Nagybaconból indult, az út pedig marosvásárhelyi diákként, kolozsvári képzőművészetis egyetemistaként Székelyudvarhelyen át vezetett Székesfehérvárra, amikor is 1985-ben kivándorolt, innen New York következett, ahol közel tizenöt évet élt. Művésztanár, pedagógus és képzőművész – inkább így határozza meg magát, tisztelői viszont alkotóként, textil- és képzőművészként gondolnak rá elsősorban. 

Visszatért 2019-ben Székelyudvarhelyre, mely helyszín, a műteremként ható lakása, benne az antik és aranyozott tárgyak, a népies és absztrakt alkotások izgalmas összebékítése, a művész jelenlétének híre hamar szárnyra kelt, különböző médiumok mutatták be a hazatérő Zsigmond Arankát. 

Három kiállítása volt az elmúlt időszakban, előbb szülőfaluja közelében, Baróton, nemrég Kolozsváron a Szépművészeti Múzeumban, utóbb pedig Székelyudvarhelyen a Képtárban – a mostani tárlaton az 1970-1992 között készült munkái közül egy textilművészeti válogatás látható. 

Hogy elismerték, amerre járt, mi sem mutatja jobban, hogy a hetvenes években számos erdélyi kiállítása volt, egyéni és csoportos egyaránt, később magyarországi múzeumok, a Budai vár, Romkert, egyesült államokbeli, bécsi galériák vendége. 

Bár elsőre a textilművész ugrik be róla, tus- és ceruzarajzokban, illetve festményekben is kifejezte a számára sokat jelentő népi, székely tematikát, az  identitásában szerepet játszó rurális örökséget, amelyet erőteljes piros-fekete színek, kontrasztos ábrázolás, drámaiság jellemez.

Méretes, négy nyüstös munkái mozgalmasak, a statikusság ellentétjei, az öröm és bánat szimbólumai is, ugyanakkor az absztrakt álcájában mégis figuratívak, ami egyszerre izgalmas és üdítő élmény. Ez a tárlat ugyan egy szűk merítés az igen gazdag életműből, hűen jellemzi az újra nyitott, mondanivalójában és kifejezőeszközeiben magabiztos, határozott alkotót.

Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum (Kossuth utca) Képtárában május 21-ig tekinthető meg a kiállítás.

Zsigmond Aranka
1948-ban született Nagybaconban, 1967-ben érettségizett a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban Piskolti Gábor, Nagy Pál és Bordy András tanítványaként, 1967–1973 között pedig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet textil szakos hallgatója volt Szentimrei Judit, Bene József, Doina Hordovan irányításával. Székelyudvarhelyen a Művészeti Általános Iskolában kezd tanítani 1973-tól, emellett 1981-től a Pedagógiai Líceumban rajzmódszertant is oktat magyar és román osztályokban a fiatal tanítójelölteknek. 1985-ben kivándorol Székesfehérvárra, 2003 nyarán végül elhagyja Magyarországot, New York-ba költözik, ahol Napóleon-kori és antik szőnyegeket restaurál. Tanítványai kérésére még visszatért később Székesfehérvárra, 2019-től viszont Székelyudvarhelyen él.

Kiemelt képünkön (balról, középen): Miklós Zoltán múzeumigazgató, Lőrincz Ildikó művészettörténész, Zsigmond Aranka textilművész