Várkonyi Eszter
Várkonyi Eszter
"Régen űrhajós akartam lenni és színésznő. Hisz az a jó, ha több lábon él az ember. Az űrhajózás kiesett, maradt a színház, és mellé jött a média. Tévé, rádió, újság – jó dolog kíváncsinak lenni."

Akcióban: Kérd, hogy ellenőrizzen a fogyasztóvédelem!

Újdonsággal rukkol elő a fogyasztóvédelem: immár a vállalkozók is kérhetik, hogy ellenőrizzék gazdasági egységüket, és így egyfajta kiképzésen esnek át, hisz első ízben nem...
Becsült olvasási idő: 4 perc 41 másodperc

Mit tennél, ha kiderülne: már csak fél éved van hátra? De nemcsak neked, hanem az egész emberiségnek. És bár te lennél az egyetlen, aki a Föld kihalását megakadályozhatná, hiába kilincselsz a világ vezetőinél, hogy felhívd a figyelmet a közös veszélyre, hiába tudod, mi lenne a megoldás, egyedül nem boldogulsz, segítséget pedig nem kapsz. Mert mindenkinek fontosabb a maga háza tája, a maga sikere, a maga gazdagodása. Hátradőlnél-e ezután azzal a gondolattal, hogy a világ megérett a pusztulásra? Gondolatok a Don’t Look Up című film margójára.

Körülbelül erről szól az egyik legnagyobb streaming szolgáltató új, saját gyártású filmje, a Ne nézz fel! (Don’t Look Up, 2021). A Leonardo DiCaprio és Jennifer Lawrence által játszott két csillagász felfedezi: egy üstökös szédítő sebességgel közeledik a Föld felé, és mindössze hat hónap múlva el is éri azt, elpusztítva a földkerekség egész élővilágát. Természetesen próbálják felhívni a figyelmet különböző médiumoknál, hosszas utánajárással sikerül is elérni az amerikai elnöknél, hogy atombombákkal térítsék el az üstökös irányát, de végül közbeszól a pénz. Azaz egy IT milliárdos, aki eléri: hagyják ütközni a Földdel az üstököst, mivel annak alapanyaga tökéletes lenne mobiltelefonok gyártására.

Nagy vonalakban ennyi a történet, ami első hallásra végtelenül abszurd, a filmet nézve viszont kiderül: szóról szóra igaz. Bár nem üstökös közeleg, de mára nyilvánvalóvá vált: elég nagy veszélynek van kitéve a Föld a klímaváltozás hatásai miatt. És hiába van jó néhány tudós, aki a filmbeli két csillagászhoz hasonlóan a haját tépve üvölti az arcunkba, hogy mind meg fogunk halni,

a tömegeket még mindig jobban érdekli a saját kényelmük, az anyagi jólétük, az Instagramjukon szerzett lájkok száma, a sztárpletykák,

vagy – mint a filmben az elnöknő fiának – hogy megvegyen egy limitált szériájú dizájner táskát.

Én magam feszült figyelemmel néztem végig a 2 óra 25 perces filmet. Jaj de jó, hogy nem jön üstökös! – volt az első gondolatom a film után, fellélegezve. Kissé hosszú spéttel, de kapcsoltam: Már hogyne jönne, itt van a fejünk felett!

Napokon, sőt, heteken át dolgozott bennem a film. Tagadás, harag, tárgyalási fázis, depresszió, elfogadás – a film hatására körülbelül ugyanazokon mentem át, mint amiket Elisabeth Kübler-Ross amerikai pszichiáter dolgozott ki a haldoklás jellemző szakaszaira. Elvégre a Föld is haldoklik, mondják.
És hiába használok újrahasznosítható zöldségtároló zsákocskákat, hiába viszem magammal a kulacsom mindenhova, és ha kifogy, nem szégyellem akárhol újratöltetni csapvízzel:

a kicsi zsákocskáim nem fogják megmenteni a világot, mint ahogy az sem, hogy fával fűtök, nem pazarlom a vizet és gyalog megyek mindenhova. Mit tegyek hát?!

Dugjam a fejem a homokba, csináljak úgy, mintha minden rendben lenne? Menjek ki az utcára, emeljem fel a hangom, harcoljak? Törődjek bele? Elvégre, ha úgyis vége mindennek, akkor nem mindegy?

Aztán jobb ötletem támadt. Mindegyiket egyszerre fogom tenni. 

A Ne nézz fel! című film tudatosította bennem, milyen kicsi porszemek vagyunk, és hogy a világűrből nézve milyen kevés időnk van hátra, de azt a kevés időt próbálhatjuk minél hasznosabban eltölteni. És hogy mi számunkra a leghasznosabb? Távolodjunk el kicsit önmagunktól, a mindennapi rutinjainktól, érzéseink automatizmusától. Hisz fentről nézve mindenre olyan könnyű megtalálni a választ. Az aszteroidák, meteoritok, üstökösök, bolygók, csillagok közül annyira egyértelmű, mi a legfontosabb.A film főszereplői a történet legvégén, tudván, hogy nincs mit tenni, családtagjaik, szeretteik körében töltik el az utolsó perceket, jókat éve, beszélgetve. Ez is egy lehetőség: élvezzünk ki mindent percet azok körében, akiket szeretünk. És ültessünk virágot! Lehet ténylegesen, de képletesen is.

Ne adjuk fel, hogy fél vagy ötven év múlva elpusztul a világ (legalábbis az a része, amit mi megszoktunk). Attól még lehet holnap! Legalábbis egy darabig.

Tegyünk jót, magunkért, az emberiségért. Lássuk meg a szépet, a természetben, a környezetünkben. Koncentráljunk a pozitív dolgokra. Például kezdjük el követni a NASA Instagram-oldalát és gyönyörködjünk a világűr szépségeiben. (A NASA-nak is jó, több lájkot kapnak. Csak vicc!)

Nézz fel! Ne nézz fel! – Avagy érdemes még megmenteni ezt a világot?