Ha most visszatekintek az előző évre, meg kell állapítanom, hogy nem akármilyen esztendő van a hátam mögött. Nem mondanám, hogy nehéz, inkább csak azt, hogy a könnyű nem ilyen. Voltak ütős megpróbáltatások, vizsgáznia kellett a türelmemnek, a problémamegoldó készségemnek, a hitemnek, az eszemnek, de biza még a szívemnek is több volt ez, mint egy sima EKG. Minden nap dönteni kellett valami mellett, és olyan opció nem volt, hogy „tartózkodom”. Mint egy fekete-fehér, igen-nem játék olyan volt 2021.   

Sokszor elgondolom, hogy az év minden napján reggeltől estig egyebet sem csinálok, mint voksolok valami mellett, valamilyen kérdésben döntést hozok. Legyen kisebb vagy nagyobb a tét: reggel kávé/tea, tejjel/tej nélkül, aztán kell sál/nem kell sál, mondjak véleményt/tartsam meg magamnak, álljak ki/ne álljak ki, vacsora hideg/meleg/rendelve stb.

Bármennyire apró kérdések, bármennyire apró pillangó-szárnycsapások ezek, valamilyen utórezgésük mindig van.

Szerencsére vannak ennél fontosabb kérdések is, amelyekben szintén feltevődik a következmény lehetősége, a „lenni vagy nem lenni” nagy dilemmája: erre vagy arra szavazni? Oltatni vagy nem oltatni? Az igazamra törekedni vagy emberségesnek lenni? 

Talán

a lényegi kérdés mind közül, hogy mi felé törekszem? Mi a fontosabb: az igazam vagy a másik ember?

Építeni akarok valamit vagy rombolni? Ha összegeznem kellene a múlt évet, kérdem magamtól, melyik volt gyakrabban jelen: építettem vagy romboltam?

Nemrégiben egy baráti társasággal játékestet tartottunk. Van a Catan telepesei nevezetű társasjáték, melyben akkor tudsz nyerni, ha önző vagy és mindenkivel kitolsz – én szeretem különben ezt a társast. Az egyik játékos nagyon a szívére vette, hogy a kedves párja nem őt segíti, hanem a saját „várát” építgeti, és ebből lett egy „kisebb” összeszólalkozás. Egy adott ponton az anyósok is említést kaptak, és a „múltkor sem vitted le a szemetet, pedig megkértelek szépen!” is elhangzott. 

Értettem a sértett fél felháborodását, és igazat is adnék neki, de ez az egész csak egy nagy játék, és mi bábok vagyunk benne, Catan telepesei. Lehet reggeltől estig vitatkozni azon, hogy kinek van igaza.

A játékban viszont a játék szabályai érvényesülnek, és ez felülírja a morált.

Bennem viszont mostanában ezek a kérdések villognak: vajon mi ebben az „életnek” nevezett játékban felülírjük-e a morált? Miként vettük ki a részünket belőle a múlt évben, és hogyan vesszük ki az újban, milyen játékosok leszünk: harcolunk az igazunkért mindenáron vagy emberségesek leszünk?