Balázs Ferenc pedagógus, fotó- és filmszakkörvezető, cserkész nyolcvanötödik születésnapja alkalmából nyílt rendkívüli tárlat Székelyudvarhelyen, a Művelődési Ház koncerttermében. Teltház volt.

Visszafelé forgott az idő kereke tegnap, november 10-én Balázs Ferenc Retrospektív című fotókiállításának megnyitóján. A székelyudvarhelyi Művelődési Házban látható tárlat ötletgazdája és kivitelezője a Face to Face Egyesület, és olyan, akár egy filmekből ismert időutazás, melyet szemügyre véve, a fiatalok betekintést nyernek a régmúlt megörökített pillanataiba, az idősebbek pedig szembenéztek az őket korábban körülvevő világgal. 

A megnyitó ünnepi hangulatban telt, a tárlatot Bálint Zsigmond fotóművész, Balázs Ferenc kortársa, egykori iskolatársa és Szabó Károly dokumentarista méltatta, de az alkotó és fia, Balázs Attila is köszöntötte a vendégeket. 

Igazi kincsesbánya ez a kiállítás, hangzott el, mely a fotókon keresztül arra tesz kísérletet, hogy újabb szubjektív nézőpontból reflektáljon a dokumentarista fotóriport műfaji sajátosságaira, a város környezetére, valamint a székely habitus erényeire. 

A hely krónikása

A nyolcvanötödik életévét betöltő pedagógus-fotográfus életművéből, fél évszázad alkotásából láthatnak számos életízű felvételt a vendégek. Olyan alkotásokat, amelyek leginkább azt hirdetik, hogy milyen volt Udvarhelyen élni a ‘60-as, ‘70-es, valamint a ‘80-as években. A megnyitón Szűcs-Olcsváry Gellért színművész Tomcsa Sándor Humoreszkek című prózájából olvasott fel részletet. A szöveg a régi udvarhelyi életet eleveníti fel, így segített még jobban ráhangolódni a kiállítás idézte világra. A korondi születésű Balázs Ferencet nem kell bemutatni az udvarhelyi közönségnek, az alkotót minden helyi polgár ismeri, tiszteli és szereti. Erről árulkodott az óriási tömeg is. Voltak, akik nosztalgiáztak a fotók előtt, míg mások első alkalommal találkoztak Feri bácsi alkotásaival, de ők is kíváncsian járták körbe a termet. Simon Mária Tímea, a Művelődési Ház igazgatója köszöntötte a vendégeket, aki házigazdaként végigkísérte a kiállítás berendezésének mozzanatait, s mint mondta, már az első fotók felfüggesztése után valamiféle sajátos, „retró” hangulat lengte be a termet. Többen Székelyudvarhely lelkiismeretes „krónikásaként” ismerik a fotóst, sőt, a megnyitón részt vevők között akadtak olyanok is, akik személyesen vettek részt egy-egy kiállított fotó elkészítésénél. Az sem mellékes, hogy Balázs Ferenc az 1989-es események közismert alakja,

a rendszerváltás előtti és utáni időszak dokumentaristája, sőt, a városi cserkész tevékenységek szervezője volt.

Feri bácsi képei a város boldog arcát mutatják, mindezt egy nehéz történelmi és társadalmi kontextusban. A fotográfus hitelességgel ábrázolt helyzetképei az akkori társadalmon belüli, elsősorban a saját környezetét rögzítő életérzést sugározzák.

Emlékeket, hangulatokat, rég feledett tevékenységeket elevenítenek fel, időgépként a város hű tükrét mutatják, hiszen az alkotó rendkívüli hozzáértéssel, érzékenységgel dokumentálta a település akkori légkörét, a polgárok életének mozzanatait. 

Fotólencsén innen és túl

A tárlatot méltató Bálint Zsigmond fotóművész, Balázs Ferenc kortársa és az ünnepelt barátsága mély gyökerekkel rendelkezik, hiszen gyermekkoruk óta ismerik egymást, osztálytársak voltak Marosvásárhelyen. Mint mondta, Balázs Ferenc igen korán belekóstolt a fotózás rejtelmeibe,

diákként már előszeretettel kísérletezett az akkor ismert technikákkal.

A kezdetben készített fotók élménye egész életükön át elkísérte az osztálytársakat. Hozzátette, hogy barátja az első saját gépét érettségi vizsga után vásárolta meg, amikor Korondra visszatérve kezdett el dolgozni. Később, a technika fejlődésével újabb gépeket vásárolt, elkezdett filmezni, és szakkört is vezetett. Pedagógusként számos előadást tartott a digitális fényképezésről az udvarhelyi Tanulók Házában.

Fényképezőgépét mindenhová magával cipelte, mindent dokumentált,

tette hozzá a fotós fia, aki megjegyezte, a mai napig nem tudja eldönteni, hogy az édesapja számára a fényképészet valamiféle rajongás, hivatástudat vagy egy hobbi végletekig elmélyített formája. Annyi bizonyos, hogy Balázs Ferenc sosem tartotta magát fotóművésznek. A fotózást csupán eszközként használta arra, hogy szubjektív módon ragadjon ki egy-egy szeletet a korabeli udvarhelyi létből. Szabadon alkotott, nem dolgozott megrendelésre, ezért nem művészkedett, hanem egyszerűen és nagyszerűen mutatta be kortársai hétköznapjait – hangzott el.

Még három hétig, december 3-ig tekinthető meg a Balázs Ferenc életművéből összeállított kiállítás a Művelődési Ház koncerttermében. Ez a válogatás csak töredéke annak a körülbelül 32 ezer filmkockának, amelyet a fotográfus magáénak tudhat. A teljes életmű a Face to Face Egyesület digitalizált archívumában érhető el. 

Fotó: Fülöp Attila