Ugyan a vírushelyzet miatt az előző évekhez képest kevesebb résztvevővel, de idén is sikeresen zárult a huszonötödik Minimum Party összművészeti tábor és szakmai fórum a kászonaltízi Tiszás-patak torkolatánál. A minimum partys szellemiség több mint kortárs alkotótábor: a természettel összhangban olyan produktumok létrehozása, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek.

Azok, akik évek óta visszajáró résztvevői a Kászonaltíz körzetében megszervezett Minimum Partynak, azt az életérzést keresik, amit más táborban nem találnak meg: a hatalmas fenyőfákkal körülölelt tisztáson, a Tiszás-patak torkolatánál a pihenés és alkotómunka mellett a baráti társaság, a közös alkotás élménye vonzza ide évről évre a művészeket. Az egymás iránti nyitottság jellemzi a tábort, minden művész tiszteletben tartja kollégája művészetét, figyel rá, tanul tőle.

A táborvezető és főszervező, Lőrincz Ildikó majdnem a kezdetek óta részt vesz az összművészeti tábor életében, amely a Kolozsvári Magyar Diákszövetség rendezvényéből nőtte ki magát – az évek folyamán sokak által értékelt, minőségi alkotótábor lett, amelybe mind a profik, mind az amatőrök szeretnének bekapcsolódni.

– Amatőr kezdeményezésként indult és időközben a profizmus felé haladt annak ellenére, hogy amatőrök is részt vesznek mai napig. A diáktáborokat, amelyeknek kulturális programokat szervező csapata is volt, 1996-ig szervezték meg, és a továbbiakban is igény mutatkozott valami hiánypótlóra.

A térségben a homoródi diáktábor mellett a Szent Anna-tónál szervezték annak idején az azóta megszűnt AnnArt akcióművészeti találkozót, művészeti fesztivált, ugyanakkor a magyarországi Mediawave fesztivál programjaiba is bekapcsolódtak azok, akik a művészetek iránt érdeklődtek – vezette fel Lőrincz Ildikó, hogy miért is volt szükség annak idején létrehozni egy ilyen jellegű tábort itthon.

1999-ben összeszedték a meglévő fotókat, és 2000-ben meg is jelent az első négy tábort bemutató katalógus. 1999-ben még ő is ott volt az utolsó jakabfalvi helyszínen, és 2000-től átkerült a tábor az új helyszínre, Kászonaltíz fölé, ahol azóta mély gyökereket eresztett.

– Az akkori csapat összetartó ereje Korodi Szabolcs építész volt, aki közben elment doktorálni Budapestre, és valakinek át kellett vennie a feladatokat. Akkor kerültem képbe, és azóta csinálom.

Aztán ahogy kinőttük a diákszövetséget, befejeztük az egyetemet, egyre kevesebb kapcsolat maradt, a szervezők is munkába álltak, és kevesen tudtak két hetet szakítani a szabadságukból – mondja Ildikó.

2000-ben jegyezték be a Minimum Party Társaság Egyesületet a könnyebb pályázási lehetőségek miatt. A műhelyvezetők egy része évről évre visszatér, de újak is megjelennek. A tábor amatőr és profi művészek számára is nyitott, van, aki mérnökként, tanárként dolgozik a hétköznapi életben, de itt belekóstolhat egy olyan alkotói folyamatba, amire máshol nincs lehetősége, és talán úgy tér haza, hogy jobban megérti a kortárs alkotásokat, alkotókat.

Minimális körülmények közt kihozni bármiből is a maximumot a természetben előforduló anyagok felhasználásával – ez volt a jelszó –, a technikafüggő művészeteknek (film, fotó) pedig biztosították az eszközöket. A tizenkét napos alkotótáborban vizuális művészetek, fotó, film, zene, butoh tánc (Japán modern tánca, egy avantgárd irányzat, amely az ötvenes évek végén alakult ki), építészet, interjúírás, filozófia és kézműves műhelyekben dolgozhattak a résztvevők. Emellett a szakmai fórum tájékoztató jellegű előadásai, illetve az előző években készült Minimum Party-filmek tették tartalmassá a tábori estéket.

Az alkotások egy része megmarad, egy része semmivé lesz, utolsó nap vizuális körsétán tekintik meg a résztvevők egymás munkáit. A különböző művészetekben alkotók többnyire összedolgoznak, a filmhez a zenészek zenét, a forgatókönyvhöz az írók szöveget írnak, a fotós háttérképeket készít. Ha valaki képzőművészként jön ide és zenélni akar vagy filmet készíteni, megteheti, kipróbálhat valami teljesen mást. Megengedett az átjárhatóság a művészetek között.

