Becsült olvasási idő: 6 perc 8 másodperc
Barabás Blanka
Mindennapi betevőnket add meg nékünk ma.

Csata Ágnes – akinek helye van az operaházban

Csata Ágnes a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tizenkettedikes tanulója, kiváló énekes, aki az elmúlt években számos nemzeti versenyen részesült már elismerésben. Legutóbb az...
Becsült olvasási idő: 2 perc 30 másodperc

Két gyógyszerész és egy mérnök – hármójukkal ünnepelte a magyar széppróza napját az Erdélyi Magyar Írók Ligája Székelyudvarhelyen. Elsőre ilyen furcsa ez csupán, a civil köpeny mögött valódi irodalmárokat, kötetes szerzőket köszönthettek a Művelődési Ház koncerttermében az érdeklődők.

Regényíró, illetve a Székelyföld folyóirat főszerkesztője, Zsidó Ferenc faggatta a három meghívottat, a kézdivásárhelyi Borcsa Imolát (a Magnebéhat című novelláskötet szerzője, a Székelyföld folyóirat Szabó Gyula-emlékdíjasa), a csíkszeredai-sepsikőröspataki Tamás Kincsőt (a Csinált-patak állatkertje, Fehér kavicsok, Módos asszony üres kézzel és egy negyedik, még ki nem adott könyv írója), valamint a székelykeresztúri Balázs K. Attilát (a Vizuáliák, A zöld fotel lakója, Homokóriás kötetek szerzője): két gyógyszerésznőt, és a magyar–angol szakot is végzett mérnököt. Hogy ki használja fel szakmai tudását, tapasztalatát az írásaiban, kiderült erről, hogy

konkrétan a gyógyszerkészítményekről és a villanypásztorokról nem nagyon esik szó a művekben, de maga a terület vagy az életszakasz, a szerepek, amiben a három szerző épp van, az azért közvetetten ad inspirációt

még akkor is, ha csak egy impulzus, egy mozdulat, egy kép erejéig, amire aztán ráépül a történet. Tamás Kincső három kötete abszolút személyes történet, saját életét írta, míg Balázs K. Attila a fikció felé hajlik, ami akár meg is történhetne, vagy esetleg megtörténik egyszer csak. Borcsa Imola, novelláskötetének címével ellentétben, nem az étrendkiegészítő pozitív hatásairól ír, bár a gyógyszertár (is) színtere a történéseknek, az eseménytelen kisvárosnak mégis van valamiféle dinamikája, ami a patikust is elgondolkodtatja. 

Friss novellákat is hallhattunk, ami azért is volt izgalmas, mert a nagyérdemű óhatatlan párhuzamot vonhatott aközött, hogy milyen szépprózai műveket tartanak kiemelkedőnek a meghívottak (például Imolának Flaubert Bovaryné, Attilának pedig Bartis Attila A vége című regénye), és ezzel szemben – vagy tán pont ez is magyarázza – milyen a szerző lelki alkata, írói stílusa, hogyan kezeli a témát. 

Irodalmi felüdülésnek tökéletes volt, legyen belőle több!

Szervezte az Az EMIL, együttműködve az Arany János Alapítvánnyal és a Magyar Írószövetséggel.              

Kis magyar szépprózai felüdülés