Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Volt miért hálát adni Székelyderzsben

Mint Erdély-szerte minden unitárius egyházközségben, Székelyderzsben is az őszi hálaadás ünnepét ülték vasárnap. Az úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelet, illetve kulturális programok mellett helyi termékek vására...
Becsült olvasási idő: 6 perc 49 másodperc

Elöljárók házi papucsban – A polgármester is ember! Sorozatunkban körkérdéseinkkel udvarhelyszéki polgármestereket keresünk fel, bekopogunk hozzájuk, hogy egy kicsit más megvilágításban is bemutassuk őket. Ecce homo! Kovács Imre máréfalvi polgármestert kérdeztük.

– Hogy emlékszik, milyen gyermek volt?

– Az én gyermekkoromban az a szó, hogy hiperaktív, még nem igazán volt ismert a környékünkön. Eléggé mozgékony gyermek voltam, a tanító nénimnek is többször rám kellett szólnia, mert nem tudtam egy helyben ülni. Ezért kezdem el sportolni, kézilabdázni, és dolgozni a mezőgazdaságban, ahol levezettem a felesleges energiámat. Már kiskoromban a székelyudvarhelyi piacon is elég sokat árultam a terményeinket, aminek a hasznát mai napig érzem. Azokat a dolgokat, amelyeket gyermekkoromban megtapasztaltam, felhasználom, mai napig kiegészítik az életemet.

Mindig is szerettem a természetet, az állatokat, és már akkor tudtam, hogy ha örömmel végzem a munkát, gyümölcsöző lesz, félerővel dolgozom. Jutott idő szórakozásra is: nyáron fürödtünk a patakban, a Küküllőben, megvoltak azok a feltételek, körülmények, amelyek egy gyermek számára ideálisak.

Örvendek, hogy gyermekkoromban nem volt több vágyam, mint amennyi lehetőségem. Családunkban nagynéném hangoztatja ezt a mondást: földi ember kevéssel beéri, ha vágyait szűkebbre méri.

Ha annyi vágyad van, mint lehetőséged, egészen jól megy az élet.

Felnőtté válásom során magamnak és a kívülállóknak is bizonyítani akartam, talán ezért is választottam ezt a pályát, mert mind többet és többet akarok kihozni magamból.

– Mi volt akkoriban az álma a pályáját illetően, és ahhoz képest a polgármesterség milyen?

– Egészen kicsi koromban több szakma is vonzott, fogorvos, majd erdész szerettem volna lenni, de ahogy telt az idő, mindinkább lehetőséget láttam a mezőgazdaságban. Nagy élmény volt számomra, hogy

már hatévesen az udvarhelyi zöldségpiacon árulhattam, és marketinget tanulhattam a máréfalvi, fenyédi, bethlenfalvi vagy galambfalvi asszonyoktól.

Az agrármérnöki egyetem mellett elvégeztem Kolozsváron a marketinget, de ki merem jelenteni, sokkal nagyobb marketingtudás birtokában vannak a piaci árusok. Termékelrendezést, standkialakítást tanultam tőlük, azt, hogy hogyan kell szólni a vásárlóhoz, hogyan kell kínálni a portékát.

Mielőtt polgármester lettem, a Hargita Megyei Agrárkamaránál szereztem szakmai tudást, több mint öt évet ingáztam a megyei tanács alintézményeként működő hivatalba, amelyet azóta a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatósághoz csatoltak. Tevékenységem egy része a havi és időszakos vásárok megszervezése volt, ahol több mint száz helyi termelővel voltam kapcsolatban. Ottlétem alatt szembesültem a mezőgazdaságban dolgozók problémáival is, például a telekkönyvezéssel, amit mai napig prioritásként kezelek, vagy segítséget nyújtani a gazdáknak a támogatások terén, itthon szerettem volna gyakorlatba ültetni az ott szerzett tudást.

– Vezetőként mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– Mai napig a legnagyobb kihívást az apparátus zökkenőmentes működése jelenti. Hogy próbáljak meg jó hangulatot teremteni napi nyolc órában a munkatársaim körében, hisz akkor jönnek a jó ötletek, akkor tudunk előre haladni, ha mindenki elégedett. Ha jó a légkör, a problémákat könnyebben leküzdjük, és hatékonyabban tudunk dolgozni. Fontos, hogy beszélgessünk, megértsük és motiváljuk egymást.

