Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Akcióban: Kérd, hogy ellenőrizzen a fogyasztóvédelem!

Újdonsággal rukkol elő a fogyasztóvédelem: immár a vállalkozók is kérhetik, hogy ellenőrizzék gazdasági egységüket, és így egyfajta kiképzésen esnek át, hisz első ízben nem...
Becsült olvasási idő: 7 perc 52 másodperc

Míg Székelyföldön leginkább a berzselésnek, azaz a levélrátétes, hagymahéjas tojásfestésnek van nagyobb hagyománya, mára már itthon is kísérleteznek mindenféle technikával, újra előveszik a gyimesi mintákat, ismét népszerű a tojásírás. Tank Erzsébet húsvét előtt néhány héttel már megkezdte az előkészületeket, több település oktatási intézményében vezeti be a gyerekeket a tojásírás művészetébe.

Tank Erzsébet, a Vámszer Géza Művészeti Népiskola tanára több településen oktatja a tojásírást. Az Erdei iskola programjaként farsangkor maszkokat, március 8-án szappant nemezeltek, húsvét előtt pedig tojást írnak, ami igen népszerű programnak bizonyul. Márciusban Madéfalván és Bogárfalván járt már a tanárnő, Székelyudvarhelyen a hallássérült felnőtteket és az Orbán Balázs iskolában Orbán Gyöngyvér tanítónő diákjait tanította tojást írni, április elején pedig a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában járt, hétfőn Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium általános iskolásai kapcsolódnak be a tojásírásba. Tarzícia nővér meghívására külön tojásírásra kerül sor az apácáknál is, majd a következő napokban Homoródszentmárton következik, ezután a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola kerül sorra, majd Madéfalván a szülőkkel közösen írnak tojást a gyermekek, végül Oroszhegy és Szentkirály jön a sorban.

Erzsébet nem csak itthon adja át tudását, Nagyváradra is hívták volt kollégái a hagyományőrző központból, ahol a román húsvét előtti időszakban háromnapos foglalkozást tart a várban megszervezendő vásárban.

Ahány ház, annyi szokás – ahány tájegység, annyi motívum

Székelyföldön inkább a levélrátétes berzselésnek, azaz a hagymahéjjal való tojásfestésnek volt hagyománya.

– Gyermekként mi is berzseléssel festettük meg a tojásokat, édesanyám tanítónő volt Bogárfalván, ezért húsvét előtt tízesével festettük, hisz nagyon sok tanítványa jött locsolni. Rendszerint kimentem a mezőre és összeszedtem az érdekes lapikat, leveleket, virágokat, ami éppen volt. A tojást langyos, mosószeres vízzel megmostuk, szivaccsal áttöröltük, majd a növényeket belekötöztük a harisnyába és megfőztük a vöröshagymahéjas vízben.

Erzsébet a tojásírást Nagyváradon tanulta egy gyimesi csángó nénitől, Bíró Rozáliától, ő javasolta, hogy

érdemes húsz percet kivárni a tojásfőzésnél, mert annál tartósabb lesz a végeredmény.

A szakember szerint a viaszolt tojásnál nagyon fontos, hogy mindig hideg tojásra írjunk és hideg festékben fessük meg, másképp megolvad a viasz. Ha természetes színezéket használunk – hagymahéjat, kurkumát, céklát, diólevelet stb. –, akkor több időt kell hagynunk a lében a tojásokat.

– Nemrég jött be divatba az arany- és ezüstpor, amit én csak varázspornak hívok. Ugyan giccses egy picit, kisebb gyerekeknél – óvodásoknál, kisiskolásoknál – előszeretettel használjuk, hisz ha meg is reped a tojás, a viaszra egy szivaccsal rásimítva a port, nagyon mutatós lesz. Ebben az esetben nem kell leolvasztani a viaszt, viszont a tojásnak tökéletesen száraznak kell lennie – mondja.

Nálunkfelé többnyire a gyimesi mintákat használják, a gereblyés a legismertebb, de abból is van többféle. A hagyományos a piros tojás, natúr díszítéssel. Ezt fordítva is lehet készíteni: előbb megfestjük a tojást és utána írjuk meg, majd beletesszük az ecetsavba tíz percig.

A gyimesi minták alapelve a felosztás: szimmetriatengelyeket kell húzni, több – kettő, négy, hat, nyolc – részre osztják fel a tojást vízszintesen, illetve függőlegesen. Úgy mondják, hogy megrajzolják a földjét, teszi hozzá Erzsébet.

