Barabás Blanka
Barabás Blanka
Mindennapi betevőnket add meg nékünk ma.

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 3 perc 42 másodperc

Sicvlicvm agyagplakett került fel egy olyan székelyudvarhelyi házra, mely bár új és korszerű, mégis hagyományos értéket képvisel, a népi építészeti stíluselemek és formavilág jellemzi. Szerzőnk, Nagyálmos Ildikó háza az első a Sicvlicvm városi projektjében. 

Ebben a házban sokszor megfordultam, gyakori vendég vagyok, és bár tizenegy éve épült, nem tudom megunni. Új ház, mondhatjuk, mégis ismerős: a régi hagyományos falusi ház van újragondolva, mai igényekre szabva. Eklektikus, mert a tetőzete modern, a tornác a régi hagyományokra hajaz, van kemencéje, gerendás mennyezete, faragott kapuja, de van garázs az épület alatt, van emelet, tágas terasz. Sok tárgy modern benne, funkcionális, illetve sok tárgy emlékezteti a ház tulajdonosát az utazásokra, versek dicséretére, művészek tehetségére. Harmonikusan viszonyul egyik a másikhoz. 

Simó Márton, a projekt kezdeményezője, az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület vezetője ma úgy fogalmazott,

arról híres ez a bennvaló, hogy városi környezetben épült és hagyományos formakincset tartalmazó lakóház.

Nem bekebelezte a város, hanem kiemelkedik a Rózsa utcai házak sorából, ahol sok fiatal, értelmiségi család építkezett a kilencvenes évektől errefelé – nem jellemző rájuk az a formakultúra, amit e kitüntett ház esetében láthatunk. Örömmel vették, hogy Ildikó elfogadta a felkérésüket a projekthez csatlakozni lakóházával, mondta Simó Márton, ugyanakkor a Sicvlicvm plakett tulajdonosának meg is kell neveznie egy következő háztulajdonost, aki remélhetőleg fogékony a téma iránt, és hajlandó tartozni ehhez a közösséghez. 

Vendéglátónk elmondta, gondolkodott azon, ki lehetne a következő kitüntetett, és bár sok szép régi vagy új hagyományos építésű házat láttak már Simó Mártonnal munkájuk során, úgy véli, az Énlakán háztulajdonossá vált Heinczinger Mika, a Misztrál Együttes frontembere lehetne a következő, aki a projekthez csatlakozik bennvalójával. Az ötlet azért is jó, kapcsolódott be Simó Márton, mert érdemes lesz megnézni, hogy egy magyarországi, avagy a külföldiek milyen alázattal viszonyulnak a székelyföldi házakhoz.  

Korondról Gál Levente és Bükkflaváról László Árpád, illetve László Ildikó volt még jelen ma körünkben, akik a maguk során szintén hagyományos székely házzal rendelkeznek. Előbbi egy 1843-as építésű, gyergyóditrói házat épített újra Árcsón, utóbbiak pedig egy 1864-ből valót, ami alkotóházként funkcionál. Emellett van még egy tájház is, ami szintén illeszkedik ebbe a projektbe. 

A Sicvlicvm projekt azért jött létre, hogy ráirányítsa a figyelmet a helyi értékekre, az épített örökség hírvivőire, mondta Nagyálmos Ildikó, és bár

évekkel ezelőtt ő sem gondolta, hogy ilyen házat fog építtetni, időközben az ízlése változott, letisztult a stílusa, és ezzel együtt tiszteli azt, ami helyi, ami a mienk, vagy amit otthon előteremthet.

A plaketten látható ház, kapu, templom, Nap és Hold a Domvs Sicvlorvm szimbólumai, a brandet képviselik ezek az elemek a kompozícióban: próbálták alumíniumból, antikolva, bronzból és agyagból, színt adva neki és anélkül, ezekből láthattunk is mintákat. 

Hogy mely székely házak lesznek érdemesek a címre és melyek büszkélkedhetnek majd plakettel, egy úgynevezett bizottság dönti el, mely a kezdeményezés számára megnyert néprajzkutatókból, építészekből, írókból, művészettörténészekből áll. 

A Sicvlicvm-mozgalomhoz, projekthez kapcsolódó háztulajdonosok tulajdonképpen egy olyan „klub” tagjai lehetnek, mely ízlésformáló hatást gyakorolhat egy-egy településre.

Ház, amit nem kebelezett be a város