Kihívás számomra megfelelni a helyi lakosságnak is,

ami egyáltalán nem könnyű, hiszen mindenkinek más és más igénye van, és vannak ugyan lehetőségeink, de korlátaink is.

– Hogyan vannak otthon leosztva a szerepek?

– Feleségemmel három gyermeket nevelünk. A nagyobbik lányunk autista, ő több odafigyelést igényel, az ő fejlesztésével leginkább a feleségem foglalkozik, de mindhárom gyermek neveléséből kiveszem a részem.

A ház körüli teendők nagy részét a feleségem végzi, például a fűtésrendszer működését is jobban érti, mint én. Ha valami elromlik, szerelőt hívunk, mivel nem vagyok túl jó a műszaki dolgokban. Ő látja el a ház körüli adminisztrációt is. Nekem a polgármesterség mellett a mezőgazdaság, az állattartás tölti ki az időmet.

– Mi az a tevékenység, amely megnyugtatja, amivel lazít?

– Van, amikor éppen itt az irodában találom meg azt a pillanatot, amikor magamba fordulhatok, és rendszerezem a gondolataimat, de előfordul, hogy kaszálás vagy fejés közben, az állatok között találom meg a szellemi pihenést. Sok jó ötlet pattan ki a fejemből munka közben, ezért ezeket azonnal elküldöm sms-ben a szakmai tanácsadómnak vagy valamelyik kollégámnak, és másnap a munkahelyen megbeszéljük.

– Mi az a három negatívum és három pozitívum, ami jellemzi önt?

– Elsősorban fejlesztenem kell a tájékozottságomat, ezért kikérem és elfogadom a szakemberek véleményét. Ugyanakkor van bennem egyfajta lobbanékonyság, ingerlékenység is, amit megpróbálok kezelni. Nem vagyok túl jó műszaki ember, de dolgozom ezen is.

Pozitívum lehet az ambícióm, vannak elképzeléseim, meglátásaim. Tudok csapatban dolgozni,

meg tudom hallgatni az embereket,

oda tudok figyelni a problémákra. Nem hitegetek senkit, soha nem ígérek olyat, amit nem tudok teljesíteni.

– Milyen az igazi barát?

– Igazi barátja egy embernek nem sok van. Talán kettő-három, többre idő sem lenne a munka, a család mellett. Az élet bizonyos szakaszaiban mindig van mellettünk egy-két jó barát. Az igazi barát valamilyen szinten hozzád hasonló, akinek kikéred a véleményét, akinek adsz a véleményére, akivel megtalálod a közös hangot.

– Ha valaki kritikát fogalmaz meg önről, hogyan reagál?

– Ha dicsérik az embert, az mindenképp erőt ad. Ha pozitívan állunk egy megvalósításra váró ügy mellé, ha biztatással, motivációval kezdődik, az már fél siker. A pozitív kritika mindenképp erőt ad egy másik ötlethez is.

A negatív kritikát, ha sikerül higgadtan fogadnom, elgondolkodom rajta, mérlegelem, hogy mit nem csináltam jól. Azt is figyelembe veszem, hogy honnan érkezett a kritika, ki mondta. Ha a kritizáló fél az adott ügyben jobb szakember, akkor meghallgatom a véleményét, de aki nem lát bele teljesen, annak is lehet jó ötlete. Viszont ha valaki csak piszkálni szeretne, annak nem tulajdonítok nagy jelentőséget, hisz ha sokat foglalkozunk a negatív kritikákkal, amelynek nincs semmilyen pozitív hozadéka, azok csak visszahúznak, és elveszik az életerőnket.

– Milyen egy jó nap?

– Amikor érkezik egy jó levél, egy jó hír, vagy jön egy jó ötlet, de egy jó napban benne van az is, ha a családban, a kollégák körében valami jó történik. Benne van egy kézfogás is. Nem mindig csak az aszfaltozás, a kanalizálás vagy a telekkönyvezés teszi boldoggá az embert.

„Nem volt több vágyam, mint lehetőségem”