A levendula az egyik legsokoldalúbban hasznosítható növény a gyógyászatban és a szépségápolásban, ráadásul különleges színe és illata miatt óriási népszerűségnek örvend. A mediterrán éghajlatot kedvelő növény termesztésének nekilátni kissé merész vállalkozás Székelyföldön, de a nehézségek és buktatók ellenére a csekefalvi levendulafarm már 2013 óta sikerrel ismerteti meg az érdeklődőkkel a növény varázslatos hatásait. A farm megálmodóját, Moldován-Szeredai Noémi unitárius lelkészt a kezdetekről, a széles körben ismert Levendulafesztiválról, valamint az előállított termékekről kérdeztük. 

– Honnan ered a gyógynövények iránti szeretet, és hogyan vezetett ez a levendulaültetvény létrehozásához?

– Igazság szerint én városi lány voltam, Marosvásárhelyen születtem, és a felmenőim is mindannyian városon éltek. Ennek ellenére teljesen természetes családi tevékenységnek számított a szörpök és a lekvárok házi elkészítése. Az általam választott lelkészi hivatás természetes velejárója volt, hogy egy idő után városról vidékre kellett költöznöm. A férjemmel egyébként is falun képzeltük el a közös életünket, és amikor Csekefalvára érkeztünk, felerősödött bennem a természet iránti érdeklődés. Lassan harminc év távlatából elmondhatom, hogy kiteljesedett a kör, s a városi életforma vonzásában sikerült visszatalálnom a természet ősi gyökereihez. 

– Mennyire voltak fogékonyak a csekefalviak a gyógynövények iránt?

– Csekefalva hagyományos székely település. A szörpök, lekvárok készítése, illetve a gyógynövények gyűjtése nem idegen az itt élők számára. Hozzátartozik a mindennapi élethez. Az első számottevő változás akkor történt, amikor a csekefalvi asszonyokkal csatlakoztunk az udvarhelyi Civitas Alapítvány közösségépítő projektjéhez. Az általuk szervezett gyümölcsfesztivál lehetővé tette a vidéken élő asszonyok számára, hogy évente egyszer egy helyi piacon értékesítsék a saját készítésű termékeiket.

Kimondottan hasznosnak számított, hogy nem csak termékekkel, hanem kulturális programokkal is jelentkezhetettek a kis közösségek tagjai. A gyümölcsfesztivál hatására született meg az elhatározás, hogy szeretnénk mi magunk is termeszteni valamit, ami a hagyományos mezőgazdaság részét képezheti. A gyógynövényre esett a választás.

A férjem ötlete volt, hogy próbáljuk ki a levendulát. 2013 nyarán megvásároltunk egy fél hektár kiterjedésű földterületet, majd elutaztunk Fehér megyébe, tanácsot kérni és palántákat vásárolni.

Várólistára kerültünk, de mi annyira lelkesek voltunk, hogy nem bírtunk volna még egy évet várni. Így végül Magyarországról vásároltuk meg azt a közel tízezer palántát, ami az ültetvény alapját képezte. A következő évben már saját magokat használtunk az ültetésnél, s kibővítettük a földterületet. Jelenleg a farm majdnem egy hektáron helyezkedik el. 

– Milyen tudásra volt szükség az ültetvény létrehozásához?

– Amikor elkezdtünk foglalkozni az orvosi levendulával, semmit nem tudtunk róla. Talán annyit, hogy a lila mező gyönyörű látvány.

Az általunk termesztett Lavandula augustifolia illóolaja gyógyhatással bír – ez volt a fő oka a választásunknak. Folyamatosan kezdtük megismerni a növényt. Kiderült, hogy jól döntöttünk, mert ez egy évelő növény, azaz nem kell minden évben szántani és elvetni.

