Barabás Blanka
Barabás Blanka
Mindennapi betevőnket add meg nékünk ma.

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 5 perc 45 másodperc

Leenane szépe a címe annak a darabnak, melyen az utolsó simításokat végzik a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészei. A jövő héten bemutatandó előadást ezúttal az a Barabás Árpád színművész állítja színpadra, akinek rendezői munkájához már kapcsolódik pár sikersztori.

Bár Barabás Árpád Fagyi című előadásának pályáját – aminek nagyon jó fogadtatása volt – a járvány eléggé megtörte, a jövő héten bemutatásra kerülő, Martin McDonagh írta Leenane szépe című drámára remélhetőleg más jövő vár. 

Dálnoky Réka művészeti vezetőnek köszönhető a darabválasztás, aki még egyetemi évei alatt találkozott ezzel a drámával. Műhelytitok ugyan, de felvállalható, hogy egy-egy mű kiválasztásánál a társulat színészeit és a szerepben rejlő lehetőségeket egyaránt figyelembe veszik, mondta Réka. 

Nagy Pál színházigazgató szerint ez egy jó csapatmunka tud lenni és kiváló játéklehetőség a színészeknek. „Mivel kislétszámú színház vagyunk, nekünk az előbbiek mellett azért is fontos ez az előadás, mert az elmúlt két évben a repertoárunkban kevés volt a stúdiódarab, viszont nagyon jó, ha minél több ilyen előadásunk van, mert annyira zsúfolt az élet házon belül, hogy nem mindig nyílik lehetőség nagyszínpadi előadásra. Könnyű elővenni, és akár több évig is játszható előadás lehet belőle, ami remélhetőleg elnyeri a közönség tetszését” – tette hozzá az igazgató.

Nem túl rózsás anya-lánya viszonyról szól a darab, ráadásul jó szerepek vannak benne, részletezte Dálnoky Réka a drámáról, mely ugyanakkor nagyon saját, a produkció minden résztvevője a társulat tagja. Fincziski Andrea, Albert Orsolya, Szűcs-Olcsváry Gellért és Wagner Áron színészek mellett a jelmezek, smink Karácsony Kingának, a díszlet pedig Szűcs-Olcsváry Gellértnek köszönhető, a videós munkát Bálint Hunor végezte. 

Ez az első előadás, amit felkérésre rendezek, és a második, ami Erdélyben már volt színpadon, mondta Barabás Árpád, a Leenane rendezője. Tudni kell, hogy ez egy trilógia első része, nagyon szerteágazó, nagyon írországi, amit meg a néző látni fog, az egy olvasata a műnek. Naturalista, szöveg és közeg egyaránt – ez engem nem érdekelt,

engem a probléma érdekelt, az anya-lánya se veled, se nélküled viszonya, ennek a lélektana, és a díszlet, a látvány, a színészi játékmód ezt próbálja hangsúlyozni.

A sárga-fekete tér, amiben játszódik a történet, nem alkalmaz hagyományos értelemben vett díszletet, semmi olyan nincs benne, ami elvonhatná a figyelmet, a színészt akarja kiemelni, magyarázta a színész-rendező. Reményeim szerint egy nagyon sajátos világot tudtunk megteremteni Gellérttel, sajátos játékmóddal, ami nagyon koncentrált, nagyon feszes és rettenetesen sok figyelmet és fegyelmet kíván mind a színésztől, mind pedig a nézőtől. Fekete komédia – van egyfajta humora, pont annyira hétköznapi történet, amennyire nem, és van benne alapvetően egy konfliktus, sorolta Barabás Árpád. Tizenkettedik éve vagyok én itt, olyan sokat nem rendeztem, talán négyet, és ez most jól esett nekem, szeretem az embereket, akik benne vannak, akikkel első pillanattól értettük egymást, tette még hozzá az előadás rendezője. 

A próbafolyamat során nagyon sokat beszélgettünk a transzgenerációs történetekről, mert a darabban nem egy mostani probléma jelenti a konfliktust, és hát mindenikünknek voltak releváns emlékei. Hogy mit hordozunk, honnan jön minden. Jó és érdekes volt érezni, hogy Orsival (Albert Orsolya) egyet léptünk előre a színész-színész kapcsolatunkban, mesélte Fincziski Andrea, aki a darabban az anyát játssza. Az előadásról szólva Albert Orsolya kiemelte, hogy milyen szépen meg lehet mutatni ebben a térben, ahogy két ember bejár egy utat, illetve a gesztusok és energiák is másképp működnek stúdiókörülmények között, és úgy érzi, hogy nagyon sok minden meg tud születni ebben az előadásban a partnerek között.        

Martin Mcdonagh, a garancia
A dráma provokatív és kísérletező fenegyereke, a csiszolatlan gyémánt dráma- és forgatókönyvíró, filmrendező és producer, a suttyó ír bevándorló leszármazott, aki az iskolát otthagyva ugrott fejest a munkanélküli szerzők világába, 1970-ben született Londonban, ír származású szülei 1992-ben költöztek haza Nyugat-Írországba, írja az Ectopolis online magazin. 
Bolti és irodai alkalmi munkákat végzett, hogy jogosult maradjon a munkanélküli segélyre, és közben rendületlenül olvasott, illetve ostromolta a BBC-t rádiójátékaival. Állhatatosságáról tanúskodik, hogy huszonkétszer utasították vissza, végül kettőért is díjat vihetett haza. Már fiatalon ráébredt, hogy a részletek kidolgozása az erénye, a kemény, szókimondó, agresszív stílus és erős a dialógusírásban, így a színház szinte adta magát. Első színdarabja, a Leenane szépe, amely egy igen problematikus anya-lánya kapcsolatot mutat be, 1996-ban látott napvilágot. 2006-ban a Legjobb rövidfilmért járó Oscart elnyerő Six shooterrel kezdte filmes pályafutását, de íróként, illetve rendezőként jegyzi az In Bruge, A hét pszichopata és a Si-cu, a Három óriásplakát Ebbing határában című remek filmeket, utóbbi szintén Oscar-díjas, de A kripli és a Vaknyugat drámák is ismerősen csenghetnek. 

A Tomcsa Sándor Színház új bemutatójára május 10-én 19 órától kerül sor, illetve május 11-én is ugyanebben az időpontban játsszák.

Leenane szépe – nem mese, de lehet belőle hab a tortán