Mit jelent 2022-ben a kultúra? Milyen élményekkel hívja fel magára egy kulturális intézmény a fiatal generáció figyelmét? Mikor fordíthatók a művészetek javára a technológiai vívmányok? – ezekre a kérdésekre keresték a választ az udvarhelyi kulturális intézmények vezetői csütörtök este.

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum szervezésében tegnap este tartották a nyolcadik kerekasztal-beszélgetést a Siculus Ifjúsági Ház konferenciatermében, amit ezúttal Orbán Ferencz Sarolta rádiós szerkesztő moderált. Az eseményre a helyi öt kulturális intézmény vezetőjét hívták, Simon Mária-Tímeát a Művelődési Ház, Miklós Zoltánt a Haáz Rezső Múzeum, Nagy Pált a Tomcsa Sándor Színház, Szőcs Endrét a Városi Könyvtár, illetve Orendi Istvánt az Udvarhely Néptáncműhely képviseletében. 

Hagyomány és aktuális divat

Az a korosztály marad ki már évek óta a város kulturális eseményeiből, amelyik a tinédzserkorban van, mondta Simon Mária-Tímea, aki mindössze nyolc hónapja áll a Művelődési Ház élén. Lelkesen számolt be arról, hogy az intézmény rendelkezik Instagram-fiókkal, s hamarosan létrehoznak egy saját TikTok-felhasználót is. 

Arra a kérdésre, hogy miként vonják be a fiatalokat a kulturális vérkeringésbe, a múzeumigazgató azt válaszolta, hogy miután az intézmény elköltözött a Haberstumpf-villába, sokkal több a lehetőség a színes múzeumi programok, kiállítások szervezésére. Példaként említette a Lego-kiállítást és a Múzeumok Éjszakáját – mindkét esemény fiatalok tucatjait vonzotta be. 

– Szüntelenül próbálkozunk az újdonságokkal, de nem lehet elmenni amellett sem, hogy nekünk mint intézményvezetőknek, szakmát is kell csinálni.

Mi vagyunk a garancia arra, hogy a tömegek által szívesen fogyasztott populáris kultúrát lehet irányítani, sőt kell is

– osztotta meg álláspontját a múzeumigazgató. 

Amellett, hogy mindannyian fontosnak tartják, hogy egyfajta elhivatottságot képviseljenek a szakmájuk iránt, előfordul, hogy alkalomadtán nem érzik magukat elég fiatalosnak és trendinek. Szőcs Endre szerint a könyvtárnak van egy hétköznapi, lelassult tempója. A kisiskolásokat gyakran elviszik a tanítók az intézménybe, de a serdülők számára már unalmas a könyvespolcok között nézelődni. 

– Unszolás helyett olyan szolgáltatásokat kell kínálni, amik miatt a kamaszok is vissza fognak vágyni a könyvtárba. Könyvtárunk a digitális kölcsönzés miatt rendkívüli népszerűségnek örvend. Lehetőségünk van nyitni a fiatalok felé, de

nem az a kérdés, hogy hogyan lehet őket becsalogatni, hanem az, hogyan lehet őket benntartani

– mondta az igazgató.

Mindenki kultúrája

Míg Miklós Zoltán szerint az intézményük rugalmasan, ugyanakkor előremutatóan és nevelő jelleggel közelít a trendek felé, addig Orendi István szavaiból az derült ki, hogy a kultúrát a mai napig a fogyasztási szokások alakítják. 

– A történelem során mindig nagy kérdés volt, hogy mi a kultúra.

2022-ben mi magunk vagyunk a kultúra.

Olyan értéket keresünk, amelyeket egy közösség egyöntetűen elfogad, majd azt közvetíteni igyekszünk a világ felé – fogalmazott a Művelődési Ház vezetője. 

Nagy Pál szerint változó, hogy ki mit ért kultúra alatt, de az intézményvezetőknek minden helyzetben a magaskultúrát kell népszerűsíteni, illetve jól művelni. 

Facebook helyett színház

Elhangzott, hogy a fiatal generáció a színház helyett inkább az online térben szívja magába a vizuális élményeket. A színház vezetője, amellett, hogy hangsúlyozta, az idei évadot A színház mint közösségi tér mottóval indították, belátta, hogy túl sok inger éri a fiatalokat, s a virtuális világ kihívásaira a színház is keresi a választ. Mint mondta, semmilyen virtuális valóság nem fogja pótolni az emberek közötti kapcsolatokat. A színház képi, illetve mozgásvilágban olyat szeretne mutatni, ami elvonja a figyelmet a technológiáról. – A zöld macska című kocsmaszínházi előadásunk azért is született, hogy a színház más közönséghez is eljusson. Nem mindenki jön be a kőszínházba, ezért mi megyünk ki olyan hétköznapi terepre, mint a kocsma vagy üzletek kirakata – mondta Nagy Pál, hozzátéve, a kultúrának nevelő célzata is van. A színháznevelési program részeként hozták létre a Vérszirom és a #kivagyok című osztálytermi produkciót. Az említett előadások

belenevelik a gyerekeket a kultúra felnőttkori fogyasztásába és élvezetébe. Egy művészkávézó ugyancsak hozzájárulna a kultúra népszerűsítéséhez.

Ez az álom immár tizenöt éves, Udvarhelyen kívül minden más városban létrehoztak már ilyet a színház mellett. 

A múzeumigazgató a nevelés kulcsát a pedagógusok nevelésében is látja. Nekik kellene rávezetni a fiatalokat arra, hogy értékeljék a kulturális intézmények kínálatát.

A telefonkijelzőn túl

A könyvtár sokkal inkább a maga javára tudja fordítani a technika vívmányait. Az intézmény vezetője itt említette A nagy könyvkereső nevű játékot, ami a modern szoftvereket és okoseszközöket boronálta össze a nyomtatott szöveggel, a könyvekkel. 

Orendi úgy látja, ha a nevelés a kérdés, akkor az intézmény legfőbb célja, hogy olyan felnőtteket neveljen, akik becsülik és továbbadják a kultúra értékeit. 

– A néptáncra és a népzenére mindig vevők a fiatalok. A műfajnak bizonyos értelemben könnyű dolga van, hisz távolabb áll tőle a digitális világ. Egy nőt nem lehet felkérni az interneten táncolni – fejtette ki. Mint mondta, a tánc tömegeket megszólító műfaj, emberek közötti kapcsolatra épül. Néhány udvarhelyi iskola kezdeményezésére a néptánc és népzene oktatása „divattá” vált a városban, sőt, gyakoriak a felnőtteknek és kamaszoknak szervezett táncházak. 

A kulturális intézmények vezetői a város kulturális stratégiáját követik – egy családbarát város létrejöttén munkálkodnak. Úgy vélik, a kamaszok számára olyan kulturális eseményeket kínálnak, amelyek miatt jó nekik a városban élni, megéri családot alapítani, s itt felnevelni a következő generációt. A kerekasztal-beszélgetést nem kőbe vésett válaszokkal, hanem újabb kérdéssel zárták: Vajon mit akarnak a fiatalok?