Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Akcióban: Kérd, hogy ellenőrizzen a fogyasztóvédelem!

Újdonsággal rukkol elő a fogyasztóvédelem: immár a vállalkozók is kérhetik, hogy ellenőrizzék gazdasági egységüket, és így egyfajta kiképzésen esnek át, hisz első ízben nem...
Becsült olvasási idő: 4 perc 45 másodperc

Erdélyi turnéjának ötödik állomásán, Székelyudvarhelyen is bemutatták Sikli László egykori váradi plébános önéletrajzi ihletésű regényét, amelyben a papi szolgálattól eltiltott szerző többek közt a cölibátus értelmetlenségére hívja fel a figyelmet.

A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasótermében Barabás Enikő vállalta a Magyarországon élő szerző izgalmas, kényes témájú, tabukat feszegető könyvének bemutatását. Kísértés vagy belső parancs? Egy katolikus pap vívódásai a szerelem és cölibátus kereszttüzében című könyv két képzeletbeli katolikus pap életét mutatja be, szembeállítva egy gyermektelen és egy családos pap életétet. 

Sikli László már nem papként keresi a kenyerét.

Sikli László szerint első hallásra a cölibátus valami rosszat jelent, mert sokan lejáratták, pedig a cölibátus önmagában nagyon nagy érték, e nélkül nem lennének Szent Ferencek. „Különbséget kell tenni a között, amit az Úristen kegyelemként ad, amikor valaki érzelmileg teljesen elkötelezi magát valami mellett oly módon felfokozva, hogy nem is fér bele az életébe más semmi, senki és az erőltetett, kötelező cölibátus között, ami nagyjából ezer éve intézményesített módon szakadt ránk. Azóta vonszolja magával ezt a ficamot az egyház, és nem szűnik meg, mert nem tudjuk, nem merjük letenni. 

Egyik szemszögből a cölibátus páratlanul nagy érték, a másik oldalon pedig egy örökösen kompromittált kényszerzubbony, amit csak akkor tudunk letenni, ha eltökéltek vagyunk, hogy megtaláljuk a magunk életében a megoldást”

– véli a könyv szerzője. A huszonegy évig papi szolgálatot teljesítő Sikli László ismeri a katolikus egyházat kívülről-belülről, és meggyőződése, hogy ma is a szószéken állna, ha nem szállították volna le onnan. „Nem akarok senkit bántani, és azt sem akarom, hogy egyet értsenek velem paptársaim, de 

túlzás nélkül mondom, hogy kollégáim 99 százaléka szenved és vívódik, de ezt soha nem fogja felvállalni, bevallani, talán még magának sem.

Én sem mertem. A könyvben viszont leírtam sok bűnt, jellemtelen gerinctelenséget, általam megélt dolgokat.” 

Állítja, a belső vívódások úgy elviszik az embert rossz irányba, hogy nem tudja, hányadán áll saját magával. Keresi az utat, a megoldást, és a végén jön rá, hogy nem jó helyen kereste. Neki is át kellett élnie egy olyan korszakot, ahol kemény vívódások közepette megértette a lényeget. „Akkor leszakadt a fátyol a szememről és elkezdtem látni. Teljes egészében megnyugodtam, mint akiről levettek egy irdatlan nagy terhet. 

Én nem tettem le a reverendát ma sem, mert azt, amit rám bíztak, amit elvártak tőlem, fentről kaptam.

Emberek segítségével, közvetítésével végeztem a tanulmányaimat, része voltam egy intézménynek, és amikor megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy tovább mondjam azt, amit addig is mondtam és állítólag nem is rosszul, tudomásul vettem, hogy a hivatásom helyett vállalkozóvá kell lennem, hogy a két gyerekemet eltartsam” – mondja.

A könyvben leírtak talán a laikusokat is közelebb viszik a téma megértéhez, a szerző szerint a süveges, pásztorbotos főpapok is ugyanezt a vívódást élik át, mégsem tesznek semmit ellene. 

„Legnagyobb tiszteletem a kivételnek, akinek sikerül, de a többség, aki az esküvel fogadott szentelés előtti percekben (az eskü nem lehet szent, amikor megzsarolnak) felvállalja a nőtlenséget, egyszer csak nem tud mit kezdeni a helyzettel. 

Mindenki keres valami köztes megoldást, éli az életét, szerencsés, aki egészségesen megússza. A közösség tisztában van a pap viselt dolgaival és valamelyest meg is érti a helyzetet,

de ilyenkor csorbul a pap tekintélye, hisz bort iszik és vizet prédikál” – véli Sikli László. 

Hogy mi lenne a megoldás?

Sikli szerint kell a Vatikán, a hierarchia, az egyháznak szüksége van egyfajta szervezettségre, de nagy probléma a kereszténység intézményesítése. „Úgy tanították, hogy az egyház a milánói rendelettel nyerte el a szabadságát, pedig szerintem éppen azzal veszítette el. Belesodródott abba a feudális, kiszolgáltatott állapotba, ahol soha többé nem tudta függetleníteni magát a történelem során a hatalomtól. Minden kicsi dolog, amit hozzáteszünk, képes nagy dolgokat generálni. Ha kimondunk vagy leírunk egy szót, újabb gondolat születik. A kérdés az, hogy vannak-e munkatársak, akik el tudnák fogadtatni a változtatást.”

Az egykori pap azt tanácsolja a katolikus teológiára felvételiző fiataloknak: hallgassanak a szívükre. A könyv kapható már a Bagolyvár könyvesboltban.

Kényes téma: a cölibátus kevesek erénye