton búcsúztattuk a telet, kimulatéroztuk magunkat rendesen, most már kezdődhet a magunkba tekintés, a böjt időszaka.
Csíkszépvíz adott otthont a harmincadik megyei farsangbúcsúztatónak, amelyet a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezett. A házigazdákon kívül tizenkét település csoportja kapcsolódott be a télűzésbe. Alsósófalva, Csíkszentdomokos, Kászonaltíz, Gyergyóditró, Csíkmenaság, Gyergyóremete, Csíkszentsimon, Csobotfalva, Gyergyószárhegy, Szentegyháza, Csíkcsicsó és Csíkszentkirály farsangolói a község három településén, mindhárom településen több helyszínen gyülekeztek. Ezt követte a felvonulás és a közös bábégetés, eszem-iszom, mulatság.
Mi meg rohangáltunk egyik helyszínről a másikra, ugyanis azt vettük észre, hogy imitt-amott vannak olyan szokások, amelyekkel még nem találkoztunk.
Például a kászoni csapatnál voltak olyan beöltözött alakok, amik Csíkszentdomokoson nincsenek…
Szépvízen az alsósófalvi csoport a Templom utca felső végéről indult, a csíkszentdomokosi pedig a Templom utca alsó részéről, a kászonaltíziek a Patak utca és a Gyimesi út találkozásától, míg a gyergyóditrói csoport a Rákosi út alsó részéről. A csoportok és a hozzájuk csatlakozó látogatók a szépvízi kultúrotthon elé érkeztek, ahol közös mulatsággal ünnepeltek.
Borzsovában a menasági csoport az alszegi végről indult felfelé, a gyergyóremeteiek a Szőlős utca végétől, a csíkszentsimoniak a templom elől, a csobotfalviak pedig a falu felső bejáratánál vonultak be a faluba. A csoportok a borzsovai kultúrotthon előtt találkoztak, ahol a helybéliekkel és az odalátogatókkal együtt ünnepelték meg a farsangot.
Csíkszentmiklósón a gyergyószárhegyi csoport a kultúrháztól a nagy iskola felé vette útját, a Bot utcán, a szentegyházi csoport alszegből indult a kultúrotthon felé, ahol előadták az Ördögbetlehemet. A csicsói csoport a Feketék utcájából indult a Kicsi utcán végig. A szentkirályiak pedig felszegből lefelé. A csoportok a szentmiklósi közbirtokosság székhelye előtt találkoztak, itt ettek, ittak, mulattak.
Ez hát a farsang
Farsang szavunk bajor-osztrák jövevényszó, a Vaschangból származik és a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (idén március 2.) tartó időszakot jelöli, melyet évszázadok óta a cseppet sem mértéktartó evés, ivás, mulatozás jellemez. Ősi tavaszváró ünnep, ezáltal akarták az emberek a természetet is bőségre késztetni. A farsangi népszokások farsang farkára, az időszak utolsó három napjára összpontosulnak, ebben az időszakban gyakoriak a jelmezes felvonulások, a maszkos alakoskodások. Szereplőit Erdély-szerte vidékenként más-más néven ismerik: Sóvidéken maszkurák, fársángosok, Széken fársángosok, csúfok, csudák, Felsőrákoson batyukák, bacsókok, Kalotaszegen csúfok, fársángok, fársángosok, maszkurások, Magyarózdon buduhálák stb.
Az „alakoskodók”, a „maszkot viselő ember” kultúrája, jelensége a föld legtöbb népénél megtalálható, a maszk a dimenzióváltás eszköze lehet. A farsangi alakoskodókra jellemző a különböző események jelenetezése, látványos helyzetek teremtése. Az állatalakoskodók között a leggyakoribb volt a gólya, medve, kecske, ló, a medvés fársángnak nem mindenhol örülnek. A szalmaember mitikus figura: egyszerre félelemkeltő és komikus. Van, ahol részt vesznek az alakoskodásban a hamubotosok, akiknek az a szerepük, hogy a többi maszkurát védjék, elkergessék a túlságosan közel merészkedőket. Aki engedi, annak egy keresztet rajzolnak az arcára, aki nem engedi, azt alaposan megtöltik hamuval.
A farsangvégi szokások ugyanilyen fontos és jellegzetes csoportját képezik a felvonulások során előadott halottas jelenetek, téltemetés, de az álesküvők vagy állatlakodalmak is. A legvégén elégetik vagy vízbe dobják a farsangot, illetve telet jelképező bábot. A Kászonokban például húshagyókedden rendezik a bikaütést. A bikát játszó férfit beöltöztetik szalmafonatba, fejére káposztafőző cserépfazakat tesznek, a szarvak és a nyakba akasztott kolomp szintén elmaradhatatlan kelléke a bika jelmeztárának. A bikát a gazda kíséri, akinek balta van a kezében. Ezzel vágja fejbe, amikor a kupecek nem akarják megadni az árát. Amikor a cserépfazék eltörik, a férfi kibújik a szalmafonatból, és tűzbe dobják a bika bőrét jelképező szalmát. A tűz körül tánccal folytatódik a mulatság, majd a végén a hamut a vízbe, a patakba seprik. A dúsgazdagolás vagy ördögbetlehemezés többszereplős misztériumjáték, melyben a bibliai gazdag ember és Lázár példázatát szedik párbeszédbe a gyergyói és udvarhelyszéki farsangolók.
