Kettős eseményre várták az érdeklődőket tegnap este az énlaki kultúrházba: Czire Alpár Ösvény a zádokfához című fotóalbumának bemutatójára és Heinczinger Miklós-Mika koncertjére. Nem először hozta össze a sors a két művészt, már több alkalommal szerveztek közös eseményt Énlakán mindannyiunk örömére.

Mátéfi Tímea énlaki unitárius lelkipásztor köszöntötte házigazdaként a jelenlévőket, megígérve, kegyelmi pillanat tanúi leszünk, át fogjuk érezni egyediségét, megismételhetetlenségét az eseménynek. „Tündérföldnek is nevezzük ezt a tájat, ahol a számunkra oly kedves falucska szunnyad, nyüzsög, remél, él. A legendás Firtos-hegy lábánál a rovásírásos, kazettás mennyezetéről híres, unitárius műemlék templom körül mesébe illó székely tornácos házak kísérik az egymásba ölelkező utcákat. Bő fél évszázada még önfenntartó, hagyományait őrző, szorgos, kultúrát szerető és gazdagon művelő nép lakta. A kommunizmus szele elsöpörte a fiatalok, fiatal családok zömét, s a valamikor több mint hatszáz fős közösségből mára alig maradtunk százhuszon-egynéhányan. A porták több mint fele üresen áll, elnémult. A falu lakóinak nagy része ma nyugdíjas, idős ember. A gyerekek száma kevesebb, mint húsz, így iskola, óvoda évek óta nem működik itt.

Mindennapjaink velejárója, hogy zarándokok, turisták, kirándulók, kíváncsiskodók sokasága jön ide megcsodálni meghitt hangulatú, ódon, lélekemelő templomunkat, takaros tornácos házainkat

öreg hársfánkat, a firtosi tündéri tájat és e völgy lakóit” – mondta bevezetőjében a tiszteletes asszony.

Az album kapcsán megjegyezte: „Sok-sok évnyi munkából összegzett a művész, amikor összeállította e fotóalbum anyagát. Minden rögzített pillanat, ami egyébként elillan az ujjaink közül, értékmentés is. A létezés innenső oldalára való csalogatása a tovatűntnek, ami valamikor valakikben pont úgy lüktetett, mint bennünk, ez a megélt pillanat. Ezek a fotók a melléjük társított beszédes, mélyenszántó üzenet-címekkel gyönyörködtetnek, elgondolkodtatnak, játékra hívnak, hogy szőjünk köréjük történeteket. Aki nem ismeri Énlakát, népét, és azt az el-eltünedező értékvilágot, ami egykor e székely falut jellemezte, az könnyűszerrel vállalkozhat erre a játékra.

Azonban mi, akik itt élünk, ismerjük Énlakát, ismerjük a történeteket is. Az igaziakat, a fotók mögötti életregényeket, és egészen másképpen tekintünk rájuk.

A művészi értéken túl ráadásként a múltunk egy-egy visszahozhatatlan pillanatának megfizethetetlen mentését is köszönhetjük Alpárnak, a fotósnak,

a művésznek, a szívében és vérében is énlakinak.” 

Megtudtuk, hogy a képek, portrék szereplői közül sokan, több mint harmincan alusszák már örök álmukat az énlaki temetőkertek valamelyikében. „Alakjukkal való szembesülés keserédes érzést szül bennünk. Szinte érezzük, halljuk, amint a fotóssal lélekben végigjárva Énlaka utcáit, beköszönve egyik-másik portára, kik köszönnek vissza, milyen hangulat fogad. Megelevenednek ezek a múltbéli pillanatok, és úgy oldónak fel az örökkévalóság szövétnekén, hogy az az érzésünk, ez a pillanat bármikor megismétlődhet a végtelen térben és időben” – mondta Mátéfi Tímea.

Czire Alpár, dédapja, Benczédi Mihály emlékének ajánlva az albumot, elmondta: ezzel az albummal tartozott a falunak, azért, mert minden ittléte alatt megengedték a helyiek, hogy a fényképezőgépet feléjük fordítsa, maguk közé fogadták, segítették, gyökereinek talajt adtak. A cím kapcsán kiderült, a zádokfa tulajdonképpen hársfa, ez esetben a templom melletti temetőkertben lévő, hétszázéves hársfára utal, a faluban pedig hihetetlen sok gyalogösvény, rövidítő szeli át a kerteket, amelyen mindannyian a temető felé tartunk. 

A fotóalbum bemutatása és dedikálása után Heinczinger Miklós Mika klasszikus és kortárs költők verseiből összeállított repertoárja következett, egyedi és utánozhatatlan stílusával, lélekbe simuló hangjával ismét bűvkörébe kerítette a hallgatókat. Valóban kegyelmi pillanat tanúi voltunk.