Bár a repülőmodellezés izgalmasnak tűnő tevékenység, kevesen kerülünk abba a helyzetbe, hogy két lábbal a földön állva, a gyakorlatban is közelebbi ismeretséget kössünk a repüléssel. Kiss Tamara négyéves korában fedezte fel a reptetés iránti szenvedélyét, jelenleg az Egyesülés Sportklub Székelykeresztúr aktív tagja, huszonegy éves, és tele van célokkal. Különleges technikáinak köszönhetően összesen hetven kupát tudhat magáénak: köztük számtalan országos bajnoki címet, Románia-kupát és világkupát. Tamara arról mesélt nekünk, hogy milyen kihívásai vannak egy közismertnek kevéssé nevezhető sportágnak, mitől jó egy repülőmodell, és miként zajlanak a különleges versenyszámok. 

– Hol sajátítottad el a repülőmodellezés technikáit?

– Már gyermekkoromban elkezdődött a tanulás. Négyéves lehettem, amikor apukámmal elmentem az első versenyre, egyelőre kirándulás céljából. Egy alkalommal a rossz időjárás miatt nem ment jól a megmérettetés – az izgalom miatt akkor fordultam apukámhoz, hogy én is ki szeretném próbálni a reptetést. Megkaptam a legjobb repülőt, s azonnal beleszerettem. Csatlakoztam a keresztúri Gyerekek Klubjához, ahol először papírrepülőket hajtogattam, majd kisebb repülőket építettem. Udvarhelyen is működik ilyen klub.  

– Mi történt a klub többi tagjával? Lemorzsolódtak vagy konkurenciává váltak?

– A repülő reptetése nem egy népszerű sportág – de nem csak Udvarhely vagy Keresztúr szintjén, hanem Romániában sem. Egy országos versenyen legfennebb húsz ember vesz részt ebben a kategóriában. A klub tagjai közül pedig egyedül jutottam el nemzetközi terepre.

Felfigyeltek rám, felkaroltak, és támogattak abban, hogy idővel nagyobb repülőmodelleket is megvásároljak. Ez egy költséges hobbi, a ráfordított pénzből nem térül vissza semmi. 

– Érezted valaha, hogy az anyagiak az álmaid megvalósításának útjába állnak?

– Nem, kidolgozott terveink vannak, ami azt jelenti, hogy rendszeresen pályázatokat írunk. Sajnos kevés támogatója akad a sportágnak. Nem egy bevált tévés sport, sokan nem is hallottak róla, nem látnak bele abba, hogy mi zajlik a versenyeken. Nem kereshetek olyan szponzorokat, akik nem is tudják, hogy miről szól a repülőmodellezés.

Egyetlen kupa sem pottyan az ölembe – a hobbi mögött kemény munka van.

Időjárástól függetlenül, teljes napokat töltök a szabadban, rendszeresen edzek, folyamatosan fejlesztem a koncentrációs készségeimet. 

– Milyen kategóriák vannak a repülőmodellezésben? Te melyiket képviseled?

– Rengeteg kategória van, én a szabad repülő kategóriában versenyzem. Ezen belül is vannak a gumimotoros és a benzinmotoros modellek. F1 kategóriában jeleskedem: adott egy ötvenméteres zsinór, és akár egy sárkányrepülőt, ennek segítségével húzom fel a kis gépet a levegőbe. A lényeg, hogy miközben a modell köröz a fejem fölött, megtaláljam a meleg levegőáramlatot. Amikor rábukkantam a meleg áramlatra, egy bizonyos technikával lerántom a gépet, aztán kilövöm, akár száz vagy százhúsz méter magasra is. Akkor repüli meg a maximumot, ha valóban eltaláltam az áramlatot.

A versenyek általában hét startból állnak, s minden négy-három perces startban ki kell repülni a megadott időt. Azok a versenyzők jutnak a döntőbe, akik teljesítették a maximum kirepülési időt. Egyébként a döntőt mindig este tartják meg, mert olyankor nincsenek meleg áramlatok, és sokkal nehezebb reptetni a modelleket. 

