A Csíkszépvíz községhez tartozó Borzsova ad otthont február 26-án az idei megyei farsangnak, ők fogadják a tizenkét csapatot, majd hamvazószerdán, március másodikán Alsósófalván is eltemetik a telet a helyiek.

Szerencsések az alsósófalvi farsangolók, mert az elmúlt két évben sem kellett a járvány miatt megszakítaniuk a több évtizedes hagyományt, s tavaly ugyan zárt körben, turistacsoportok nélkül, de sikerült megszervezniük a falu egyik legnagyobb ünnepét.

– Idén a több mint hatvan tagot számláló csapatból a „siratóasszonyok” közül elég sokan gyászolnak, így ők nem vesznek részt, a fiatalok veszik át szerepeiket. Újdonság idén, hogy hárommal több fogadóasztalunk lesz, így időben jobban kinyúlik a farsangtemetés. A falu végén, Újfaluban is szeretnének bekapcsolódni, és az úgynevezett Gagyaszárban is fogadnak bennünket, így most nagyjából tíz megállónk lesz – mondta el portálunknak Ráduly Jolán tanítónő, művelődésszervező.

Élő és vidám hagyomány

A farsangtemetés a település legvidámabb hagyományos ünnepe. Előző este maszkurabálban mulatnak az ifjak, s reggel ugyan fáradtan, mámorosan, de annál jobb kedvvel járják be a falu utcáit, ahol

a főszerep Ilyésé, a szalmabábué, a jó férjé és szomszédé, aki ugyan italos, de jó ember volt.

Ezért kellőképpen meg is siratják, a hosszú, órákig tartó felvonulás végén pedig elégetik a falu központjában, majd a kultúrházban „eltorozzák”. Ez a farsang farka is egyben, innen kezdődik a böjti időszak. A felvonulás és nagy csinnadratta közepette a zenészek csárdást és szökőt húznak, a helyiek körbetáncolják a szalmabábut és táncba hívják a bámészkodókat is. A tánc után főtt pityókával, pánkóval, csörögével, főtt kukoricával, puliszkával, savanyú káposztával, pattogatott kukoricával, süteménnyel, borral és pálinkával kínálják meg a szereplőket.

A sófalvi farsangtemetés a múlt század elején indult, majd a két világháború ideje alatt megszakadt, a harmincas években, majd a második világháborút követően, a hatvanas években viszont intenzíven működött. Időközben természetesen átesett egy-egy ráncfelvarráson, generációk váltották egymást. Kezdetben kizárólag férfiak adták elő, majd házasok, a harmincas években pedig csak nők szerepeltek benne, a papon és zenészeken kívül férfi tagja nem is volt a csapatnak. A hatvanas években a farsangtemetést színpadra állították, és országos versenyen is bemutatták.

Jellemzően helyi pedagógusok karolták fel a népszokás továbbéltetését, a hatvanas években Kiss Sándor tanító vitte színpadra, a hetvenes évek elején Kacsó András táncmester. 1982-ben, több mint egy évtizedes kihagyás után dr. Barabás László néprajzkutató kérésére a régi öregek, akik a múlt század közepén aktív résztvevői voltak a csapatnak, Andrási Ilona magyartanár, illetve Fülöp Ildikó és Bíró Rozália óvónők segítségével újra elindították. Ismét néhány év kimaradás következett, majd 1986-tól folyamatosan, minden évben megszervezik.

A forgatókönyv a nyolcvanas évektől kezdődően csaknem változatlan, néhány szereplő került be pluszba, de ugyanazt a szigorú rendet próbálják fenntartani mind a szövegben, mind pedig a cselekmény felépítésében.

Évről évre ugyanazok a szereplők vonulnak fel, például a pap, a feleség és a fő siratóasszony évek óta ugyanaz,

de megtörténik, hogy betegség vagy utazás miatt kiesik valaki, így újak kerülnek a helyébe. A csapat vegyes, részt vesznek a fiatalok, idősebbek, nők és férfiak, tehát a teljes faluközösségből áll össze a jól összeszokott csapat.

A harmincas években a nők készítettek először szalmabábut, előtte szalmafonatot égettek el a férfiak. A falu körbejárása után elégetik Ilyést, aki a telet jelképezi, és elkezdődik a tavaszvárás, az új élet kezdete.

Igazi közösségépítő jellege van a farsangtemetésnek, ilyenkor szabadnapot vesznek ki a helyiek, és együtt mulat az egész falu. Közel ezer embert mozgat meg,

sokan jönnek a környező falvakból, városokból is.

Idén januárban az alsósófalvi farsangolók Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója közbenjárásával részt vehettek a budapesti Hagyományok Háza Te Deum címet viselő, újévköszöntő ünnepségén, ahol a hagyományőrző világ legkiemelkedőbb előadóművészeivel léptek színpadra.