Nagy Noémi Kriszta
Nagy Noémi Kriszta
"Ugye vagyok, aki leszek, ugye leszek, ami marad?" Hiperkarma

Volt miért hálát adni Székelyderzsben

Mint Erdély-szerte minden unitárius egyházközségben, Székelyderzsben is az őszi hálaadás ünnepét ülték vasárnap. Az úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelet, illetve kulturális programok mellett helyi termékek vására...
Becsült olvasási idő: 7 perc 38 másodperc

A medve jelenléte nem újkeletű mifelénk, hagyományaink részeként is jelen volt mindig, lásd: állatos népmeséink állandó figurája, medvés tánc stb. A lényegi különbség talán az, hogy a medvést most tényleg a medve járja. Kérdés azonban: tudatában vagyunk annak, hogyan jutottunk idáig? Érintett szervezetek keresik a megoldást.

Balánbánya viszi a pálmát a megyében medveügyileg – az elmúlt hónapokban innen érkezett a legtöbb bejelentés: mindennapos jelenség, hogy a háztömbök között járnak a medvék, az iskolaudvarokon, óvodák körül, a város központjában. A mellékutcák lakóit többszörös kár érte már, és a jogszabály csak jóváhagyások hosszú procedurája útján engedi meg a beavatkozást, és azt is szakbizottság jelenlétével (állatorvos, csendőr, vadász, polgármester stb.), mivel a medve Romániában szigorúan védett faj. Tehetetlenek az emberek a jelenléttel, a jelenséggel szemben, és ez természetesen nem kis felháborodást okoz a lakosság körében.

Mindezzel nem csak Balánbánya küzd, pár hónapja ennek apropóján egymás torkának is estek az országban a „kártiérbeli” állatvédők és a „trófeára vágyó vadászok”. Mostanra pedig talán vérremenőbb a helyzet a hétvégi, gyergyóalfalvi halálos medvetámadás miatt.

A Nagy-Hagymás lábánál működő Medve Visszavadító Központot érte a legtöbb támadás, mivel a baláni lakosok a medvék túlzott jelenlétét velük hozták összefüggésbe. Egyrészt

a félreértések tisztázása végett, másrészt hogy a mindenkit érintő problémára megoldást találjanak,

a Nagy-Hagymás Lelke Ökosport Egyesület (Asociația Ecosportivă Sufletul Hășmașului) online kerekasztal beszélgetésre invitálta múlt héten, december 7-én az érintett intézmények, egyesületek és szervezetek képviselőit: Balánbánya Polgármesteri Hivatalát és helyi tanácsának képviselőit, illetve a Bear Again Rehabilitation Center for Orphan Bears Medve Visszavadító Központ dolgozóit. Meghívottként jelen volt Jani Balázs erdész, vadgazda mérnök is.

Ahhoz, hogy erre a problémára optimális megoldás születhessen, szükséges megértenie mindenkinek, hogy a jelenlegi helyzet kialakulását egy igen hosszú és bonyolult folyamat előzte meg – hívta fel a beszélgetés résztvevőinek, hallgatóinak figyelmét  az erdőmérnök, vadbiológus Bereczky Leonardo, a visszavadító központ alapítója, aki immár több mint húsz éve tanulmányozza a medvéket, doktori címét is ezen a területen szerezte.

Hogy jutottunk idáig? Honnan annyi medve?

Romániában 2016-ban tiltották be a nagyvadak – medvék és farkasok – trófea célzattal történő vadászatát. A vadbiológus szerint a vadászat betiltása egyáltalán nem vezethetett a medveállomány elszaporodáshoz, azért sem, mert amikor ez engedélyezett volt, csupán az állomány három-négy százalékát érintette. Ekkora mértékű beavatkozás egyáltalán nem számít állományszabályozásnak. Bármely állatfaj esetében, különösen a nagytestű emlősöknél, nagyon komoly biológiai okok miatt változhat mérvadóan a populációdinamika, más szóval az egyedek száma. Ez azért van, mert a természetes állományszabályozási mechanizmusok sok millió év alatt kialakult stratégiája nem szűnik meg csak úgy egyik évről a másikra. 

A vadak urbanizációja egy viselkedésbeli átalakulás, alkalmazkodási jelenség, ami annyit tesz, hogy az állatok közelebb jönnek az emberlakta területekhez, vagyis „urbán” élőhelyekre váltották a vadont.

