Szerény, maximalista és tökéletességre törekszik – Erdély Bálint Elődöt talán már Erdélyben sem kell bemutatni szegrül-végrül, mert a női aktokon, divatfotókon és termékfotókon túl a szociófotóit is dicséri a szakma, szereti a közönség. Hogy ezt magáénak vallhassa, tapasztalat kellett, tanulás, kitartás. Tegnap nyílt kiállítása a Művelődési Házban az elmúlt évek alkotásaiból, melyek többségét a nagyközönség még sosem látta.   

Vonalak és formák címet adta Erdély Bálint Előd a fotókiállításának, ami egy olyan merítés a jóból, szám szerint 2012–2018 közötti időszakból, melyet látni eddig csak néhány ember kiváltsága volt. Lelkes támogatóknak, illetve a Face to Face Egyesületnek köszönhetően, melynek Előd is tagja, immár a felvételek diszkrét bája népes közönség tapasztalata is. 

Simon Mária Tímea, a Művelődési Ház igazgatója mondta a megnyitón, a kiállítás anyagáról, hogy tökéletes fotók, tökéletes alanyokkal, melyek lenyűgözik a nézőt. Ugyanakkor a nem tökéletesben is ott a szépség, és a házigazda ennek ábrázolására (is) buzdította a fotóst.

Ahogy a milói vénusz mellett a willendorfi teljesen más női formákról fogalmaz meg ódát, úgy tud tökéletes lenni bármelyik ábrázolás a szimbolikája, a mondanivalója, és a művész kreativitása által. Meg minden okoskodás nélkül: önmagában is.  

„Amikor az emberi test, és hangsúlyozottan a női test ábrázolása kerül szóba, akkor a befogadó, a szemlélő általában visszafogott, szemérmes,

társadalmi szabályoktól tart, és indulatai kifejezésében nagyon meggondolt lesz. Hatványozottan igaz ez, ha a művek szemlélése más emberek jelenlétében történik…” – fogalmazott Balázs Attila fotós. Igen fontos mondat ez. Nem aktfotók felsorakoztatását láthatjuk a koncertteremben, sokkal inkább a női test művészi kifejezőerejére épül a válogatás, a koncepció pedig a játékosságot, a fények és árnyékok szülte geometriai formák változatosságát és egyediségét mutatja meg. Gyakran kendőzve, lepel alatt sejlik fel az emberi test, hol átlényegítve, mint egy értő kézzel és finom vésővel alkotott mészkőszobor, hol eleven mozgásban – hol suttogás, hol kijelentés az egész alkotás. Azonban a prüdéria, a képmutatás, az álszentség nagyon gyakran belengi azokat a kiállításokat, ahol a test kerül közszemlére.

Jelen a tartalom nem olcsó, nem profán, nem obszcén, esztétikai élményt nyújthat bárkinek. Ha mégis feszélyezve érezné magát bárki a meztelenség láttán, az nem a művész hibája. A helyes értékítéletben talán ez segít: nemzetközi, illetve hazai porondon is megérezték Erdély Bálint Előd felvételeiben a rendkívülit, ezt számos díj példázza.

Ahogy Kovács Árpád művészettörténész mondta, alkotásokról beszélünk, nem fényképekről. Koncepció van mögöttük, de még a kiállítás elrendezésében is átgondolt tervezés van, azaz hármas tagolás: a teremben jobb oldalt a magasból, balra a mélységben készültek, köztük pedig a stúdiófotók találhatók. 

A kiállítás a tökéletesség dicsérete, s noha azt valljuk, nincs olyan, hogy mindenben tökéletes emberi test, mégis van. Ugyan számmal leírható a szimmetria, de a harmonikusat nemcsak látjuk, érezni is tudjuk. Hogy mi tetszik a mi kultúrközegünkben, hogy mi az, ami elkápráztat, mi az, amit elfogadunk és mit utasítunk el, avagy mivé válhat egy szabályos vonal, egy gömbölyű forma és ez hányféleképpen értelmezhető, az alktotón, de a szemlélőn is múlik. 

A mintegy harminc nagyméretű alkotás január folyamán is látható még. 

Fotó: Fülöp Attila