A batikolt tojást több színnel készítik, a világos színektől haladnak a sötét színekig.

Megrajzolják a felezővonalakat, és nagyon fontos tudni, hogy amit egyszer a viasz befogott, azt a festék többé nem fogja be. Ha tévedünk, ha valahová paca került, hiába vakarjuk le, megmarad. Tanácsos inkább azt továbbfejleszteni, amiből egy új mintát kapunk, javasolja a szakember. A tojás saját színe a legvilágosabb rész, a minta megrajzolása után beletesszük a legvilágosabb festékbe, mondjuk a sárgába, kivesszük, és amit sárgán akarunk hagyni, lefedjük viasszal. Ismét beletesszük a következő színbe, a pirosba, kivesszük és ismét lefedjük, amit pirosan akarunk hagyni. Aki nagy felületeket akar lefedni, javasolt az ecsettel való dolgozás, ebben az esetben a viaszt kis tégelyben olvasztjuk meg. A sötét alapot úgy kapjuk meg, hogy a tojást kék vagy zöld festékbe tesszük, így kapunk egy nagyon mély lila színt, amely esetenként átmehet barnásba, feketésbe.

Az üzletben megvásárolható folyékony tojásfestéket Erzsébet vízzel és ecettel vegyíti. Ételszínezéket is használhatunk a festéshez. Arra, hogy mennyi időt kell állnia a tojásnak a festékben, nincs recept, minden tojást másképp fog be a festék, így néhány perc után ellenőrizzük a színét, és amikor a számunkra legszebb árnyalatot kapjuk, kivehetjük. Túl sokáig sem érdemes benne tartani, hisz akkor vastagabb festékréteg kerül rá, ami már nem esztétikus.

A kesicét vagy írókát, más tájegységeken gicát vagy kandét is Erzsébet készíti, ugyanis a sokéves tapasztalat egy új formát hívott életre: míg a régi kesicét – amelynek tűszerű hegye volt – folyamatosan viaszba kellett mártogatni, addig

az új, rézből készült tölcsért meg kell tölteni apró viaszdarabokkal és gyertya fölött néhány másodperc alatt felmelegíteni. Utóbbi sokkal praktikusabb,

hisz egyszeri töltéssel több tojást is megírhatunk viasszal. – Évről évre hatványozódik azok száma, akik igénylik a kesicét, így tavalyelőtt befogtam a férjemet is, hogy segítsen – mondja Erzsébet.

Karcolásos technikával régen inkább férfiak készítettek piros tojást. Miután megfestjük a tojást, egy éles tárggyal – késheggyel például – határozott vonalakat húzunk, belekarcoljuk a mintát.

Régen a kesicét is férfiak készítették, de mára kicsit felcserélődtek a szerepek.

Viaszt a méhészektől lehet beszerezni.

Szokássá vált vidékünkön is az asztaldíszként használt, faágakra akasztott kifújt tojás is, amelyhez a tojás héját a csúcspontjain smirglipapírral alól-felül meg kell csiszolni, így egy vastagabb tűvel könnyebben ki lehet lyukasztani. Miután kilyukasztottuk, kifújjuk a tojást, és ezt követően tanácsos alaposan kimosni vízzel a belsejét, hogy ne maradjon szagos. Megfestjük, madzagot kötünk rá, vagy ráerősítjük egy hurkapálcára, akár virágcserépbe is szúrhatjuk díszként. A réseket viasszal lefedjük.

Nem csak helyiek, külföldiek is rendelnek írókát

Erzsébettől olyan gyakran kértek tojásíráshoz szükséges kellékeket az utóbbi időben, hogy úgy döntött, összeállít egy teljes csomagot, amiben kesice, viasz és minták is megtalálhatók. Nem csak helyiek, hanem külföldön élő magyarok és más nemzetiségűek is rendelnek tőle.

– Míg a mi időnkben inkább a berzselés volt divatban, most újra előveszik a gyimesi mintákat, újra népszerű a tojásírás. Nagyon sok szép alkotással találkoztam, a fiam is hozott haza néhányat locsolásból. Gyerekek, felnőttek egyaránt szeretik ezt a tevékenységet. Örülök neki, hogy folytatódik ez a hagyomány, hisz csak így lehet továbbadni a mesterséget. Csak a locsolkodás szokása is megmaradjon! – mondja Tank Erzsébet.

Népszerű a tojásírás, csak a locsolkodás is megmaradjon!