Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 5 perc 50 másodperc

A könyv éve Székelyudvarhelyen: jó nevű szerzők, írók, költők, szerkesztők jöttek hozzánk augusztus végén, aki meg kimaradt belőle, olvasó és alkotó, bánhatja – szerintünk. Két írótól kérdeztük ugyanazt, például: mitől lesz az, hogy szétkapkodunk bizonyos könyveket, illetve kell-e az irodalomnak a marketing. Tompa Andrea és Háy János válaszolt.

Négy napos volt Székelyudvarhelyen a könyves esemény, több tucat kiadónak és szerzőnek örvendhetett a helyi kultúrafogyasztó, ráadásul az egészet megtolták esti koncertekkel, gyerekfoglalkozásokkal, lehetett kávét, bort inni, beszélgetni, s nekünk úgy tűnt, ez sokaknak jól esett.

Háy János mint főszereplő, Katona Zoltán faggatta őt

Szervezők számára is – Városi könyvtár, polgármesteri hivatal, múzeum, néptáncműhely, színház – valószínűleg kérdés, ha jövőre is lesz ilyen, hogy miként lehet több érdeklődőt, nem csak a nagy nevekre, bevonzani, hogyan kellene a programot alakítani, hogy hétköznap és délelőtt mondjuk, egy Vida-Wirth-Kemény beszélgetésen ne fájóan üres széksorokat lássunk. Addig is, nézzük, mit mondtak íróink.

Tompa Andrea

Tompa Andrea: Megjósolhatatlan, hogy mi érdekli az olvasókat

– Lehet-e tudni előre, hogy mennyire lesz sikeres egy mű?

– Talán vannak kiadók, ügynökök, menedzserek, akik ezeket a kérdéseket mérlegelik, de engem ez egyáltalán nem foglalkoztat, azért sem, mert teljesen megjósolhatatlan, hogy mi az, ami jó lesz, mi érdekli az olvasókat és mi az, ami nem. Ez teljesen a véletlenek, a szerencse és a szerencsétlenségek csillagállása. Számomra a siker az, hogy nap mint nap tudok írni és végül be tudok fejezni egy munkát.

– Egy könyv sikeréhez mennyit tesz hozzá a marketing, a PR?

– Fontos, hogy a könyv olyan kiadónál jelenjen meg, amelyik terjeszti, hozzáférhetővé teszi, eljuttatja az olvasóhoz. Az a könyv, amely mögött nincs kiadó, nehezebben fog az olvasó elé kerülni. Nagy szükség van arra, hogy legyen a kiadónak képessége arra, hogy megjelentesse, megmutassa a könyvet, és eljuttassa az olvasóhoz. Egy kiadó nem kezdi magas példányszámmal, hisz nem akar sok könyvet raktáron tartani. Ha van rá érdeklődés, újranyomtatja. Ma valóban nagyon sok minden múlik a kiadón.

– Mennyire tud objektív maradni a szerző műve befejezése után? Megjelenés előtt elküldi-e olyan szakmabeli barátoknak, akiknek ad a véleményére?

– Semennyire, és esetemben nem is kitűzött feladat az, hogy úgymond objektív legyek a szövegemmel. Egy műnek az erényeit és leginkább a hibáit a szerző látja, megpróbálja jobbá tenni, javítani. A szerkesztő és egy-két segítője, aki elolvassa a kéziratot, is adhat hasznos tanácsokat, de 

sokszor a műveknek a legszigorúbb és elkeseredettebb kritikusa maga az alkotó. Ő a legboldogtalanabb a műve láttán. Amúgy sem hiszek a művek esetében semmiféle tárgyilagosságban,

nincs olyan közmegegyezés, hogy mi a nagyszerű, és mi a csapnivaló. Ugyanakkor a művek megítélése már megtörténik belül, sokszor nem is nagyon lehet kikapcsolni, hogy az ember ítélkezzen saját műve fölött, megteszi, ami tőle telik és útjára engedi. Utána nincs dolga vele. Természetesen vannak olyan írók, akik még a megjelenés után is sokat javítanak saját műveikben, olykor átírják, és az újabb kiadásban ebben a formában jelenik meg. Én csak az abszolút tárgyi hibákat javítom ki, különben egy mű a végtelenségig javítható volna.

Háy János dedikál

Háy János: Külső szem a rossz művet megváltoztatni nem tudja

– Megjósolható-e egy könyvről, hogy sikere lesz vagy sem?

– Én nem tudom megjósolni. Amely könyvekről azt gondoltam, hogy sikeresek lesznek, azok mind sikertelenek voltak, úgyhogy mindig volt valami nagy álmom, hogy ha ez megjelenik, akkor dőlni fog a rengeteg jogdíj, s az a könyv pont nem működött. Arról viszont, amiről azt gondoltam, hogy a kutyát sem fogja érdekelni, arról kiderült, hogy nagyon sokakat érdekel. Tehát én ügyetlen vagyok ebben, nem is foglalkozom ezzel, nem vagyok marketingszakember, úgyhogy csak azt írom, amiről írni tudok. 

– Ehhez kapcsolódik, hogy mit gondol, a jó könyv eladja maga magát, vagy mégis kell hozzá az a bizonyos marketing?

– Most nagyon ráállt mindenki arra, hogy a marketingtől függ az, hogy egy könyv hogy megy. Én nagyon konzervatív vagyok és azt gondolom, hogy a könyvet nem lehet úgy marketingelni, mint egy ruhadarabot vagy élelmiszert, mert 

a könyvnek az olvasó a marketingje. Az olvasó elolvassa, és azt mondja a barátjának, barátnőjének, szüleinek, hogy ezt, skacok, el kell olvasni, mert rohadt jó. S én ebben hiszek a mai napig is, 

az én könyveim így fogynak. Nekem nincsenek olyan könyveim, amiket hatalmas marketinggel felnyomna egy kiadó. Ütemesen, lassan minden régi könyvem, ami tizenöt-húsz éve jelent meg, a mai napig is fogy, mert úgy látszik, van olvasó, aki továbbmondja, hogy ezt érdemes megvásárolni, elolvasni.

– Értem én, hogy ön nehezen lövi be, milyen lesz egy új könyvének sorsa, de érdekel, hogy kikéri-e pályatársak véleményét, akiknek számít a szava?


– Én ezzel úgy vagyok, hogy amikor megjelenik egy könyv, amikor én elkészítettem, és a legjobb tudásom és ihletettségem birtokában végeztem ezzel a cuccal, akkor az kész van. Mielőtt viszont ez a végső döntés megszületik, odaadom másoknak elolvasni. A külső szem megváltoztatni a rossz művet nem tudja, mondjuk én nem szoktam rossz művet írni – ezt csak így, mellékesen mondom (nevet) – , de minden műhöz kell a külső szem, jó, ha van. Észreveszi, hogy itt túlszaladt a toll kicsit, itt van egy ügyetlen mondat, rossz a ritmusa a szövegnek, és ezeket lehet és kell is javítani. Igen, vannak, akikre hallgatok, ők nem szakemberek, hanem figyelmes olvasók, kettő-három, akik szívesen elolvassák rögvest, amint kész vagyok, és tanácsokat is adnak.   

Fotó: Szabó Károly

A jó könyv eladja önmagát?