Hat és fél évig volt Hargita megye alprefektusa, majd prefektusa, szívesen emlékszik vissza erre a periódusra. Szász Jenő polgármestersége alatt Székelyudvarhely alpolgármestereként is tevékenykedett, és bár ez idő alatt sokat tanult, ezt az időszakot már szívesen elfelejtené. Úgy véli, egy törvénynek egyszerűnek, közérthetőnek és pontosnak kell lennie, de nem könnyű eljutni oda, hogy ilyen törvényeink legyenek. Vannak olyan törvényhozói területek, amelyeket szívügyének tekint, helyi szinten pedig lát lehetőséget arra, hogy az udvarhelyszéki és udvarhelyi RMDSZ egyfajta megújuláson essen át. Ladányi László Zsolt parlamenti képviselő, a képviselőház jogi szakbizottságának titkára, a házbizottság és a mandátumigazoló bizottság tagja felelt a kérdéseinkre.

– A parlamentben újoncnak számított, holott nem idegenként került oda.

– Nyolc évig dolgoztam az Országos Közbeszerzési Hatóságnál, így elég gyakran kellett bemennem a parlamentbe különböző törvénytervezeteket fenntartani, a parlamenti bizottságok munkájában részt venni, amennyiben hívták az intézményünket. Tehát nem volt számomra idegen terep, viszont a végrehajtói munka, amit egy főtitkári pozíció igényel, egészen más, mint a törvényhozói tevékenység.

– Sok volt az ismerős arc?

– Igen, de ez nem meglepő. Hat és fél évig voltam Hargita megyei prefektus és alprefektus, ebben az időszakban, majd az ezt követő nyolcéves fővárosi munkám során is nagyon sok olyan embert ismertem meg, akiket a szél vitt erre-arra. Jó páran közülük jelenleg parlamenti képviselők, vannak volt prefektus és alprefektus kollégák, akik szintén képviselői mandátumot nyertek el, vagy éppen a kormány különböző struktúráiban dolgoznak. Nagyon jó kapcsolatot ápoltam majdnem minden főtitkárral a különböző minisztériumokban, hiszen én is főtitkári teendőket láttam el, de azért is, mert a közbeszerzési hatóság (majd később ügynökség) szerintem egy rendkívül fontos intézménynek számít.

Mondhatnám azt is, hogy törvényhozói, kormányzati szinten szinte mindenkinek volt dolga ezzel a hivatallal, ezáltal sok embert ismerhettem meg, és ami fontosabb, jó kapcsolatokat alakítottam ki velük.

– Milyen emlékei vannak a prefektusi és alprefektusi évekről?

– Nagyon szerettem a megyei kormányhivatalban dolgozni mind prefektusként, mind alprefektusként. Utólag elmondhatom, ahhoz,

hogy jó megyei vezető legyél bármilyen pozícióban, nem árt előtte a bukaresti tapasztalat.

Nagyon sokat segíthet, és bizony nekem nagyon hiányzott.

– Volt Székelyudvarhely alpolgármestere is, ebből az időszakból mire emlékszik?

– 2004-ben indultam a polgármesteri székért Szász Jenő kihívójaként, aki kevéssel, de győzött, és harmadszor is polgármester lett. Viszont az RMDSZ-nek többsége volt a tanácsban, így engem választottak alpolgármesternek, megjegyzném: egyöntetűen rám szavazott mindenki. Érdekes periódus volt, sok mindennel szembesültem akkoriban.

A 2000–2004-es időszak, de tovább mehetünk 2006-ig, az mindenről szólt, csak az együttműködésről nem, úgyhogy ezt legszívesebben elfelejteném.

Igaz viszont, hogy tanulságos volt. Szakmailag nagyon segített az, hogy olyasmik történtek Udvarhelyen, amire nem volt jogi procedúra. Az önkormányzati testület feloszlatása például precedens nélküli esemény volt Romániában. Amúgy a mesteri disszertációmat az udvarhelyi önkormányzati testület első tíz évéről írtam. Örültek is a tanáraim a sok „újdonságnak”, hisz ezekre addig nem volt semmilyen jogi praktika.

– A romániai törvénytervezetek közel kilencven százaléka átmegy a Képviselőház jogi bizottságán. Ez elsőre ijesztőnek tűnik.

– Nem könnyű munka, hisz a jogi bizottság kiemelkedően sok tervezetet tárgyal. Heti rendszerességgel tartjuk a gyűléseket, és ritka az olyan ülés, ahol nincs huszonöt-harminc, de akár negyven napirendi pont. Ez ugyanennyi törvénytervezetet jelent. És mindegyikről beszélni kell, meg kell nézni, miről szól, ki kezdeményezte, mi van a hátterében, ki mit akar vele, szóval eléggé embert próbáló munka.

