Hétfőről szerdára halasztották a nyáron alakult Köztéri Alkotásokat Véleményező Szaktestület gyűlését, ahol többek közt Csanády György mellszobrának felállításáról is döntenek. A Székelyudvarhelyen született költő, újságíró 1921-ben írta a Mihalik Kálmán által megzenésített, későbbi székely himnusz szövegét. 

A székelyudvarhelyi Balázs Ferenc Vegyeskar régóta szeretné, hogy a helyi születésű Csanády Györgynek, a székely himnusz írójának szobrot állítsanak a város közterületén. Először a Zöld utcai kis teret szemelték ki erre a célra, viszont az utca lakói aláírásgyűjtéssel tiltakoztak a szobor és a park létrehozása ellen, mondván, továbbra is csendet szeretnének az utcában.

Biró Edith tanácsos, a szoborállítás kezdeményezője szerint nagyon nehezen alakult meg a bizottság, amelynek döntenie kell többek között ennek a szobornak is a sorsáról. Mivel a tanácsosok közül néhányan időközben kiléptek az önkormányzatból, újabb tagokat kellett választani, így február óta odázódik a döntés.

Most újabb helyszín került szóba: a Haáz Rezső Múzeum parkja, tudtuk meg Biró Edithtől, aki sürgetné az ügyet, hisz 2022. május 22-én lesz a századik évfordulója a himnusz bemutatásának, ekkor szeretnék felavatni a Csanády-szobrot. Máthé Lóránt Pál székelyudvarhelyi szobrászt, a Történelmi Vitézi Rend kapitányát bízták meg a munkával. Amint megtudtuk,

ugyan a Balázs Ferenc kórus a kezdeményező, de melléjük állt a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Történelmi Vitézi Rend, illetve a Szabad Emberek Pártja (POL) is.

A székelyudvarhelyi tanács minden tagja a szoborállítás mellett van, a határozatokat megszavazták, mondta Biró Edith.

– A térválasztásnál figyelembe kellett vennünk, hogy évente egyszer lehessen zavartalanul megemlékezést tartani, hisz a Bethlen utcai szülőháznál ilyen alkalmakkor le kellett állítani a forgalmat, nehezen lehetett megszervezni a megemlékezéseket. Minden évben február 22-én, a költő születésnapján a temetőben is megemlékezünk, feladatunk a sír gondozása is. Szeretnénk kiadni egy emlékkönyvet, amelyben feltüntetjük az összes adományozót, aki támogatta a szobrot – számolt be Biró Edith.

Miklós Zoltán múzeumigazgatótól megtudtuk, a szerdai gyűlésen több napirendi pont szerepel: a Csanádyé mellett egy Farkas Árpád-szobor felállítását is megvitatják, valamint a múzeum is benyújtott egy kérést Orbán Balázs sírjának felújításával kapcsolatban.

– A múzeum kezdeményezte a hattagú, Köztéri Alkotásokat Véleményező Szaktestület létrehozását, amelyet végül tizenhat tagúra duzzasztottak.

Fontosnak tartjuk, hogy a szakma döntsön arról, mikor, milyen szobrokat állíthatnak Székelyudvarhelyen.

Ugyanakkor nem csak a szoborállítás a célja a testületnek, hanem egy leltár készítése a jelenlegi köztéri szobrok állapotáról, melyek szorulnak építészeti felújításra vagy restaurálásra. Az az elvünk, hogy figyeljünk oda a meglévő értékes szobrainkra és gondozzuk, hozzuk elfogadható szintre. Egy szobor állításánál mindenképp figyelembe kell vennünk, hogy szüksége van-e erre a városnak. Ha urbanisztikailag és művészeti szempontból is rendben van, természetesen semmi akadálya nincs, hogy köztérre kerüljön.

Udvarhelyen mentalitásváltásra is szükség van, generációs problémák is vannak, és sajnos le vagyunk ragadva a mellszobroknál,

pedig annyi pozitív példa van a környékünkön – fogalmazott Miklós Zoltán, majd hozzátette: senki nincs a szobor ellen, csupán a lépéseket kell betartani. A város nem egy-két emberé, ezért kell a szakmára bízni a döntéseket. 

A szakmai bizottság tagjai: Vécsi Nagy Zoltán, Lőrincz Ildikó (művészettörténészek), Lakatos László, Berze Imre (szobrászok), Lakatos Gabriella, Kubanek László (képzőművészek), Várdai Zsolt (építész), Miklós Zoltán (múzeumigazgató), Biró Edith, Becze Juliánna, Dávid Endre (önkormányzati képviselők), Pálfi Kinga (alpolgármester), Bihari Cristina, Csáki Gergő, György Lehel (az urbanisztikai osztály munkatársai), illetve Bölöni Ildikó (titkár).

Csanády György Székelyudvarhelyen született és ugyan Budapesten halt meg 1952. május 3-án és a Farkasréti temetőben temették el, de később – végakarata szerint – hamvait Székelyudvarhelyen, a belvárosi református temetőben, a családi sírban helyezték el.