Tény, a hódok jópofák, cukik, ráadásul értékesek és hasznosak több szempontból is. Csakhogy adódott egy kis gond: elszaporodásuk miatt már nem csak a gazdák, de a természetvédők, a vízügyesek is aggódnak, mondhatni a probléma a talaj és folyók szintjétől a törvényhozásig terjed. 

Egyre több a panasz a hódokra, a Hargita megyei mezőgazdászok a különböző patak- és folyószakaszokon a hódok által emelt gátak miatt aggódnak. Egyesek szerint több száz hektár termőföld vált így használhatatlan mocsárrá. Ugyanakkor az utászok is panaszkodnak, mert van, ahol közutak tartószerkezetét teszik tönkre ezek a vízi állatok azzal, hogy ténykedésük nyomán elárasztják az út melletti területeket.

Darvas János, a Hargita Megyei Vízügyi Igazgatóság főmérnöke szerint a helyzet egyre komolyabb, veszélyesebb, és ez az állapot csak romlani fog, ha a törvénykezésben nem történik változtatás.

Közel két évszázaddal ezelőtt a túlzott vadászat miatt majdnem kiirtották az összes hódot, nemcsak nálunk, hanem világszerte. Mindez a szőrme és a castoreum miatt. Utóbbi a hódok mirigyes végbélváladéka, melyet vanília ízű esszenciaként süteményekhez, édességekhez, egyéb termékek ízesítéséhez lehet használni. Tele is van az internet arra utaló poénokkal, hogy ha vaníliás fagyit eszel, jusson eszedbe, hogy az íz honnan származik. 

Aztán rájött a világ, hogy másképp is tudunk vanília ízt előállítani, és muszáj is volt, hisz az élelmiszeripar már olyan mennyiségben igényelte ezt, hogy nincs annyi hód a földön, mely azt kitermelné, ráadásul a hódok már majdnem mind odalettek.

Romániában 1998-ban kezdődött el a visszatelepítésük, elsőként Kovászna megyében a Feketeügy folyó mentén. Az egyesek szerint őket túlzottan is védő törvényeknek köszönhetően az idők során ismét elszaporodtak. Újbóli megjelenésük számos gondot is okozott, melyeket állathoz és emberhez méltó módon illene, kellene orvosolni.

Darvas János főmérnök szerint a probléma évről évre csak súlyosabb lesz, hisz ahogyan növekszik a hódpopuláció, a fiatal egyedek a hegyes-dombos vidékről egyre lennebb költöznek a patak- vagy folyószakaszokon.

Demeter László biológus, a Természetvédelmi Területek Országos Hatóságának Hargita megyei kirendeltség-vezetője is azt mondja, hogy lakott övezetekben sok problémát okoznak a hódok, ezt pedig valamilyen módon rendezni kellene. Megoldásokat is sorol: első a kármegelőzés, melyet a kárrendezés követ. Kártérítést kellene, hogy kapjanak az érintett gazdák, vagy gazdaságok a házukban, kertjükben, mezőgazdaági területeiken keletkezett veszteségek miatt.

Ugyanakkor, mutat rá Demeter László,

ökológiai szempontból nagyon fontosak ezek az állatok,

hisz a környezet, az ökoszisztéma mérnökei, és tevékenységükkel számos ökológiai problémát megoldanak. Például helyreállítják más fajok vizes élőhelyeit, hozzájárulva a természet jólétéhez, ha úgy tetszik, a természet természetes állapotához.

Cătălin Romanescu, a Közúti Infrastruktúrát Kezelő Országos Társaság megyei kirendeltségének vezetője hosszan tudná sorolni azokat az útszakaszokat, amelyek a hódok ténykedése miatt veszélyben vannak. „A Kászonokban például a 11B országút mellett egy 300 méteres szakaszon építettek a hódok gátat, mely napról napra egyre nagyobb és hosszabb lesz. A víz beszivárog az út alá, meglazítva annak alapját, emiatt gödrök is könnyebben kialakulnak, illetve az aszfalt is hamarabb feltöredezik, télen pedig fennáll a veszély, hogy az út alatt pangó víz megfagy és szétszakítja a teljes útfelületet. Rendszeresen figyeljük ezt a szakaszt, hisz bármikor lehet itt probléma” – jelentette az igazgató.

Ez csak egy példa a millióból, a hódok által ágakból, rönkökből, vízi növényzetből épített gátjai ugyanis megtalálhatók nagyon sok Hargita megyei patakban, folyóban, nem ritkán települések közelében.

Árvízvédelmi szempontból is kihívást jelentenek ezek a szerkezetek. Volt is rá példa több helyen, hogy hódok által emelt gátak miatt a megduzzadt patak kiöntött, és több hektárnyi termőföldet árasztott el vízzel.

„Több száz hektárnyi elárasztott

mezőgazdasági területről beszélünk, melyek mocsárrá vagy mocsaras vidékké változtak. Ezek után a tulajdonosok adót fizetnek,

miközben semmilyen jövedelmük nincs a terület után, sőt, még támogatást sem kapnak rá, hisz a terület nincs megművelve. Tulajdonképpen elveszített területekről beszélhetünk. Ez nem normális dolog, rendezni kellene ezeket a helyzeteket. Nem beszélve azokról a házakról, amelyeknek az alapja ázik, nedvesedik, idővel tehát pusztulásra vannak ítélve” – mondja Darvas János.

Tavaly decemberben jelent meg a környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztérium 2382-es számú rendelete, mely a hódpopuláció védelmét szolgáló országos akciótervről szól. Ebben szerepelnek bizonyos védelmi lehetőségek, például ha a hódok konkrétan veszélyeztetik egy épület épségét, ezt jelezni lehet a Természetvédelmi Területek Országos Hatóságának, vagy a környezetvédelmi ügynökségnek.

„Jelentést küldtünk például egy gátról, mely egy megyei út mellett található, de ismerjük a helyzetet, a törvénykezést, a hód tudniillik túlságosan is védett állat,

ha megzavarod, megbolygatod az élővilágát, börtönbe is kerülhetsz.

Ugyanakkor nekünk, a vízügyi törvények szerint javítási, védelmi munkálatokat kellene végeznünk a partszakaszokon, ellenkező esetben minket büntetőjogilag is felelősségre vonhatnak” – mondja a Hargita Megyei Vízügyi Igazgatóság főmérnöke.

Egyik rendelkezés tehát üti a másikat, senki nem tudja, mi lenne a jó, a helyes eljárás, mi lenne a megoldás. Az ugyanis, hogy jelenteni lehet a problémát, csak félmegoldás,

bizonyos helyeken lehet, és le is kellene bontani a gátakat.

Jobb híján, a lakókra, a helyi hatóságokra hárul a döntés, és annak minden súlya.

„Bizonyos vízszakaszokon nagyon nagy problémák vannak. Tavasszal több helyen tavak képződnek a hódok által emelt gátak miatt, tavakon pedig, például a Suta-tónál is előfordult – eldugaszolták a vízkieresztő vezetéket, visszafordíthatatlan károkat okoznak” – mondta Darvas János, aki szerint mindent védünk, legkevésbé az emberi életet. 

Kiemelt képünk illusztráció.