Akár tizennyolc-húsz évig is a talajban marad. A hátralevő tudást elsősorban tapasztalat útján sajátítottuk el. Sok szakkönyvet olvastunk az első naptól kezdve, a témában jártas személyeket kérdeztünk, és a saját bőrünkön tapasztalva szívtuk magunkba az információkat. A kezdetek kezdetén szembesültünk azzal a nehézséggel, hogy a székelyföldi éghajlat nem épp a legkedvezőbb a levendulának – a növény gyakran fagyhalálnak van kitéve. A levendula mediterrán növény, az Alpok déli részén, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban vadon terem. Nagyon érdekes viszont, hogy ahhoz, hogy a mag kikeljen, fagyhatásnak kell érnie. Ez is azt bizonyítja, hogy rendkívül különleges növény. A csekefalvi ültetvényen minden évben van fagykár okozta veszteség. Azóta is a legnagyobb kihívásnak számít, hogy nagyon kapaigényes – egy veteményes szintjén szükséges kapálni, a gyomokat kihúzni, különben azok elpusztítják a levendulát. Az első időszakban évente hatszor kapáltuk az ültetvényt, kézzel. Megtapasztaltuk, hogy milyen sok munkát jelent közel egy hektár földet rendszeresen gyomtalanítani. Azóta már beszereztünk egy professzionális rotációs kapát, ami a sorok között nagyban megkönnyíti a munkálatokat. A farm fennállásának harmadik évében ellátogatott hozzánk egy francia gyógynövényszakértő, aki megállapította, hogy a csekefalvi talaj túl gazdag a levendulának. Ezért terem nálunk olyan nagy mennyiségben a gyom. Később lehetőségem adódott Franciaországba utazni, és a saját szememmel láthattam a különbséget: a francia levendulaültetvények talaja kavicsos, rendkívül gyenge minőségű föld, amelyben még a gyom sem marad meg. 

– Általában mikor kezdődnek a tavaszi munkálatok? Mettől meddig tart a levendula szezonja?

– Az első kapálás április közepére esik. A szezon időtartama az időjárástól függ. Nem lehet előre megmondani, hogy pontosan mikor kezdődik a virágzás, s mikorra várható a szüret. Az áprilisi hideg időjárás, valamint a sok csapadék késleltetheti a levendula fejlődését. Tapasztalataim szerint a levendula június közepétől kezdve két héten belül bármikor virágzásnak indulhat, a szüretelés pedig augusztusban történik. A virágzás időtartama rendkívül fontos, hisz a különféle termékek más-más virágot igényelnek. Ha csokorban szeretném szárítani vagy szörpként hasznosítanám, akkor a virágzás legelején, bimbós állapotban kell levágni a virágokat. De az illóolaj elkészítéséhez szinte már el kell virágoznia a növénynek.

– Mik készülnek a leszüretelt levendulából?

– Az első termék a levendulaszörp volt. Mint a virágból előállított szörpök többsége, úgy ez is áztatásos módszerrel készül. A levendulának nyugtató, pihentető és stresszoldó hatása van szörpként is. Ha reggel vagy délelőtt fogyasztjuk, akkor minden bizonnyal elálmosít – javallott esténként kortyolgatni belőle. A második termék az illóolaj, amelynek előállításához szükség volt egy hagyományos lepárlóra.

Máig a legfontosabb és legértékesebb termékem, a gyógyászatban és a szépségápolásban is hasznosítható. Kiváló a migrénes fejfájás enyhítésére, a gyulladt, az irritált vagy az égési sérüléseket szenvedett bőr nyugtatására. A lepárlás során nyert levendulavizet krémek és dezodorok előállításához használom. 

– Évről évre milyen rendezvényeknek ad otthont az ültetvény?

– A farm a virágzás ideje alatt, körülbelül két-három hétig bárki számára látogatható. A nyílt napok alkalmából minden hétköznap délután, illetve hétvégén egész nap látogatható. A levendulafesztivál gondolata épp azért merült fel, mert amikor az ültetvényről tudomást szereztek a környékbeliek, akkor óriási érdeklődést mutattak.

Évi egyetlen nyílt nappal, fesztivállal kezdtük, s évről évre bővítettük a nyitvatartási időt.

Az érintett hétvégén gyógynövényekkel kapcsolatos előadásokat, koncerteket hallhatnak a látogatók, illetve gyermekfoglalkozásokon, fotókiállításokon vehetnek részt. Kimondottan helyi kézműveseket szólítunk meg, bárkinek lehetősége van csatlakozni a programhoz, ha valami értékeset szeretne megmutatni a közönség számára. Idén már a hetedik alkalommal szervezzük meg a nyílt napokat a levendulásban. Kádár Annamária pszichológus ezúttal is biztosan a meghívott előadók között lesz. Emellett szoktunk krém- vagy szappankészítő műhelyeket, workshopokat szervezni. Éppen két hét múlva tartjuk a járványhelyzet kitörése óta az első gyógynövényes workshopot az Erdélyi Ifjúsági Egyesülettel közösen, Egy csésze lélek elnevezéssel. 

– Hogyan ösztönzöl másokat a gyógynövények megismerésére?

