Barabás Blanka
Barabás Blanka
Mindennapi betevőnket add meg nékünk ma.

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 3 perc 35 másodperc

Hány sajtóhírt olvasunk manapság arról, hogy új kapcsolat köttetett egy-egy magyarországi és székelyföldi település között? meglátásom szerint keveset. Holott ezek a kapcsolatok abszolút pozitív hatással lehetnek mindenik félre. Az elmúlt hetekben környékünkön volt hasonló mozgolódás, mégsem teljesen rózsaszín a kép. 

A testvérvárosok avagy testvértelepülések alapötlete szerint egy-egy politikailag és/vagy földrajzilag távol eső kis- vagy nagyváros partneri viszonyt alakít ki egymással, hogy az emberek közötti kulturális kapcsolatokat erősítsék. Magyarországon és minálunk ezeket a várospárokat testvérvárosoknak, Európa más részein ikervárosoknak vagy barátságvárosoknak, német nyelvterületen partnervárosoknak hívják. A testvérvárosoknak leggyakrabban hasonló a méretük és lakosságszámuk.

Két utazási iroda, a székelyudvarhelyi Hedon Express és a miskolci Scool-Túra közösen pályázott egy olyan projektre 2019-ben, mely célul tűzte ki, hogy bizonyos székelyföldi és északkelet-magyarországi települések között megalapoz egyfajta együttműködést. Testvértelepülési kapcsolatnak szoktuk ezt hívni, és minimum protokolláris együttműködést értünk alatta. 

A kilencvenes években jószerével köttetett erdélyi – de nemcsak – és külföldi, köztük számos magyarországi település, város–város, falu–falu között testvérkapcsolat. Az volt rájuk jellemző, hogy ezen települések képviselői, a falu emberei – aki ráért, aki nyitott volt, akinek fontos volt – évente ellátogattak egymáshoz, megismerkedtek egymás hagyományaival, szerencsés esetben barátságok vagy akár üzleti együttműködések is születtek ezek során. Környékünkön talán nincs is olyan község, falu, város, melynek ne lenne legalább egy testvértelepülése az anyaországban. 

Székelyudvarhelyt képviselték Mezőcsáton kézműveseink

Újabban ritkán olvasunk, hallunk újabb kapcsolatok létrejöttéről települések közt: kikopott, kiüresedett? Csak találgatni tudunk. Bihari Márta, a pályázat helyi kezdeményezőjének vezetője azt mondja,

talán nem vagyunk már elég rugalmasak, az emberek tán félnek is, hogy valami olyasmibe vágnak bele, ami később nyűg lesz, és mintha a kötelezettségektől is tartanának a településvezetők.

Székelyudvarhely, Korond, Bögöz, Etéd vállalta, hogy részt vesz a projektben, ami semmiféle kötelezettséget nem ró a településekre, hangsúlyozta Bihari Márta, csupán a pályázat futamideje alatt (októberben véget ér) van némi teendő – fogadni a magyarországi küldötteket, bemutatni a települést. Mivel a járványhelyzet beszűkítette a mozgásteret, idén került sor az ismerkedésre. Szeptember elején az udvarhelyi képviselet – kézművesek, viseletkészítő, fafaragó – három napra Magyarországra látogatott, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Mezőcsát járásába.

Tardi küldöttség a Szent István teremben, Székelyudvarhelyen. Pálfi Kinga alpolgármester fogadta a jelenlévőket.

Tiszatarjánba érkeztek, Tiszadorogmára, majd Mezőcsátra, Tardra, Gelejre látogattak. Városnapok, vásár, helyi nevezetességek megtekintése, gyárlátogatás, főzőverseny szerepelt a programban, a magyar településvezetők kitettek magukért, a vendégfogadás tökéletes volt, mesélte Bihari Márta. Múlt hétvégén a tardiak jöttek hozzánk, október elsején Korondra, október 9-én pedig Etédre érkeznek a projekt magyarországi résztvevői. Valami újra elindult, talán ez egy kezdet, de legalább egy szimpatikus próbálkozás arra, hogy ezek a székelyföldi települések gyümölcsöző kapcsolatot alakítsanak ki a Tisza környékiekkel.

Nem eszik olyan forrón a kását – manapság a testvértelepülési kapcsolatok…