– A magasság vagy a repülési idő dönti el a versenyt?

– A magasság kevésbé számít. Bár előny, ha magasabbról indul a repülő, mert több esélyem van kirepülni az előírt időt akkor is, ha rosszkor engedem el a zsinórt. 

– Mikor építetted az első modellt, és kezdtél közönség előtt mutatványokat végrehajtani?

– Igazság szerint a legtöbb modellemet apukám építette. Négy és fél évesen országos bajnok lettem, aztán tízévesen nemzetközi versenyeken is megjelentem. Azóta a repülőket nem építem, hanem megvásárolom. Egy világbajnokságon mindig

négy vagy öt repülőt tartogat a versenyző ládája. A legjobbak az orosz, esetleg ukrán építőktől származnak.

Amikor első helyezést érek el az orosz modellekkel, akkor az építő rangosabb helyezést ér el, a repülő ára is fennebb kúszik.

– Mennyi gyakorlást igényel a versenyekre való felkészülés?

– Minél többet gyakorolsz, annál jobban ráérzel a levegőáramlatra. Heti egyszer ajánlott terepre menni, egy akadálymentesített, hatalmas sík területre. Keresztúron nincs gyakorlásra alkalmas helyszín, ezért gyakran érkezem a versenyekre korábban, pár nappal a kezdés előtt, hogy tudjak gyakorolni.

– Tudom, hogy labdarúgó-játékvezetőként is tevékenykedsz. Ez is egy hobbi?

– Mindkét sportág a szenvedélyem, de a játékvezetés egy szakma, ami a jövőben a megélhetésemet is biztosítja. 

– Melyik díjra vagy a legbüszkébb?

– Hármat emelnék ki. Az első, amikor tízévesen először részt vettem a világkupán – harmadik helyezést értem el. A második a 2014-es eredményem, amikor világbajnoki harmadik helyen végeztünk a romániai csapattal. Mi voltunk az első román ifjúsági csapat, amely kisdobogóra állhatott. A harmadik pedig a Román Kupa, ami egy országos vándorkupa: mindig ahhoz kerül, aki a versenyeken összesítettben a legtöbb pontot szerezte. A nevemet egymás után hatszor írták bele, és a kupa jelenleg is nálam van. 

– Milyen érzés egy kisvárost képviselni az országos vagy nemzetközi versenyeken?

– Az elmúlt évek alatt hatszor voltam román válogatott, háromszor képviseltem Romániát a világbajnokságon, és háromszor az Európa-bajnokságon.

Tudom, hogy honnan indultam el, és a dobogóra állva is büszke vagyok arra, hogy keresztúri vagyok. 

– Mennyire motivál a dobogó felső foka?

– Kezdetben csak élvezni szerettem volna a reptetést – majd eljött az a pont, miután a díjak jobban számítottak, és minden versenyre nyerni mentem. 

– Milyen országokban jártál a reptetésnek köszönhetően?

– Tizenegy országban versenyeztem, köztük Izraelben, a Krím-félszigeten, Horvátországban, Macedóniában, Szerbiában, Szlovákiában…

– Áruld el, hogy hova szeretnél még eljutni.

– Idén Franciaországban tartották volna a világbajnokságot, sajnos törölték a koronavírus miatt. Továbbra is nagyon szeretnék eljutni Franciaországba vagy akár Amerikába, Svédországba.

– Hogyan tovább?

– Világbajnok szeretnék lenni. Van már világbajnoki harmadik helyezésem, van világkupát összesítő második helyezésem, csak az aranyérem hiányzik. Idén Európa-bajnokság lesz, jövőben pedig világbajnokság. Izgatott vagyok, mert eddig a férfiak között versenyeztem, de 2020 óta van külön női kategória: azaz lehet három román férfi versenyző, plusz egy külön díjazott nő. Az aranyérem a maximum, amit ki akarok hozni a reptetésből. Persze, ha elértem, meglehet, hogy több és több kell, újabb célok, újabb versenyek…