– A saját életemmel mutatom meg azt, hogy a gyógynövények megérik a kemény munkát. A családommal nagyon sokat dolgozunk az ültetvényen, és aki látta, mennyi fizikai munka van a levendula termesztésében, elretten attól, hogy hasonló tevékenységekbe kezdjen. A levendula termesztése állandó tanulási folyamat. Elvégeztem két gyógynövényes tanfolyamot, s szeretnék diplomát szerezni a kozmetikumok készítésének területén is. Hiszem, hogy a megszerzett tudásnak rendszerezésre van szüksége. A tanfolyamok megfelelő tudományos hátteret biztosítanak a saját tapasztalataimnak, s lehetővé teszik, hogy

teljesítsem a küldetésemet, miszerint a gyógynövényekkel kapcsolatos, mélyebb ismereteket mások számára is átadhatóvá tegyem.

Számomra nagyon fontos, hogy az emberek, a látogatók vagy a vásárlók tudják követni a gyógynövény útját, esetleg azt, ahogyan mi magunk is dolgozunk vele, megtermeljük, feldolgozzuk, s különböző termékeket készítünk belőle.

– A levendulával kapcsolatos népi hiedelmek mennyire egyeztethetők össze a tudományos tényekkel?

– Teljes mértékben összeegyeztethetők. Erdélyben nem használták a levendulát gyógyászati céllal, így kevés a növénnyel kapcsolatos ismeretünk a népi gyógyászatból. Az a kevés levendula, ami régen itt megjelent, azt a moly irtására használták fel. A mai társadalomnak szüksége van arra, hogy észérvekkel bizonyítsák a népi hagyományban elterjedt ismereteket. A tudomány igazolta a levendulával kapcsolatos, hagyományos gyógyászati megfigyeléseket – mindent, amit a növény gyógyászati hatóanyagaival kapcsolatban tudtunk. 

– Önfenntartó-e egy levendulafarm? Meg lehet ebből élni?

– Szerfelett ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy a levendulát értékesíteni tudjuk, s az ebből származó jövedelem anyagi biztonságot jelentsen. A csekefalvi az első látogatható levendulafarm Székelyföldön, de egyre többen kezdenek foglalkozni a gyógynövénnyel. Ösztönös késztetést éreznek arra, hogy termesztés által fejezzék ki a növény iránti vonzódásukat, de nem elég a termés, ha nem tudjuk okosan felhasználni a virágját. Az illóolajhoz például óriási mennyiségű virágra és határtalan türelemre van szükség. Sok esetben találkoztam már értékesítési gondokkal vagy a kapálás elmulasztásával, amikor belefulladt a növény a gyomok tengerébe. Aki sikeres levendulatermesztő, még annak is újra és újra friss ötletekkel kell előállnia, sőt, mindig korszerűbb értékesítési irányba kell elindulnia. 

– Milyen újabb ötletekkel fejleszthető a csekefalvi farm?

– Tavalyi kérvényeztük a bio levendulás minősítést. Nem vegyszerezünk, nem használunk mesterséges serkentőt, hanem teljesen természetes módon műveljük az ültetvényt – ezt már egy hivatalos dokumentum is bizonyítja. Ez nagyon fontos a szörp készítésének szempontjából, hiszen a vegyszerek gyengíthetik a termék minőségét. Az értékesítés szempontjából újabban a kozmetikumok és a szépségápolás irányába indultam el. 

– Milyen gyakran használod a levendulát a mindennapokban?

– Illóolaj van a táskában, az éjjeliszekrényen, a fürdőszobában, de még a kozmetikai szatyorban is. Nyáron a levendulavizet folyamatosan használom, vagy gyakran kölcsön adom másoknak. A kedvelt krémek elmaradhatatlan alapanyaga pedig szintén a levendula.

– Mikor sok a levendula? Lehet káros, ha túlzásba esünk a használatával?

– Az illóolaj esetében beszélhetünk kockázati tényezőről. Nemrég felröppent az a hír, miszerint az Európai Unióban be akarják tiltani a levendulából nyert illóolajat, mert a benne lévő allergének miatt veszélyes növénynek minősül. A gyógynövény egyébként is szélsőséges érzéseket vált ki – vagy nagyon szeretik, vagy ki nem állhatják az illatát. Használjuk okosan a levendulát, egy csepp az tényleg egy csepp legyen. Ha többet használunk fel belőle, akár a várthoz képest, az ellenkező hatást váltja ki – nem megnyugtat, hanem felpörget, szívdobogást okoz.

– A levendulán kívül még milyen más gyógynövényekhez kötődsz?

– Minden gyógynövény érdekel, de most a cickafark keltette fel az érdeklődésemet. A belőle készült tea kesernyés és vannak nála sokkal szebb növények is, mégis tudatosan elhatároztam, hogy szeretném megszeretni a cickafarkot. Amikor lepároltam az első illóolajat és aromavizet, azonnal beleszerettem. Meglepő módon, jobb bőrregeneráló hatással rendelkezik, mint a levendula.