Becsült olvasási idő: 6 perc 8 másodperc
Nagy Noémi Kriszta
"Ugye vagyok, aki leszek, ugye leszek, ami marad?" Hiperkarma

Soron kívül

Még több térfigyelő kamera a városnak, egy társasház fiataloknak – ebben a két témában ültek össze dönteni ma az önkormányzati képviselők. Előbbiek megvalósulásához először...
Becsült olvasási idő: 6 perc

Addig a pillanatig mindenkinek tiszta, hogy ha filharmónia-előadásról beszélünk, akkor mindenképp zenéről kell legyen szó. Most viszont félreértés adódhat például abból, hogy nem egészen egyértelmű, mivel eszik vagy isszák a régizenét. Pedig ma aktuális.

Nem összekeverendő a régizene a népzenével! Attól, hogy a „Réten, réten, sej az udvarhelyi réten” régi dalnak számít, attól még nem mondjuk azt rá, hogy régizene. Egyrészt, mert ahhoz képest nem is olyan régi, másrészt mert műfajában más: külön kell választanunk a fejünkben a komolyzenét és a népzenét. Egyik a másikra mindig is kölcsönhatással volt, úgy fejlődtek és alakultak az évszázadok során, hogy az egyik műfaj elemei meg-megjelentek a másik műfajban, és fordítva. A régizene egy, elsősorban nyugati zenére vonatkozó zenetörténeti fogalom, mely két, egymástól különböző értelemben is használatos: egyrészt a középkor, a reneszánsz és a barokk zenéjének mai összefoglaló neve – ez a kategorizálás elsősorban onnan jön, hogy a kor zenéjében használt hangszerek lényegesen különböznek a maiaktól. Másrészt abban az értelemben is beszélhetünk régizenéről és régizenei mozgalomról, ami ezen korok zenéjének modern, ugyanakkor korhű előadására, annak reprodukálására utal.

A középkori zene

Nagyjából az i.sz. 500 és 1400 közötti időből származó dalok, hangszeres zene és liturgikus zene összességét értjük alatta. A középkori zene része volt a nyugati műzenének, beleértve a liturgikus és a világi műzenét is:

van benne vokális zene, mint például a gregorián ének és kórus, hangszeres és énekes-hangszeres zene is – jellemzően hangszerek kísérik az éneket.

Ebben az időszakban még nagyon kezdetleges és egyszerű a zene lejegyzése, de a középkor végén az arab zenetudomány ösztönzésére továbbfejlődött: kezdenek tisztulni a diatonikus skálák, a konszonancia és disszonancia használata, a hármashangzatok óvatos próbálgatása.

Reneszánsz

A korszakváltást a zene szerepének szembetűnő növekedése jelezte: a többszólamú zenei gyakorlat meghonosodott, mindennapossá vált a kisebb városok templomaiban, valamint a művelt és tehetősebb polgárok házában.

Megnőtt a hivatásos és műkedvelő muzsikusok (előadók) száma, ami azt is jelentette, hogy minden eddiginél több zenét írtak és adtak elő.

A reneszánsz kor zeneszerzői életformájukban általában megmaradtak az előző időszak keretei között: jó részüknek legnagyobb támogatója továbbra is az egyház maradt, azonban fokozatosan már azonos súllyal léptek színre a saját zeneegyüttest fenntartó és foglalkoztató fejedelmi patrónusok is. A reneszánsz idején egyházi zenét író szerzők nem zárkóztak el a világi hatásoktól: az egyes művek alapjául szolgáló dallamok köre szélesebb lett, s egy többtételes misekompozíción végigvezetett cantus firmus gyakran már nem gregorián dallam volt, hanem egy népszerű világi dal. A szólamok egymáshoz való viszonyában az egyenrangúság érvényesült, ennek fő megjelenési formája az imitáció volt. A polifonikus stílus kiteljesedését jelezte az a komponálási mód, amely valamennyi szólamot alkalmazott a cantus firmus anyagából. A korábbi cantilena-szerkezet bizonyos idő után háttérbe szorult, a harmóniai szerveződés igénye viszont továbbra is megmaradt, s még a kontrapunktikus keretek között is érzékelhető, hogy a két külső szólamra meghatározó szerep jut a tonális szerkezet kialakításában.

A homofonikus darabokban a vertikális hangzás alapját a mai értelemben vett hármashangzatok képezték.

Ezeket helyenként átmenőhangok, a zárlatoknál pedig késleltetések élénkítették. A reneszánsz muzsikusok azonban még nem akkordokban gondolkodtak, hanem hangközviszonyokban, s ezek konszonánsnak vagy disszonánsnak tartott kapcsolatai irányították a harmóniai folyamatot. A 15. század közepétől általánossá vált a négyszólamúság, amely legtisztábban az énekhangok szólamrendjében érvényesültek: a superiuscontratenortenorbassus elnevezésű szólamok. Ezen művek ideális előadója az „a capella” énekkar volt. 

Barokk

Erről a korszakról írtunk korábban, olvasd meg: És akkor jöjjön ez a rokk: a BAROKK! – Szempont).

A Székelyföldi Filharmónia a Codex Régizene Együttes koncertjére invitálja tehát az udvarhelyi közönséget ma, december 3-án. A koncert a megszokott helyszínen, a Városháza Szent István Termében kezdődik este hat órától.

Codex 25 – Mindennek rendelt ideje vagyon 

A Codex Régizene Együttes 1996 őszén alakult a brassói Transilvania Egyetem zene tagozatának tanáraiból és diákjaiból. Céljuk a barokk és reneszánsz zene korhű és életszerű előadása historikus hangszerek segítségével. Az együttes tagjai: Adorján Csaba (idula, brácsa), Filip Ignác Csaba művészeti vezető (furulyák, fuvolák), Kovács Éva (rebek, hegedű), Kovács László (fidula, hegedű), Lázár Zsombor (fidula, cselló), Szabó Éva (furulyák, fuvolák, ütőhangszerek), Szőgyör Árpád (ének, viola da gamba, ütőhangszerek). 

Műsoron:

Balassi Bálint (1554–1594) énekei: Chorea ex C, Danza, Klobuczky Tanecz (XVII. sz.), Óh, magas kősziklák, Régi szerelmem – Változó tánc, Széllyel tündökleni, Mindennek rendelt (Vietoris-kódex, 17. század, Felvidék)

Bocskor János énekeskönyve (Csíkszentlélek, 1719–1739): Harc ember élete teljes életében, Mit bízik ez világ, Nici n-am furat

Pálóczi Horvát Ádám: Ötödfélszáz énekek, 1813: Boldog ember, akinek sokra nincsen gondja, Akinek most kedve nincs 

Franz Paul Rigler (1747–1796): No. 7 (12 Ungarische Tänze), Galántai táncok No.15, 28 (Ignac Sauer: Ausgesuchte Ungarische Nationaltaenze, 1803);

Anton Zimermann (1741–1781) – Zingaresi No. 5.

Magyar táncok a Sepsiszentgyörgyi kottás kéziratból (1757)

Marco Uccelini (1603?–1680): Aria sopra la Bergamasca „á la Transilvania”,  (Velence, 1642)

Kájoni-kódex: Az igaz Messiás

Regisztrálni a 0745–031 452 telefonszámon sms-ben szükséges. Az aktuális járványügyi szabályok betartása kötelező. Bérletes előadás, jegyek a helyszínen válthatók. 

Kiemelt képünk illusztráció: pexels.com

Mivel eszik a régizenét?