– A köztudatban elterjedt az a nézet, hogy a romániai törvények minimum kétféleképpen értelmezhetőek, és hogy minden jogszabálynak van valamilyen kiskapuja. Szembesült már ezzel?

– Nem is egyszer, nem is kétszer, és sajnos ez nagyjából így is van. Én mindig azt tartottam, hogy egy törvénynek egyszerűnek, közérthetőnek és pontosnak kell lennie. Mert ahol ez nincs így, ott kibúvók, mindenféle lehetőségek adódnak. Ezzel együtt azt kell mondanom, nehéz eljutni egy olyan szintre, hogy minden szempontból megfelelő törvényeink legyenek. Ugyebár a törvénytervezeteket kezdeményezhetik a képviselők, a kormány, a különböző minisztériumok, és mindenütt más a koncepció, másképp építik fel. Sok dologra ki kell térni, egyre több európai szabályzó van, aminek meg kell felelni, tehát nem olyan egyszerű egy jó törvényt összerakni. Továbbá mivel nagyon sok a követelmény és sok mindenre ki kell, hogy terjedjen a figyelmük, ezért nehéz összehozni, hogy rövid, egyszerű, érthető törvények legyenek. Jó lenne így csinálni, és nyilván a magunk területén próbálunk segíteni, de nehéz.

– Több a törvény, mint amennyivel foglalkozni tudnak?

– Így is lehet mondani, de az a helyzet, hogy a Parlamentnek van egy óriási portfóliója a régi, ott ragadt törvénytervezetekkel, melyeket elő kell venni, le kell tárgyalni, még akkor is, ha esetleg már rég elévült az, amit el szerettek volna érni velük. Viszont a törvény megköveteli, hogy elővegyük, tárgyaljuk, bizottsági jelentést írjunk róluk, és végigvigyük a parlamenti procedúrán. Emiatt egy

plusz napot tettünk be a parlamenti munkába, amikor csak azokkal a tervezetekkel foglalkozunk, amelyek negatív jelentést kapnak, ezek jelentős hányada már tíz-tizenkét éve hányódik. Jó részük tehát már elvesztette az aktualitását,

kicsi a valószínűsége, hogy valaha jogerőre emelve törvénnyé váljanak, ennek ellenére le kell folytatni velük a kötelező procedúrát. Szerencsére ennek a plusz napnak köszönhetően fogy az irathalmaz, az elmúlt egy év alatt a régi dossziéknak majdnem a felét sikerült tárgyalni.

– A sok tervezet között akad olyan, amelyet szívügyének tekint, és szeretné mindenáron sikerrel átvinni a törvényhozói folyamaton?

– Természetesen, ilyen a speciális ügyészség kérdésköre, mely számomra is nagy fontossággal bír, elvégre jogász vagyok, és szeretném, hogy a bírák és ügyészek függetlenek legyenek és egyenlőek a törvény előtt. Ugyanígy vagyok az igazságügyi törvényekkel, de szívem csücske a közigazgatás. Minden, ami ezzel kapcsolatos, minden, ami a rendszer jobbítását, egyszerűsítését jelenti. Kijött a közigazgatási kódex, de nagyon sok a javítanivaló rajta. Mindenki a gyakorlatból látja, hogy hol vannak a hibák. Órákig tudnék beszélni arról, hogy miért nem tartom jónak a közigazgatási rendszert, milyen problémákat látok a polgármesteri, tanácsi hatáskörökben, melyekkel amúgy többször is szembesültem az évek során.

Persze megvannak az elképzeléseim, de ezeket egyeztetve érdemes továbbvinni, meghallgatva az érveket és ellenérveket, és úgy lépve tovább, hiszen nem magamat képviselem, hanem elsősorban az udvarhelyszékieket és az erdélyi magyarságot.

– Helyi szinten milyen tervei vannak?

– Eddig is folyamatosan tartottam a kapcsolatot a térség polgármestereivel, de idén

megpróbálom a hangsúlyt még inkább a vidékre és Udvarhely városára is helyezni, hogy kilépjünk abból a helyzetből, amiben most vagyunk.

Látok lehetőséget arra, hogy az udvarhelyszéki és udvarhelyi szervezet egyfajta megújuláson essen át, ami lehetőséget ad arra, hogy a városban és a vidéken is ténylegesen ernyőszervezetként kezeljék pár év múlva az RMDSZ-t.  Egy beengedő, együttműködő RMDSZ-t képzelek el, és én ezen szeretnék dolgozni.

Fotók: Ladányi László-Zsolt közösségi oldala