„A hatóságok, a legtöbb szakember az állomány »túlszaporodásában« látja a bajok okát, holott semmi nem változott olyan mértékben az élőhelyen, hogy ez bekövetkezhessen.

Itt egy viselkedésbeli válaszreakcióról van szó, arra a helyzetre, amit mi, emberek létrehoztunk. 

Az állomány nem tud túlszaporodni nagyon pontos és lényeges állományszabályozó mechanizmusok miatt, ami a medvénél legfőképpen a nagy hímek fajon belüli predációja. Ez azt jelenti, hogy a hímek, ha csak tehetik, megölik a bocsokat, és ezt a projektünkben nagyon jól meg tudtuk figyelni, ugyanis az elengedett egyedek ötven százaléka nagy hímek áldozata lesz. Így szabályozódik a medveállomány, nem pedig vadászattal. A vadászat mértéke nem volt mérvadó az elmúlt harminc évben.

Van viszont valami, ami a térségünkben körülbelül tíz éve jelent meg, mégpedig a nagy méretű kukoricások, amelyek kiváló táplálékot, ugyanakkor búvóhelyet is nyújtanak a medvéknek.

Úgyszintén nőtt a szórók és etetők száma, a környező megyékhez képest itt sokkal több, így a vonzástér is nagyobb, ezért sem véletlen, hogy a környező megyékben nincs annyi medve, holott az élőhely minősége hasonló. Ezért van az is, hogy Hargita megyében, ahol a medvevadászatnak régi hagyománya van-volt, magyarázatképpen a medvéket egész évben etették, így pedig ide koncentrálódott az állomány jó része” – mutatott rá a szakember. 

Olyan, hogy nem ül egy helyben

Míg a kormány tavalyi adatai szerint mintegy hatezer medve élt az országban, a vadásztársaságok tízezer medvéről beszélnek. Ezzel szemben a környezetvédők pár ezerre becsülik a számukat. Leonardo elmondta azt is, hogy

felelőtlenség pontos számokról vitatkozni, mivel tudományos kutatásokból tudjuk, hogy a medve nagy mértékű mozgásdinamikát mutat egyes évszakokban (magyarán: meg lehet őket többször is számolni „véletlenül” vándorlásuk során).

Ez egyrészt a fajra jellemző, nem territoriális viselkedés, másrészt a táplálékszerző stratégiája kövtkezménye, és erre példákat is hozott: tavasszal szabadon engedtek egy medvét Kovászna megyében, onnan Vráncsa megyébe ment, ahol a nyarat töltötte, ősszel visszajött Hargita megyébe, Parajdon, Szovátán keresztül átment Maros megyébe, és később visszajött a Görgény völgyébe. Egy másik példa: itt engedték el a medvét, mely átment Maros megyébe, nyáron visszajött a Hagymás-hegységbe telelni, innen pedig következő nyáron átment Neamț megyébe. Tehát körülbelül ekkora távokat tesz meg egy medve pár hónap alatt.

Megoldás?

A visszavadító központban nevelt medvéket gyakran a származási területeiken engedik el, és nem itt a térségben, hangsúlyozta Bereczky Leonardo.

A városi területeken problémákat okozó anyáktól elvett medvebocs az egyik legjobb stratégia a probléma megszüntetésére.

Miért? Egyszerűen azért, mert a visszavadító központban ezek a bocsok nem tanulnak meg rossz szokásokat, nem hozzák összefüggésbe a táplálékforrást az emberi jelenléttel. A tőlük szabadult és a vadonból befogott medvéken végzett párhuzamos vizsgálatok egyértelmű viselkedésbeli különbséget mutattak: az itt felnövő medvék inkább kerülik a városi területeket, mint a vadon befogott, GPS-nyakörvvel felszereltek. A magyarázat erre az, hogy az anyjukkal együtt felnövő fiatal egyedeknek lehetőségük van megszokni és megtanulni, hogy az emberi települések mellett jutnak táplálékhoz. Hasonló helyzetben volt Tusnádfürdő is – ők aztán alkalmazták is az említett eljárást.

A szakmai találkozó nem hozott áttörést: a lehetőséget, hogy a problémát okozó anyamedvéket szétválasszák a bocsaiktól csak átmeneti megoldásnak ítélte meg a kerekasztal-beszélgetésen részt vevők többsége. Hosszú távú megoldás, stratégia tehát nem született ezúttal (sem), ezért további tárgyalásokat terveznek az elkövetkezőkben.

Fotó: Bear Again Rehabilitation Center for Orphan Bears

Lássuk a medvét!