A tábor nagyon népszerű a magyarországiak és külföldiek körében is, olyanok jönnek, akik tudják, mi fogadja itt őket, akik a vadturizmust kedvelik, szívesen fürdenek patakban és alszanak sátorban.

A szervezők jó kapcsolatot ápolnak a falu vezetőivel, András Ignác iskolaigazgató is rendszerint tart előadást a táborban, ahonnan a szakmai előadások és műhelyek, workshopok sem hiányoznak. Tavaly jelent meg egyébként az elmúlt kilenc év lenyomata egy képes albumban, ennek bemutatására is sor került, és szokás szerint az elmúlt táborokban készült filmeket is újra levetítik.

A műhelyek száma évről évre gyarapszik, ma már tíz műhely áll a résztvevők rendelkezésére. Nagy hangsúlyt fektetnek a fotós, filmes dokumentálásra, hogy megmaradjon az utókornak.

Sokszínűsége miatt kedvelik a tábort

Molnár István az egyetlen a régi tagok közül, aki a kezdetektől fogva minden táborban részt vett. Annak idején a csapatban ő volt a designer, plakáttervező, mára, Ildikó férjeként a szervezéstől kezdve a helyszín rendbetételéig, mindenből jócskán kiveszi a részét. Húsz évvel ezelőtt a faluból mindenki gyalogszerrel, hátizsákkal érkezett a táborba, mondja Isti, csupán egyetlen autó volt. Aztán később maguk a táborlakók is rácsodálkoztak, hogy elrondítja a tájat a sok autó, de mára mindenki hozzászokott. A tábor összetétele vegyes, a kicsi gyerekektől kezdve a hetvenévesig, minden korosztály megtalálható.

Minket leginkább az mozgatott meg, hogy elkezdtünk kijárni Magyarországra a Mediawave fesztiválra és szerettünk volna itthon is workshopokat szervezni. Ott ugyan nem volt annyi műhely, mint nálunk most, ők leginkább csak a vizuális művészetekre fektették a hangsúlyt, de mi sem ennyivel indultunk. Láttuk azt, hogy egyetlen műhelyvezetővel érdekes dolgokat lehet megismertetni. 

A rendszerváltás után voltunk, akkor nyílt ki a világ, és mivel a magyarországiak egy lépéssel előttünk jártak, lehetett tőlük tanulni. Négy műhellyel indultunk, ami minden évben bővült, ma már nyolc-tíz műhelybe jelentkezhetnek be az alkotni vágyók.

Természetesen vannak átjárások a különböző műhelyek között, de épp a sokszínűsége miatt szeretik a Minimum Partyt: nemcsak vizuális művészetek vannak jelen, hanem zene, tánc, kézművesség, irodalom is. Az első években sokkal több installáció, performansz volt, ma már ritkábban látunk olyan alkotót, aki megfog valamit, és abból akar alkotni.

Ma inkább a digitális fotózás, a filmkészítés népszerűbb, ezért korábban hívtunk olyan fotóst is, aki laborál, aki camera obscurát, lyukkamerát készített, fotókat hívott elő,

hogy tanuljanak kézművesebb jellegű művészeti technikákat is a fiatalok – mondja István.

Termékeny bizonytalanság

A nem szokványos helyzet vagy az ebből fakadó lelkiállapot, a bizonytalanság lelkiállapota lehet termékeny, amikor arra ösztönzi az egyént, hogy ezt magában tisztázza, folyamatosan tovább gondolkodjon. Annak a helyzetnek a megfogalmazása, amiben éppen vagyunk, serkentőleg hat az alkotásra, ugyanakkor lehetséges, hogy amint megfogalmazzuk ezt a helyzetet, már kiléptünk a termékeny bizonytalanság állapotából. Vajon van-e lehetőség arra, hogy megtartsuk továbbra is a termékeny bizonytalanság alkotói állapotát? Kilépve egzisztenciális kereteinkből, miképpen tudunk egy instabil állapotban működni? – Arra keressük a választ, hogy az alkotás folyamata miképpen oldhatná fel az ilyen bizonytalan helyzetet. Az alkotó egyén úgy véli, hogy értelmes, hasznos dolgot tesz alkotása során, ami más számára is megtapasztalható, átélhető, ergo segít másokon, azzal, hogy a maga helyzetét elemzi, boncolgatja, és kiutat vagy megoldást keres – összegzett Molnár István.